Jom Kipur - 2010.

Az Ayalon autópályán Tel Aviv központjában





Ugyanott egy normál hétköznapon:

Abba Hillél út

Az izraeli Környezetvédelmi Minisztérium légszennyezés mérő állomásai drasztikusan lecsökkent értékeket jelentettek. A NO és NO2 koncentráció Tel Aviv központjában a szokásos érték 1-8%-ára, Jeruzsálemben pedig még ennél is nagyobb arányban csökkent. A minisztérium szerint ilyen mértékű szennyezettség visszaesés egyedülálló a világon, mert még az úgynevezett autómentes napokon sincs az ittenihez hasonló 100%-os gépjárműforgalom leállás.

(Ld. még a 2007. szeptemberi bejegyzést!)

Konferencia a jövő Internetéről - egy kicsit a munkámról

Május elején rendeztük meg a Jövő Internet (Future Interenet) című konferenciát Haifán, a Technionon, ami az izraeli műszaki egyetem vagy, ahogy a hivatalos nevében szerepel: Izraeli Technológiai Intézet (Israeli Institute of Technology, kissé az MIT-re emlékeztetően). A konferencia – úgy tűnik - nagyon sikeres volt, és további jó érzést adott, hogy mint projekt is viszonylag rövid idő alatt, az előre eltervezettek szerint valósult meg.
2009. szeptember elején egy magyar delegáció (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, Külügyminisztérium) tárgyalásokat folytatott az Izraeli Ministry of Science (MOST) vezetőivel a kb. 10 éve nem működő magyar-izraeli Tudományos és Technológiai egyezmény felújításáról. A megbeszéléseken körvonalazódott, hogy az eddigi inkább kutató-cserére koncentráló együttműködések helyett inkább közös projektek beindítására alkalmas közös rendezvényeket fogunk szervezni.
A felek megállapodtak abban, hogy 2010 tavaszán a jövő internete technológiai, társadalmi és gazdasági kérdéseiről közös konferenciát rendeznek Izraelben azzal a céllal, hogy a két ország kutatói megismerhessék egymás kutatásait, majd ez alapján közös pályázatokkal indulhassanak az Európai Unió FP 7-es és egyéb kutatás-támogató programjaiban.
A konferencián 8 magyar és 14 izraeli előadás hangzott el, a magyar előadók az ELTE-ről és a Műegyetemről jöttek, az izraeliek négy különböző kutatóegyetemről. Az egyik előadó az a kutató volt (Yuval Shavitt), aki elindította az Internet jellemzőinek feltérképezését célul kitűző DIMES projektet, ami mára elég híressé vált nemcsak szakmai körökben. Egy ilyen látványos térképet mellékelek is. Egy másik előadás azzal a problémával foglalkozott, hogy az Internetes ajánló rendszerek (könyvek, filmek, web-lapok stb.) ajánlásai torzulnak, maguktól az ajánlásoktól. Ezt a visszacsatolási effektust eddig nem vették figyelembe, ezért a kutatók új, nem torzító algoritmust dolgoztak ki.

A Budapesti Műszaki Egyetem egyik kutatója (Buttyán Levente) az egyes berendezésekbe egyre gyakrabban beépített és a külvilággal interneten keresztül kommunikáló számítástechnikai eszközök biztonsági és titoktartási problémáival foglalkozott, különböző alkalmazási területeket vizsgálva. Az egyik ilyen terület az autókba beépített, autonóm módon kommunikáló számítógépek, amik a gépjármű közlekedés biztonságát és hatékonyságát nagyban tudják növelni. Ugyanakkor, ennek a kommunikációnak a kihasználásával a magánszférát veszélyeztető személyes mozgási adatokhoz lehet hozzájutni, vagy károkozási céllal meg lehet zavarni a közlekedés rendjét. Az előadó erre a problémára olyan megoldást javasolt, ami egy speciális új algoritmus szerint gyakran változó álnevekre alapul.
Voltak előadások az Internet társadalmi és szociálpszichológiai (Csepeli György), valamint gazdasági vetületeiről is. A magyar delegációnak további találkozókat is szerveztem a Héber Egyetemen és a herzliyai Interdisciplinary Center-ben.
A konferenciának volt sajtóvisszhangja is: a HVG online-ban, a Technion és egy-két más izraeli website-on, az izraeli magyar újságban (Új Kelet), sőt a „Kanadai Magyar Televízió” honlapján is jelent meg beszámoló. A HVG online cikkhez érkezett 10 hozzászólás, amiből 7 azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy volt-e az elnökségi asztalon piros-fehér-zöld zászló és ha igen, akkor annak milyen irányú volt a csíkozása. (Az ominózus képet mellékelem.) A maradék három hozzászólásból kettő Izrael-ellenes és egy, az izraeli kutatás-fejlesztés eredményeit dicsérő volt.

Demográfia – egy szokatlan vetület

Félretéve a demográfia nyelvezetét, egyszerűen fogalmazva: Izraelben sok a gyerek, nagyok a családok. Érdekes vetületét lehet ennek a ténynek megfigyelni a boltokban, reklámokban. A nagy tavaszi, ünnepi családi együttlétekre készülve sok helyen látni a hatalmas méretű asztalokat hirdető reklámokat (és persze magukat a termékeket a bútorboltokban), nem ritkák a 20 vagy 24 személyes étkező-asztalok, vagy ahol méterben adják meg, a 7-8 méter hosszú darabok. Ugyanez jelenik meg bizonyos konyhai felszereléseknél is: még a kis boltokban is számos olyan méretű tűzhely található, amit nálunk csak az ipari konyhafelszerelésekkel foglalkozó szaküzletekben láthatunk, és persze a hűtők mérete is nagyjából ott kezdődik, ahol nálunk befejeződik.
Ami a számokat illeti, arról is szó esik ilyen tájt, mert a függetlenségi nap előtt az Izraeli Statisztikai Hivatal közzéteszi a legfrissebb népesedési adatokat. Eszerint az ország lakossága meghaladta a 7,5 milliót, a népesség növekedése az elmúlt egy évben is 1,8% volt, ami azt jelenti, hogy egy nagyvárosnyival, több mint 130 ezerrel élnek többen Izraelben, mint az előző függetlenségi napon.

Pészach - 2010

Pészach

Nehéz elképzelni otthoni ismeretek alapján, hogy ezen az egyhetes ünnepen mennyire leáll, vagy inkább átalakul az élet Izraelben. Hivatalos ünnepnapnak ugyan csak az első és az utolsó számít, de az összes állami hivatal, iskola, egyetem és a legtöbb kis-közepes cég, sok étterem és persze a pékségek bezárnak a teljes egy hétre, illetve, tulajdonképpen már az ünnepet megelőző napon is, utána meg minden lassan indul be, amire a marokkói zsidók egyre szélesebb körben terjedő mimuna nevű záróünnepe jó kifogást jelent. Ezekben a napokban itt járt egy műegyetemi kollégám, akivel több közös projektünk van, és a naptárra nézve azt hitte, hogy csak két nap lesz, amikor nem tud hivatalos programokat lebonyolítani. Bár mondtam neki, hogy ez kicsit olyan, mintha karácsony és újév között akarna Magyarországon ügyeket intézni, mégis meglepődött a valósággal szembesülve.
Szellemesen fogalmazta meg ezt Sayed Kashua, a Haaretz-ben minden héten szatirikus tárcákat közlő izraeli-arab író: „Amikor első munkahelyemen, egy ifjúsági szállóban, elkezdtem dolgozni, megkértek, hogy töltsem ki a hivatalos formanyomtatványt arról, hogy mik az ünnep-preferenciáim. Választhattam, hogy muszlim, keresztény vagy zsidó ünnepeken akarok szabadnapot. Máig emlékszem a gazdaságis csalódott tekintetére, amikor a zsidó ünnepeket jelöltem be. Miért? – kérdezte, te muszlim vagy, nem? … Mivel zsidó középiskolába jártam, pontosan tudtam, hogy a zsidók, - nem úgy mint a muszlimok, - igazán értenek az ünnepléshez.”

Az ünnep néhány tudnivalójáról már részletesen írtam 2008. áprilisában, most csak kiegészítem a két évvel ezelőtti bejegyzést egy friss közvélemény-kutatás eredményeivel. Ezek szerint az izraeli zsidó lakosság 69%-a nem tervezi, hogy kovászos (ú.n. hamec) ételeket fog enni az ünnep alatt. 19% azt mondta, hogy csak otthon eszik kovászosat, hogy ezzel ne sértse azon honfitársainak az érzékenységét, akik betartják az ünnepi tilalmat. Csak 12% mondta azt, hogy korlátozás nélkül fog kenyeret enni. A felmérést elemzők szerint meglepő, hogy még a magukat szekulárisnak vallók fele sem fog kenyeret enni pészachkor. Az ünnepet bevezető, az egyiptomi kivonulás történetét gazdag szimbolikával feldolgozó és általában családi körben megült széder estét az izraeli zsidók 63%-a a hagyományoknak megfelelően fogja megtartani, vagy ilyen családi, baráti rendezvényen fog részt venni, 23%-uk pedig valamilyen rövidített formában üli meg ezt az estét. Mindössze 4% mondta azt, hogy semmilyen módon nem ünnepel.

Új év - régi blog

Eltelt körülbelül félév mióta utoljára írtam a blogba, aminek többféle oka is volt: sokmindenről írtam már, ami elsőre újdonság volt, másodikra már nehezebb ugyanazzal a lendülettel megfogalmazni, még akkor is ha vannak változások, új dolgok. Kicsit az "ihlet" hiányát is éreztem. Mindenesetre azért volt pár fontosabb dolog, ami érlelődött még az elmúlt félévről, vagy egyszerűen érdekes volt és még hónapokkal később is megmaradt belőle az érdekesség érzése. Ezeket beírtam tavalyi dátummal, szóval érdemes kicsit visszalapozni. Aztán meg remélem ebben az évben megint több lesz az "ihlet".

Páncélos Múzeum – Budapest és Tigrisek

A világ egyik legnagyobb páncélos gyűjteménye a Tel Aviv-Jeruzsálem autópálya mellett kb. félúton, a volt latruni brit erőd körül található. Több mint 100 amerikai, brit, francia, német, szovjet és izraeli tank típus van kiállítva az első világháborútól kezdve az aktuálisan hadrendben lévőkig. A történetiség kedvéért még ókori egyiptomi és asszír harci-kocsik életnagyságú makettje is látható. A múzeum bemutatja az izraeli páncélos erők történetét és egyben emlékhelye is a fegyvernem elesett katonáinak.
Érdekes, és talán egyedülálló (bár ezt nem ellenőriztem) emlékműve a múzeumnak a szövetséges tankok dombja, ahol egymás mellett állnak a II. világháború győztes hatalmainak tankjai: egy amerikai Sherman, egy brit Comwell és egy szovjet T-34-es.
Hogy kerül ide Budapest? Minden kiállított tanktípust kis táblán mutatnak be és a műszaki adatokon kívül többnyire egy-két fénykép is található, ami a tankot általában harci helyzetben is bemutatja. A szovjet felségjelű, T-34-esből átalakított lánctalpas ágyú a Nagykörúton látható, az 56-os forradalom leverése közben – bár ez a kép alatt nincs feltüntetve.
Egy másik elgondolkoztató tábla a náci haderő leghatékonyabb tanktípusait, a Tigrist és Panzer IV-et mutatja be, amiről szenvtelenül közli, hogy a zsákmányolt német tankokat a szovjetek a szíriaiaknak adták el, Izrael elleni bevetésre. Meglehetősen perverznek tűnő megoldás… A tankokat egyébként azért láthatjuk itt, mert másodszor is hadi zsákmánnyá válták, 1967-ben, a Hatnapos Háborúban.
Nem kell pacifistának lenni ahhoz, hogy az ember elgondolkozzon: mennyi tudás, gondolat, munka fekszik ezekben a technikailag ugyan csodálatos, de mégiscsak pusztításra készült irtózatos méretű gépekben.

A "100 éves Tel Aviv" ünnepségek zárása

Két vidám és szó szerint is színes ünnepséggel zárult a sorozat a Rabin téren. Az egyik egy virágszőnyeg volt, amit félmillió virágból raktak ki, több, mint 1000 négyzetméteren. A virágok és a virágszőnyeg technológia Brüsszelből érkezett, a belga főváros ajándékaként, bár számomra nem derült ki igazán a kapcsolódás a Tel Aviv-i évfordulóhoz. Mindenestre szép és meglepően népszerű program volt, ezrek álltak sorba, hogy a kis emelvényről jobban megnézhessék a szőnyeget, amiben – talán ez volt a kapcsolódás - városalapítás-kori burkolólap minták is szerepeltek. A tolókocsisoknak külön emelvényt építettek, amire csak ők mehettek fel!

Érdekes kezdeményezésként, az amúgy inkább a szekuláris eseményeknek és politikai tüntetéseknek helyet adó téren rendeztek egy, az őszi zsidó ünnepek sorát záró Tóra örömünnepi (Szimchat Tora) felvonulást, zenés-táncos mulatságot, ahol ritka látványként vegyültek a vallásos és szekuláris ünneplők. Ilyenkor a Tóra tekercs olvasásának befejezését és egyben azonnali újrakezdését ünneplik, általában úgy, hogy a tekercseket táncolva körbehordozzák. Az emelvényen a polgármester és más városvezetők mellett askenázi és szfárd rabbik, sőt ultra-ortodoxok is járták a körtáncot. Egy rövid videó mellékletet is feltöltöttem erről.

Azért a dolgok itt sem szoktak időre elkészülni, mint például az a két nagyobb beruházás, aminek az átadását a centenáriumi év végére tervezték: a Tel Aviv Múzeum új épületszárnya és a jafói halászkikötő teljes rekonstrukciója. Ezekre még legalább a 101. évfordulóig várni kell.