Az izraeli gazdaságról

A tekintélyes Jerusalem Post napilap pészachi számában másfél oldalas interjú jelent meg Stanley Fischer-rel, az Izraeli Nemzeti Bank elnökével (kormányzójával). Stanley Fischer neves közgazdász, az MIT és a Héber Egyetem professzora, 6 évig volt a Világbank elnökhelyettese és 7 évig az IMF vezérigazgató-helyettese, 3 éve vezeti az Izraeli Nemzeti Bankot.
Az alábbiakban ebből az interjúból ismertetek néhány olyan gondolataot, ami az otthoni gazdasági viták szemponjából is érdekes.

Az izraeli társadalomban megfigyelhető növekvő szociális szakadékra vonatkozó kérdésre a bankelnök válaszában egyrészt azt fejtette ki, hogy ez a jelenség - összefüggésben a technológiai fejlődés meghatározó gazdasági szerepével – minden fejlett társadalomban megfigyelhető, ugyanis a tudás folyamatos relatív felértékelődése húzza szét a jövedelmi ollót. Ugyanakkor ezt súlyos problémának nevezte, és fontosnak tartja a leszakadóban lévő rétegeknél a magasabb gazdasági részvételi arány elérését.
Elfogadhatatlannak tartja azonban, hogy az adóterhek növelésével vagy a húzóágazatok magasabb terheivel mérsékeljék a szociális különbségeket. Rövidtávon egyedül a legalacsonyabb jövedelmek adómentességét és a legalacsonyabb nyugdíjak emelését tartja járható útnak, hosszabb távon pedig az oktatás és az infrastruktúra fejlesztésében látja a különbségek mérséklésének eszközét.
Stanley Fischer elmondta, hogy az izraeli életszínvonal megközelíti a spanyolt és a cél az, hogy kicsit több, mint 10 év alatt elérjék a fejlett nyugat-európai szintet, ehhez viszont fent kell tartani az elmúlt 5 év 5-6%-os növekedését, a nyugat-európai katonai kiadásoknál 5-ször magasabb védelmi költségvetés mellett. A növekedés egyben a szegénység és egy sor más társadalmi probléma felszámolásának is az egyetlen fenntartható útja, továbbá ez szabhat gátat az agyelszívásnak is. Véleménye szerint, ha sikerül kezelni a jelenlegi globális lassulást, és fenntartani a költségvetési fegyelmet és megtartani a legjobb agyakat, akkor Izrael előtt hatalmas növekedési potenciál van. A béke elérése pedig még további lehetőségeket nyitna meg az egész régió számára.
Fontosnak tartja, hogy az izraeli kormányoknak 2003 óta - a különböző érdekcsoportoknak és a jó gazdasági eredmények csábításának ellenállva - sikerült a költségvetési deficitet folyamatosan csökkenteni és 3 éve 2% alatt tartani. Kritikusnak tartja, hogy az állami adósságteher tovább csökkenjen a mostani 80%-os GDP arányos értékről, ezzel csökkentve az állami kamatterheket és nem rontva a közelmúltban A1-re emelt hitelminősítést. Még 5-6 évi növekedésre és szigorú költségvetésre van szükség, hogy a kormány olyan helyzetbe kerüljön, amikor nemzetközi válság esetén aktív költségvetési politikával stabilizálhatja a gazdaságot.
Nagy kihívás az izraeli gazdaságnak a gyenge dollár, és a lassuló amerikai gazdaság, lévén az USA a legjelentősebb exportpiaca Izraelnek. Pozitívnak tartja, hogy már látható jelei vannak az export EU felé történő hangsúly áthelyeződésének.

Mimuna

A változatosság kedvéért ez is egy ünnep, a marokkói zsidók pészach utáni, kelt tésztával, édességekkel, vidám zenével és nagy vendégségekkel zajló ünnepe. Én most itt hallottam róla először, de úgy tűnik ez egy feljövőben lévő ünnep, a marokkói közösségen kívül is sokan mennek el a gyakran parkokban megendezett mulatságokra.
Olvastam olyat is, hogy a politikusok túlságosan is nayg kedvvel látogatják ezeket rendezvényeket, különösen, amikor fontosnak érzik az észak-afrikai származású zsidók szavazatait.

Pészach

Talán kicsit sokat írok az ünnepekről, mentségem, hogy tényleg elég sok van belőlük, és a számukat még az otthoni ünnepek itteni változatának ismertetésével is fokozom. Ha csak a három nagy vallás heti ünnepét vesszük, már abból is az jön ki, hogy egy héten 3 olyan nap van, amikor senki sem ünnepel, vagy hétvégezik. (A megfejtés a hétfő-kedd-szerda, ugyanis a muszlim helyeken gyakran a csütörtök a pénteki ünnepet megelőző heti szabadnap, a zsidóknál és az izraeli állami intézményekben a péntek, szombat szabad, a keresztényeknél (és az európai munkarend szerint dolgozóknál) a szombat vasárnap.)
A sok ünnep közül talán az egyhetes pészach az, ami legjobban átalakítja az életet Izraelben. A keresztény kultúrkörben szokták zsidó húsvétnak is nevezni, ami inkább a naptárbeli közelségre, semmint a vallási kapcsolatra utal, hiszen a pészach az Egyiptomból való kb. 3300 évvel ezelőtti kivonulás ünnepe. A hagyomány és a biblia szerint a zsidóknak a 10. isteni csapás után olyan gyorsan kellett elhagyni a rabszolgaság földjét, hogy csak keletlenül megsütött tészta lapokat tudtak magukkal vinni, aminek emlékére eszik az ünnep hét napján a maceszt és nemcsak a kenyér, hanem mindenféle (kelt) tészta fogyasztása is tilos. Az ünnep az egyiptomi rabszolgaság és a kivonulás történetének elbeszélésével kezdődik, ami egy valamennyire kötött koreográfiájú vacsora (a széder este) keretében, az eseményekre emlékeztető szimbolikus ételek (torma, sós víz, zöldségek, macesz, bor) elfogyasztásával összekapcsolva történik. Felmérések szerint ezt a kb. kétezer éves rítust az izraeliek túlnyomó része megtartja, általában kibővített családi és baráti körben. (Itt azért van egy kapcsolódás a húsvéttal, ugyanis Jézus utolsó vacsorája tulajdonképpen egy ilyen széder este volt, amit a tanítványoknak rendezett.)
Az egy hét alatt az élelmiszer boltok túlnyomó részében nem lehet kenyeret kapni, sőt egész polcok vannak letakarva, hogy ne lehessen hozzáférni a tésztát tartalmazó ételekhez sem. Az előbb említett felmérés szerint a zsidó lakosság kb. 70%-a be is tartja ezeket a szabályokat, nem feltétlenül vallási, hanem tradíció őrzési szempontból. Arra vonatkozólag törvény is van, hogy nyilvános helyen nem szabad kenyeret, tésztafélét kirakni sem, hogy ne sértsék a vallásos emberek érzékenységét. Persze nagy viták is vannak ekörül, éppen az ünnep előtt született egy bírósági döntés, miszerint a boltok belseje nem számít nyilvános helynek ebből a szempontból, ami az ultravallásosak körében nagy felháborodást, sőt parlamenti vitát is kiváltott.
Nemcsak iskolai szünet van, hanem minden állami hivatal is zárva tart, az emberek jelentős része el is utazik, sokan külföldre.
Mindenfelé rengeteg gyerek és felnőtt programot rendeznek, egyik délután – az éppen 38-40 fokos meleggel dúló hamszin ellenére - mi is elmentünk Jeruzsálembe, ahol az óváros zsidó negyedében és a Siratófal előtt hihetetlen tömeg hullámzott, rengeteg vallásos zenekar játszott (egy ilyen látható a képen).
A görögkeleti húsvét most egybeesett a pészach végével, így még hatalmas keresztény zarándok tömeg is volt az Óvárosban.

Mi lesz a kívánság cédulákkal?

Aki járt már Jeruzsálemben a Siratófalnál (Izraelben Nyugati Falnak hívják), az biztosan emlékszik, hogy a látogatók a fal réseibe, repedéseibe helyezik el naponta ezrével a kívánság cédulákat. (Évente kb. 5 millió látogatója van a Falnak!) Gondolom sokaknak eszébe jutott már, hogy vajon mi lesz a rengeteg kisebb nagyobb papírral, hiszen még ha a szél ki is fúj időnként néhányat, egyszer csak be kell telnie a réseknek. Számomra is most derült ki egy újságcikkből, hogy Pészach előtt - ahogy a lakásokat - a Falat is kitakarítják, kiszedik, kisöprik az iszonyú tömegű kívánságot és egy régi hagyománynak megfelelően, a közeli Olajfák hegyén lévő ősi temetőben eltemetik az emberi vágyakat, sorsokat tartalmazó papírokat.

A kép a takarítás utáni estén készült, kinagyítva látszik,hogy üresek a rések.

Amerikai iskola

A hónap elején megérkeztek Gabiék, és a kipakolás után a legelső dolog a gyerekek iskolába járásának beindítása volt, ami így év közben, azért nem bizonyult annyira egyszerű dolognak.
A magyar diplomaták gyerekei kivétel nélkül az amerikai iskolába járnak, de ide jár a többi diplomata-gyerek többsége is. (Tel Aviv környékén még van francia állami tantervű iskola és egy skót katolikus is.) Az amerikai iskola hivatalosan a Walworth-Barbour American International School nevet viseli, Amerikában bejegyzett, amerikai akkreditációjú tantervvel működő 12 évfolyamos intézmény. A 12 évfolyam három részre tagozódik: elementary (1-5), middle (6-8), high (9-12).
A vadonatúj fő campus egy Netanya melletti kisváros (Even Yehuda) szélén található, Tel Avivtól sajnos bő 30 kilométerre. A gyerekeket iskolabusz szedi össze és szállítja oda-vissza.
A kollégák elbeszélése alapján az iskolába mindenkit felvesznek, és maga az iskola ugyan nagyon érdekes és gyerekközpontú, de nem túl megerőltető. Ez a vélekedés azonban valószínűleg inkább az elemi iskolára vonatkozik (a követségi gyerekek mind oda járnak), a middle-school-ra már kevésbé és a high-school-ra egyáltalán nem. Mindenestre mindkét gyereknél elég komolyan vették a felvételit, egy kb. félórás beszélgetés után kétórás írásbelit írattak, különösen a matek részre koncentrálva, az angol teszt valóban inkább csak felmérő jellegű volt arra vonatkozóan, hogy milyen szintű angol felzárkóztatásra van szükség. Az iskolában fel vannak készülve a hiányos angoltudással érkező gyerekekre és nekik különböző szintű extra angol csoportokat indítanak, miközben azért részt kell venniük a normál órákon, kivéve az idegen-nyelv órákat.
Minden tagozatnak van külön tanácsadója, akihez mindenféle, de inkább lelki, beilleszkedési problémával lehet fordulni.
A felvétel kapcsán az első héten többször is voltunk kint az iskolában és még így kívülről is lehetett érezni a jó hangulatot, a derűs nyüzsgést és irigykedni a szép környezet, a jól felszerelt laborok, műhelyek és tornatermek és hatalmas sportpályák, meg úszómedencék miatt.
Március végén a Middle school 3 napos kirándulásra ment, a nyolcadikosok a Golanra, többé-kevésbe önellátó sátortáborba, a hetedikesek a Galilba, turistaházas szállással (ezek a helyek Izrael északi részén találhatók). Mindkét gyerek jól érezte magát, különösen a közös főzés és a vadvízi evezés aratott sikert, sőt a tanárok némelyike még a jófej minősítést is elnyerte.

Purim

A purim ünnepet szokás zsidó farsangnak is nevezni, bár a farsanghoz csak annyi köze van, hogy ilyenkor is nagy a vidámság és mindenféle maskarákba öltöznek az emberek, Izraelben utcai ünnepségeket tartanak. Purimkor még a vallásosoknak is meg van engedve egy csomó olyan dolog, ami egyébként tilos, pl. szabad ellenkező nemű ruhát felvenni vagy berúgni.

A purimot annak emlékére ünneplik, hogy az ókori Perzsiában Ahasvéros (Xerxes) király idejében (i.e. 5. sz.) az ott élő zsidók csodás módon megmenekültek az őket el pusztítani akaró királyi főemberek gonosz terve ellenére. A történetet "Eszter tekercse" meséli el. Purim annyira örömünnep, hogy még a vallásosoknak is meg van engedve egy csomó olyan dolog, ami egyébként tilos, pl. szabad ellenkező nemű ruhát felvenni vagy berúgni.

Izraelben nagyon vicces, hogy nemcsak a gyerekek, meg az utcai felvonulások, bálok résztvevői öltöznek be, hanem rengetegen hordanak mindenféle jelmezeket csak úgy az utcán, vagy akár a szupermarket pénztárosa is jelmezben blokkol (ld az egyik képet). Még a kifejezetten komoly újságnak számító Jerusalem Post is tarka-barka címmel jelent meg.
Tel Avivban idén a Ben Yehuda út egy szakaszát zárták le a mutatványosoknak, utcaszínházasoknak és persze a rengeteg felvonulónak. A purimi történetből vett hagyományos jelmezeken túl (Eszter királynő, Hámán), volt aki Ahmedinezsádnak vagy éppen oltra-ortodox zsidónak öltözött, bár ez utóbbiak esetén csak tüzetesebb vizsgálat után derült ki, hogy jelmezről van szó, hiszen az ilyen öltözék itt nem túl ritka…

Ulpán

Bár már október vége óta járok, eddig még nem írtam az ivrit nyelv-tanfolyamomról, pedig ennek is van jó néhány érdekes specialitása.
Egy ún. ulpánra iratkoztam be, ami a hivatalos állami nyelvoktató iskoláknak a neve (kb. stúdiót jelent). Az ulpánok rendszere szorosan összekapcsolódik Izrael történelmével, hiszen az állam megalakulása óta eltelt 60 év alatt a több millió bevándorlónak nemcsak kenyeret, lakást és munkát kellett adni, hanem rövid idő alatt a nyelvet is meg kellett tanítani, mivel a nélkül a beilleszkedés, a szakképzett munkavégzés szinte lehetetlen. Az ulpánoknak jól felépített tanmenete, alaposan (több milliószor) kipróbált módszertana alakult ki az évtizedek alatt az anyanyelv nélküli nyelvtanításra, ahol a kitűzött ambiciózus cél az, hogy egy 5 hónapos intenzív (kb. heti 30 órás) tanfolyam után már mindenki elboldoguljon az életben héberül.
Az ulpánok azonban nemcsak nyelviskolák, "olvasztótégely" funkcióban működve fontos helyszínei az izraeli és a zsidó kultúra alapjainak elsajátításának. Még akik a zsidó vallásból több-kevesebbet hoztak is otthonról, az ulpán által rendezett Hanuka vagy Tu Bisvat ünnepen megtanulhatják, hogyan zajlik egy-egy ünnep a szekuláris izraeli iskolákban vagy munkahelyeken. A tananyagban és az órákon elhangzottakban is az élet sok praktikus dolga kerül elő.
Én a Tel Aviv belvárosban található Ulpán Gordonba járok, ami leginkább egy iskola és kultúrház keverékeként leírható épületben működik. A színházteremben rendszeresen daltanulást vezet az egyik tanár, ahol a pionír korszak ma már klasszikusnak számító izraeli dalait lehet megtanulni, pótolva azt, amit az iskolában nem tanulhattak meg a felnőtt korukban érkező bevándorlók.
Érdekes - és az egész országot tekintve nem tipikus - az amúgy elég nagy létszámú (20 körüli) csoportom összetétele, amiben jól tükröződik Tel Aviv egyre kozmopolitább jellege. Vannak az új bevándorlók, egy egész dél-amerikai csoport, valamint oroszok ukránok és amerikaiak; vannak beházasodottak (mind nők), egy-egy japán, thai-földi, német és kínai; vannak az itt dolgozók, egy-egy spanyol, filippínó és magyar (ez én vagyok). Egyébként jó néhány diplomata jár ide, találkoztam a szünetekben egyiptomival és kazahhal is.
Az órákat egyébként kifejezettem élvezem, bár a heti kétszer két és fél órát és a nyelvtani magyarázat hiányát kicsit kevésnek érzem a bonyolult igerendszer megtanulásához.

(A képen: szünet a kertben.)