Az októberi bejegyzésben arról írtam, hogy az akkori budapesti TéT-attaséi konferencián valódi érdeklődés volt a közös magyar-izraeli technológiai inkubátor létrehozására. (Azért teszem ki mindig a „technológiai” jelzőt, mert sajnos az inkubátorház, mint intézmény meglehetősen lejáratódott Magyarországon.) Nemcsak az NKTH-ban, hanem azon kívül is elég sok támogatója van már az elképzelésnek és ami igazán fontos, van két izraeli technológiai inkubátoros társaság/cég, akik fantáziát látnak a magyarokkal való közös projektben.
A múlt héten ennek a két cégnek a képviselőivel együtt voltam otthon, akik részletes prezentációkat tartottak és konkrét tárgyalásokat folytattak a potenciális magyar partnerekkel, Budapesten és Miskolcon. Budapesten a Műszaki Egyetem (BME), Miskolcon az ottani egyetem is aktív részvevője volt a megbeszéléseknek. Még az én várakozásaimnál is jobban sikerültek a BME-s megbeszélések, az izraeli partnerek teljesen meg lettek győzve arról, amit addig csak nekem kellett elhinniük, hogy sok jó műszaki ötlet, találmány van nálunk, csak nincs meg a megfelelő környezet ahhoz, hogy ezekből életképes, sőt a világban is sikeres cégek legyenek. Ha elkezd működni az első két technológiai inkubátor, akkor az további folyamatokat indíthat be a Magyarországon nagyon hiányzó, innovációra alapuló, start-up (induló) cégek létrejövetelében, aminek hosszabb távon pozitív makrogazdasági hatásai is lehetnek.
Mindkét helyszínen úgy váltunk el, hogy folytatjuk az előkészítést, az izraeli partnerek elkészítik a döntések alapjául szolgáló részletes működési/üzleti terveket.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése
2007-12-26
Az inkubátor projekt
Aki még emlékszik a nyáron készült interjúra (augusztusban a blogba is betettem), vagy netán az októberi TéT konferencia előadásomra, annak nem lesz újdonság, hogy az egyik fontos projekt, amin dolgozom az egy (vagy több) közös magyar-izraeli technológiai inkubátor létrehozása Magyarországon. Eddig két potenciális izraeli partnert találtam, akiket kifejezetten érdekel ez a lehetőség és ráadásul az izraeli technológiai „inkubátor-paletta” – amennyire ez egyáltalán lehetséges – különböző szegmenseit fedik le.
Az ősszel két olyan hazai delegáció is járt itt, akiknek a véleményén, támogatásán sok múlik, hogy a dologból lesz-e otthon valami. Megnéztünk működő inkubátorokat; beszélgettünk az izraeli inkubátor-program szülőanyjával és 17 éve vezetőjével a tapasztalatokról és a program fejlődéséről; tárgyaltunk az érdeklődő potenciális partnerekkel. Mindenkire pozitív benyomást tettek a látottak, hallottak és egyetértettünk abban, hogy ha Magyarországon a kutatás-fejlesztés és annak gazdasági hasznosulásának az izraelihez hasonló dinamikájú és eredményességű rendszerét akarjuk létrehozni, akkor annak az egyik legjobb eszköze lehet a közös technológiai inkubátorok elindítása. Ehhez még azért sok munka és türelem kell…
Az ősszel két olyan hazai delegáció is járt itt, akiknek a véleményén, támogatásán sok múlik, hogy a dologból lesz-e otthon valami. Megnéztünk működő inkubátorokat; beszélgettünk az izraeli inkubátor-program szülőanyjával és 17 éve vezetőjével a tapasztalatokról és a program fejlődéséről; tárgyaltunk az érdeklődő potenciális partnerekkel. Mindenkire pozitív benyomást tettek a látottak, hallottak és egyetértettünk abban, hogy ha Magyarországon a kutatás-fejlesztés és annak gazdasági hasznosulásának az izraelihez hasonló dinamikájú és eredményességű rendszerét akarjuk létrehozni, akkor annak az egyik legjobb eszköze lehet a közös technológiai inkubátorok elindítása. Ehhez még azért sok munka és türelem kell…
2007-11-30
Kutatóközpont egy galili arab faluban
Az izraeli Tudományos és Kulturális Minisztérium nem tartozik a gazdag tárcák közé, bár különleges a helyzete, mivel egy muszlim arab a miniszter (az első ilyen Izraelben, ahol drúz miniszter már volt korábban, de muszlim még soha). A minisztérium programjai között az egyik figyelemreméltó a "Science in the community" elnevezésű (talán a "tudomány a helyi közösségben" lenne a jó fordítás). Olyan regionális központokat hoztak létre, vagy meglévő kezdményezéseket kezdtek el finanszírozni, ahol egy hátrányos helyzetű régióban vagy településen helyi diplomások, helyi problémákra próbálnak új, kutatást vagy legalább fejlesztést igénylő megoldásokat adni.
A Haifa és Názáret között található Shefa Amr településen működő kutatóközpontot egy magyar delegációval, az izraeli Tudományos Minisztérium munkatársainak kíséretében látogattuk meg. A központban az olíva olaj gyógyszerészeti célú tovább feldolgozásával, az olajgyártás közben termelődő szennyvíz kezelésével és a környező arab lakosság népi gyógymódjainak hasznosításával foglalkoznak. Az intézményben egy kivételével arab kutatókat és alkalmazottakat foglalkoztatnak, ugyanakkor szorosan együttműködnek a haifai egyetemmel és láthatóan baráti kapcsolatban vannak a minisztérium munkatársaival. Van olyan találmányuk, aminek hasznosítására már céget alapítottak és több millió dollárnyi külső befektetést is sikerült szerezniük – vagyis az izraeli start-up modellt itt is sikeresen alkalmazzák. A regionális kutató-fejlesztő központok koncepciójának megfelelően,az itt dolgozó kutatók résztvesznek a környező települések iskolai oktatásában, nyári gyakorlatok szervezésében arab egyetemi hallgatók részére, helyi környezetvédelmi programok beindításában. Az intézmény jelenleg egy szerény városszéli épületben működik, bár képen már bemutatták az új, kissé palotaszerű központot. (Reméljük nem éri el őket a Parkinson-hatás). A házban 5 laboratórium működik, egyenként 3-4 kutatóval, a falakat a munkatársaik nemzetközi előadásainak poszterei díszítik. Mindegyiken rajta volt, hogy a szerzők izraeliek, csak egy képen láttunk olyan feliratot, hogy „Palestine 1948”. Gyorsan elkezdték magyarázni: az arab népi gyógymódokról az ő kezdeményezésükre Jordániában szerveztek egy konferenciát, és hogy ne sértsék a más arab országokból jöttek „érzékenységét”, nem írhatták ki, hogy Izraelből érkeztek, hanem ezzel a kóddal kellett jelezni származási helyüket, állampolgárságukat… Sajnos, még sok idő kell a megbékélésig.
A tudományos vezető egyébként maga is képviseli az ország etnikai sokszínűségét: apai ágon kopt, a család a 20. sz. elején menekült Egyiptomból egy kopt-üldözés nyomán Názáretbe, anyai ágon pedig görög.
Az intézetben eltöltött órák után egy nagyon jó hangulatú, remek arab vacsorán vettünk részt Názáretben.
A Haifa és Názáret között található Shefa Amr településen működő kutatóközpontot egy magyar delegációval, az izraeli Tudományos Minisztérium munkatársainak kíséretében látogattuk meg. A központban az olíva olaj gyógyszerészeti célú tovább feldolgozásával, az olajgyártás közben termelődő szennyvíz kezelésével és a környező arab lakosság népi gyógymódjainak hasznosításával foglalkoznak. Az intézményben egy kivételével arab kutatókat és alkalmazottakat foglalkoztatnak, ugyanakkor szorosan együttműködnek a haifai egyetemmel és láthatóan baráti kapcsolatban vannak a minisztérium munkatársaival. Van olyan találmányuk, aminek hasznosítására már céget alapítottak és több millió dollárnyi külső befektetést is sikerült szerezniük – vagyis az izraeli start-up modellt itt is sikeresen alkalmazzák. A regionális kutató-fejlesztő központok koncepciójának megfelelően,az itt dolgozó kutatók résztvesznek a környező települések iskolai oktatásában, nyári gyakorlatok szervezésében arab egyetemi hallgatók részére, helyi környezetvédelmi programok beindításában. Az intézmény jelenleg egy szerény városszéli épületben működik, bár képen már bemutatták az új, kissé palotaszerű központot. (Reméljük nem éri el őket a Parkinson-hatás). A házban 5 laboratórium működik, egyenként 3-4 kutatóval, a falakat a munkatársaik nemzetközi előadásainak poszterei díszítik. Mindegyiken rajta volt, hogy a szerzők izraeliek, csak egy képen láttunk olyan feliratot, hogy „Palestine 1948”. Gyorsan elkezdték magyarázni: az arab népi gyógymódokról az ő kezdeményezésükre Jordániában szerveztek egy konferenciát, és hogy ne sértsék a más arab országokból jöttek „érzékenységét”, nem írhatták ki, hogy Izraelből érkeztek, hanem ezzel a kóddal kellett jelezni származási helyüket, állampolgárságukat… Sajnos, még sok idő kell a megbékélésig.
A tudományos vezető egyébként maga is képviseli az ország etnikai sokszínűségét: apai ágon kopt, a család a 20. sz. elején menekült Egyiptomból egy kopt-üldözés nyomán Názáretbe, anyai ágon pedig görög.
Az intézetben eltöltött órák után egy nagyon jó hangulatú, remek arab vacsorán vettünk részt Názáretben.
2007-10-31
Októberi összefoglaló
Nem szeretném, ha egy egész hónap üresen maradna a blogban, de most már látszik, hogy legfeljebb egy rövid összefoglalóra futja.
Először is, otthon voltam majd két hétig, ami nagyon jó volt, (meg hasznos is, mert igazából hivatalos programra rendeltek haza, erről majd még bővebben) de bejegyzésekre nem nagyon inspirált. Tulajdonképpen már szeptember végén mentem, szukot (a sátoros ünnep) első napján. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy a szukotból nem sokat láttam, mert ez itt nagyon vidám, nagy jövős-menős, sok programos ünnep. Az első este még valamit láttam még belőle és a hangulatából is megéreztem egy kicsit, ahogy mindenfelé felállítják a kis, pálmaágakkal fedett sátrakat, kertekben (a mi toronyházaink kertjében is volt egy nagyobbfajta), teraszokon, sőt Tel Aviv legrégebbi, Neve Tsedek negyedében, még egy-egy szűk utcában is, és az emberek jókedvűen ücsörögnek ott, énekelgetnek, vacsoráznak, ami jól látszik és hallatszik a fehér vászon sátorborításokon keresztül.
Budapestre visszatérve az fura volt, hogy kicsit turistának éreztem magam, valahogy kívülebbről láttam a várost, az embereket. Ezt inkább az utcákon, helyeken éreztem, otthon olyan volt, mintha csak egy rövid időre utaztam volna el.
Szerencsésen beleesett ebbe az időbe a 35 éves érettségi találkozó, jó volt és már nem rázott meg az ötvenes osztálytársak látványa…
A hazarendelésem fő eseménye az NKTH (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal) által szervezett TéT attaséi konferencia volt az MTA-ban, ahol a kutatás-fejlesztésről szóló inkább politikai előadások mellett, a TéT attasék is beszámoltak saját területük egy-egy érdekesebb, fontosabb vonatkozásáról. Egészen meglepődtem, hogy milyen sokan voltak kíváncsiak ezekre az előadásokra. Én a technológiai inkubátorokról, a kockázati tőkének a high-tech-ben játszott szerepéről beszéltem.
(Az előadások vázlata letölthető:
http://www.nkth.gov.hu/main.php?folderID=901&articleID=5529&ctag=articlelist&iid=1). Annak nagyon örültem, hogy jó néhányan odajöttek utána érdeklődni, sőt másnapra még három konkrét megbeszélést is megszerveztünk olyanokkal, akik egy közös izraeli-magyar technológiai inkubátor létrehozásában fantáziát látnak. Ez a dolog izraeli oldalon is elég jól halad, úgyhogy ez tényleg nagyon bíztató, bár tudom, hogy minden sokkal lassabban halad, mint azt szeretném.
Aznap este, amikor a hajnali géppel visszaértem, a budapesti Operettszínház által a Tel Aviv-i Operában bemutatott öt előadásból álló operett-gála sorozat premierje volt. Bár ezt egy izraeli-német cég szervezte remekül, de azért a követség részéről nekem is elég sok munkám volt benne. Bár az operett továbbra sem a kedvenc műfajom, de ez az előadás nagyon profi volt és a jórészt idősebb magyar és német anyanyelvűekből álló közönség nagyon élvezte, együtt énekelte-dúdolta a slágereket. A sorozat nagy siker volt, mind a 10 ezer jegyet eladták és nagyon jó kritikákat kapott.
Először is, otthon voltam majd két hétig, ami nagyon jó volt, (meg hasznos is, mert igazából hivatalos programra rendeltek haza, erről majd még bővebben) de bejegyzésekre nem nagyon inspirált. Tulajdonképpen már szeptember végén mentem, szukot (a sátoros ünnep) első napján. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy a szukotból nem sokat láttam, mert ez itt nagyon vidám, nagy jövős-menős, sok programos ünnep. Az első este még valamit láttam még belőle és a hangulatából is megéreztem egy kicsit, ahogy mindenfelé felállítják a kis, pálmaágakkal fedett sátrakat, kertekben (a mi toronyházaink kertjében is volt egy nagyobbfajta), teraszokon, sőt Tel Aviv legrégebbi, Neve Tsedek negyedében, még egy-egy szűk utcában is, és az emberek jókedvűen ücsörögnek ott, énekelgetnek, vacsoráznak, ami jól látszik és hallatszik a fehér vászon sátorborításokon keresztül.
Budapestre visszatérve az fura volt, hogy kicsit turistának éreztem magam, valahogy kívülebbről láttam a várost, az embereket. Ezt inkább az utcákon, helyeken éreztem, otthon olyan volt, mintha csak egy rövid időre utaztam volna el.
Szerencsésen beleesett ebbe az időbe a 35 éves érettségi találkozó, jó volt és már nem rázott meg az ötvenes osztálytársak látványa…
A hazarendelésem fő eseménye az NKTH (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal) által szervezett TéT attaséi konferencia volt az MTA-ban, ahol a kutatás-fejlesztésről szóló inkább politikai előadások mellett, a TéT attasék is beszámoltak saját területük egy-egy érdekesebb, fontosabb vonatkozásáról. Egészen meglepődtem, hogy milyen sokan voltak kíváncsiak ezekre az előadásokra. Én a technológiai inkubátorokról, a kockázati tőkének a high-tech-ben játszott szerepéről beszéltem.
(Az előadások vázlata letölthető:
http://www.nkth.gov.hu/main.php?folderID=901&articleID=5529&ctag=articlelist&iid=1). Annak nagyon örültem, hogy jó néhányan odajöttek utána érdeklődni, sőt másnapra még három konkrét megbeszélést is megszerveztünk olyanokkal, akik egy közös izraeli-magyar technológiai inkubátor létrehozásában fantáziát látnak. Ez a dolog izraeli oldalon is elég jól halad, úgyhogy ez tényleg nagyon bíztató, bár tudom, hogy minden sokkal lassabban halad, mint azt szeretném.
Aznap este, amikor a hajnali géppel visszaértem, a budapesti Operettszínház által a Tel Aviv-i Operában bemutatott öt előadásból álló operett-gála sorozat premierje volt. Bár ezt egy izraeli-német cég szervezte remekül, de azért a követség részéről nekem is elég sok munkám volt benne. Bár az operett továbbra sem a kedvenc műfajom, de ez az előadás nagyon profi volt és a jórészt idősebb magyar és német anyanyelvűekből álló közönség nagyon élvezte, együtt énekelte-dúdolta a slágereket. A sorozat nagy siker volt, mind a 10 ezer jegyet eladták és nagyon jó kritikákat kapott.
2007-08-08
Interjú
Az IT Business hetilaptól Kelenhegyi Péter készített velem interjút, ami ezen a héten meg is jelent. Az alábbiakban ennek az interjúnak a szerkesztetlen változatát lehet olvasni, úgy gondoltam, hogy elégge idetartozik, ezért ez a "másodközlés".
-- Mi kell ahhoz, hogy valaki a cégvezetői múltját hátrahagyva elmenjen diplomatának?
Valóban nincsenek túl sokan, akik ezt csinálták, de nem is én vagyok az egyetlen. Válaszolni persze csak a magam nevében tudok. Mint minden ilyen döntéshez, ehhez is kellett taszító- és vonzóerő. A taszító az én esetemben inkább csak annyi volt, hogy úgy éreztem, már túl régen csinálom nagyjából ugyanazt és bár sose untam, de valahogy nem volt benne már elég újdonság. Igazából a csapatot sajnáltam leginkább otthagyni. A céget nagyon a magaménak éreztem, azután is, hogy eladtuk a Magic-nek, talán ezért sem fordult meg igazán a fejemben, hogy egy másik, esetleg konkurens szoftvercéghez menjek dolgozni, bár időnként megkerestek ilyennel. A vonzóerő pedig – remélem nem hangzik nagyképűnek – az volt, hogy szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy az Izraelben korábban megtapasztalt technológiai dinamizmust Magyarországra valahogy áthozzuk és így olyan munkát végezhessek, ami a nagyobb közösségnek is hasznára válik, ugyanakkor az én sokéves tapasztalataimat is kamatoztathatom benne. Volt még ebben egy kis kalandvágy is persze, meg hát az életkor is belejátszott, nem gondolhattam, hogy majd 10 év múlva váltok.
-- Mit vittél magaddal a "poggyászodban", aminek különös értéket tulajdonítasz?
A TéT attaséi hálózatot az NKTH tartja fent, és amikor meghirdették a posztot, akkor beleírták, hogy az üzleti tapasztalat előnyt jelent. Valóban úgy gondolom, hogy azt a fő célt, amit az előző válaszban leírtam, nagyban szolgálja az én üzleti múltam, célorientált üzleti gondolkodásom a high-tech területén. Természetesen sokat segít a munkában a 18 évnyi együttműködés tapasztalat a Magic-kel és más izraeli informatikai cégekkel, ideértve az ország és a mentalitás ismeretét, sőt a volt izraeli kollégáim konkrét kapcsolatokkal és ötletekkel is segítenek.
-- Tudományos és technológiai attaséként milyen területeken látsz lehetőséget a két ország közötti együttműködés bővítésére?
Nagyon szeretném, ha az izraeli technológiai inkubátor koncepcióból – aminek ma már Kazahsztántól Franciaországig, nagyon sok helyről a csodájára járnak - minél többet át lehetne hozni Magyarországra. Tisztelet a kivételnek, de amit nálunk inkubátorháznak neveznek, az olyan messze van az izraeli gyakorlattól mint, - hogy stílszerű legyek – Makó Jeruzsálemtől. Persze pont az az egyik fontos eleme ennek, hogy önmagukban mit sem érnek az inkubátorházak, ha nincsenek megfelelő állami programok egyik oldalról és dinamikus, versengő, technológiához értő kockázati tőke alapok a másik oldalról. Szóval a másik, amit szeretnék, hogy találjak magyar high-tech-be befektetni hajlandó izraeli kockázati tőke alapokat. Szeretnék hozzájárulni a kutatóintézeti, egyetemi kapcsolatok fejlődéséhez is, ahol vannak már pozitív példák, pl. a haifai Technion és a BME között, meg a szintén világhírű Weizmann Intézetnek is vannak magyar kapcsolatai. Sok lehetőség van az EU FP7-es programjában is az együttműködésre, Izrael ugyanis teljes jogú tagja a keretprogramnak és igen sikeresen pályáznak. Fontos lenne, hogy többévi (mindkét oldali) toporgás után végre létrejöjjön a tervezett magyar-izraeli K+F alap. (Több hasonló bilaterális alap nagyon sikeresen működik Izraelben.)
-- Minek tulajdonítható a miénkhez hasonló népességű ország átlagon felüli dinamizmusa?
Izrael rengeteg külső problémája és belső feszültsége ellenére (vagy éppen azért?) minden területen nagyon dinamikus ország. Hogy ne egy gazdasági példát hozzak, a természetes népszaporulat a fejlett országok közül Izraelben messze a legmagasabb. (A palesztin területek nélkül.) Biztosan vannak ennek a dinamizmusnak kulturális és történelmi okai is, de az általam tárgyalt területen vannak konkrétabb okai is. Nem rangsorolva:
- sikeres kormánypolitika a high-tech területén (amit ma látunk azt kb. 15 éve jelentős részben a kormányzat indította el)
- nagyon nyitott gazdaság, exportorientált gondolkodásmód
- a jól képzett orosz bevándorlók
- a siker sikerre ösztönöz,
- igazi vállalkozói mentalitás (nem zsíros állami megrendelésekre, hanem exportsikerekre vágynak)
- high-tech óriások (Intel, Google, HP) izraeli kutató, gyártó helyei
- a hadsereg kutatási eredményeinek relatíve gyors civil alkalmazása.
-- Csupán önbizalom kérdése, hogy Izraelben a frissen alakult cégek vezetői célul tűzik maguk elé, hogy 3-4 éven belül megjelennek a New York-i tőzsdén?
Azt mondanám, megalapozott önbizalomról van szó. 70-nél több izraeli cég van a Nasdaq-on, az amerikaiak után a második legtöbb. Az EU-s minta-országból, Írországból 7 cég van a Nasdaq-on. Az Economist szerint az izraeli high-tech szektor kétszer annyi kockázati tőke befektetést vonz, mint a teljes EU. Azokon túl, amit már elmondtam, ehhez valóban kell egy közhangulat, vállalkozói mentalitás és persze kifinomult infrastruktúra, amibe a már említetteken kívül még beletartoznak a jogászok, a könyvelők, az elemzők, a tanácsadók, stb.
-- Diplomataként vagy üzletemberként mit szeretnél a "poggyászodban" magaddal hozni, ha majd hazajössz?
Remélem, hogy már a poggyászom hazaérkezése előtt „megérkezik” néhány technológiai inkubátor, kockázati tőkebefektető és befektetés, sikeres FP7-es pályázat. Szeretnék persze sok kapcsolatot, élményt, tapasztalatot is hazahozni a virtuális poggyászban. A legszebb talán az lenne, ha úgy alakulnának addig a politikai folyamatok, hogy egy közös magyar-izraeli-palesztin K+F projekt is beindulhatna.
-- Mi kell ahhoz, hogy valaki a cégvezetői múltját hátrahagyva elmenjen diplomatának?
Valóban nincsenek túl sokan, akik ezt csinálták, de nem is én vagyok az egyetlen. Válaszolni persze csak a magam nevében tudok. Mint minden ilyen döntéshez, ehhez is kellett taszító- és vonzóerő. A taszító az én esetemben inkább csak annyi volt, hogy úgy éreztem, már túl régen csinálom nagyjából ugyanazt és bár sose untam, de valahogy nem volt benne már elég újdonság. Igazából a csapatot sajnáltam leginkább otthagyni. A céget nagyon a magaménak éreztem, azután is, hogy eladtuk a Magic-nek, talán ezért sem fordult meg igazán a fejemben, hogy egy másik, esetleg konkurens szoftvercéghez menjek dolgozni, bár időnként megkerestek ilyennel. A vonzóerő pedig – remélem nem hangzik nagyképűnek – az volt, hogy szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy az Izraelben korábban megtapasztalt technológiai dinamizmust Magyarországra valahogy áthozzuk és így olyan munkát végezhessek, ami a nagyobb közösségnek is hasznára válik, ugyanakkor az én sokéves tapasztalataimat is kamatoztathatom benne. Volt még ebben egy kis kalandvágy is persze, meg hát az életkor is belejátszott, nem gondolhattam, hogy majd 10 év múlva váltok.
-- Mit vittél magaddal a "poggyászodban", aminek különös értéket tulajdonítasz?
A TéT attaséi hálózatot az NKTH tartja fent, és amikor meghirdették a posztot, akkor beleírták, hogy az üzleti tapasztalat előnyt jelent. Valóban úgy gondolom, hogy azt a fő célt, amit az előző válaszban leírtam, nagyban szolgálja az én üzleti múltam, célorientált üzleti gondolkodásom a high-tech területén. Természetesen sokat segít a munkában a 18 évnyi együttműködés tapasztalat a Magic-kel és más izraeli informatikai cégekkel, ideértve az ország és a mentalitás ismeretét, sőt a volt izraeli kollégáim konkrét kapcsolatokkal és ötletekkel is segítenek.
-- Tudományos és technológiai attaséként milyen területeken látsz lehetőséget a két ország közötti együttműködés bővítésére?
Nagyon szeretném, ha az izraeli technológiai inkubátor koncepcióból – aminek ma már Kazahsztántól Franciaországig, nagyon sok helyről a csodájára járnak - minél többet át lehetne hozni Magyarországra. Tisztelet a kivételnek, de amit nálunk inkubátorháznak neveznek, az olyan messze van az izraeli gyakorlattól mint, - hogy stílszerű legyek – Makó Jeruzsálemtől. Persze pont az az egyik fontos eleme ennek, hogy önmagukban mit sem érnek az inkubátorházak, ha nincsenek megfelelő állami programok egyik oldalról és dinamikus, versengő, technológiához értő kockázati tőke alapok a másik oldalról. Szóval a másik, amit szeretnék, hogy találjak magyar high-tech-be befektetni hajlandó izraeli kockázati tőke alapokat. Szeretnék hozzájárulni a kutatóintézeti, egyetemi kapcsolatok fejlődéséhez is, ahol vannak már pozitív példák, pl. a haifai Technion és a BME között, meg a szintén világhírű Weizmann Intézetnek is vannak magyar kapcsolatai. Sok lehetőség van az EU FP7-es programjában is az együttműködésre, Izrael ugyanis teljes jogú tagja a keretprogramnak és igen sikeresen pályáznak. Fontos lenne, hogy többévi (mindkét oldali) toporgás után végre létrejöjjön a tervezett magyar-izraeli K+F alap. (Több hasonló bilaterális alap nagyon sikeresen működik Izraelben.)
-- Minek tulajdonítható a miénkhez hasonló népességű ország átlagon felüli dinamizmusa?
Izrael rengeteg külső problémája és belső feszültsége ellenére (vagy éppen azért?) minden területen nagyon dinamikus ország. Hogy ne egy gazdasági példát hozzak, a természetes népszaporulat a fejlett országok közül Izraelben messze a legmagasabb. (A palesztin területek nélkül.) Biztosan vannak ennek a dinamizmusnak kulturális és történelmi okai is, de az általam tárgyalt területen vannak konkrétabb okai is. Nem rangsorolva:
- sikeres kormánypolitika a high-tech területén (amit ma látunk azt kb. 15 éve jelentős részben a kormányzat indította el)
- nagyon nyitott gazdaság, exportorientált gondolkodásmód
- a jól képzett orosz bevándorlók
- a siker sikerre ösztönöz,
- igazi vállalkozói mentalitás (nem zsíros állami megrendelésekre, hanem exportsikerekre vágynak)
- high-tech óriások (Intel, Google, HP) izraeli kutató, gyártó helyei
- a hadsereg kutatási eredményeinek relatíve gyors civil alkalmazása.
-- Csupán önbizalom kérdése, hogy Izraelben a frissen alakult cégek vezetői célul tűzik maguk elé, hogy 3-4 éven belül megjelennek a New York-i tőzsdén?
Azt mondanám, megalapozott önbizalomról van szó. 70-nél több izraeli cég van a Nasdaq-on, az amerikaiak után a második legtöbb. Az EU-s minta-országból, Írországból 7 cég van a Nasdaq-on. Az Economist szerint az izraeli high-tech szektor kétszer annyi kockázati tőke befektetést vonz, mint a teljes EU. Azokon túl, amit már elmondtam, ehhez valóban kell egy közhangulat, vállalkozói mentalitás és persze kifinomult infrastruktúra, amibe a már említetteken kívül még beletartoznak a jogászok, a könyvelők, az elemzők, a tanácsadók, stb.
-- Diplomataként vagy üzletemberként mit szeretnél a "poggyászodban" magaddal hozni, ha majd hazajössz?
Remélem, hogy már a poggyászom hazaérkezése előtt „megérkezik” néhány technológiai inkubátor, kockázati tőkebefektető és befektetés, sikeres FP7-es pályázat. Szeretnék persze sok kapcsolatot, élményt, tapasztalatot is hazahozni a virtuális poggyászban. A legszebb talán az lenne, ha úgy alakulnának addig a politikai folyamatok, hogy egy közös magyar-izraeli-palesztin K+F projekt is beindulhatna.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)