Tel Aviv 100 éves

1909 április elején 60 jaffói zsidó család megelégelve a nagyobbrészt arabok lakta, 4000 éves múlttal rendelkező város zsúfoltságát, egy házépítő egyesület megalapítása után, kivonult a Jaffótól kb. 2 km-re északra fekvő tengerparti homokdűnékre és kagylóhéjak segítségével kisorsolt 60 telket az előzetesen megvett területen, azzal a céllal, hogy ott házakat építsenek. Ekkor még a városnak nem volt neve, sőt az sem volt biztos, hogy nagyváros lesz belőle, sokan csak Jaffó kertvárosának képzelték el. Mindenesetre, az első cöveket, a mai Rotschild bulvár helyén, egy Meir Dizengoff nevű ember verte le, aki 12 év múlva a város első polgármestere lett és jóval később a legismertebb Tel Aviv-i utca névadója. Sok vita után kapta meg a város mai, Tavasz-domb jelentésű nevét, ami Herzl Ős-újország című könyvének héber fordítására is utal.
Tel Aviv 1921-ben lett város, lakossága a második világháború előtt haladta meg a 100 ezret. Ma 400 ezren laknak a közigazgatásilag Tel Aviv-nak számító kb. 52 km²-en, (ilyen népsűrűség mellett Budapestnek 4 millió lakosa lenne), azonban a vele teljesen egybeépült városok lakossága meghaladja a 2 milliót. 2003-ban Tel Aviv még világörökségi címet is kapott, ami ilyen fiatal város esetén meglehetősen szokatlan. Ezt a „Fehér Város” címet a 30-as években felépült viszonylag egységes, fehér és pasztell színű Bauhaus stílusú városközpontért ítélték oda, ami jórészt a nácizmus idején az akkori Palesztinába menekült német-zsidó építészek munkájának eredménye. Az elmúlt években nagy ütemben állítják helyre ezeket az időközben meglehetősen lepusztult, átépítésekkel elcsúfított épületeket, bár a munka vége még nincs közel…
A százéves évfordulóra Tel Aviv féléves ünnepségsorozattal készült, aminek nyitó rendezvényei április első hetére estek. Ezek között volt egy urbanisztikai konferencia, ahova számos nagyváros és főváros polgármesterét meghívták, köztük Demszky Gábort is. A konferenciának helyet adó Operaház előtti téren kiállítást rendeztek az építészhallgatóknak meghirdetett, Tel Aviv következő 50 évére vonatkozó nemzetközi pályázat legjobb munkáiból, felfújható gúlaszerűségekre kinyomtatva a terveket (ld. a képet).

A konferencián (is) többen kritizálták, hogy a 3-4 emeletes, többnyire kertes házakból, zöld fasoros utcákból álló Tel Aviv legkülönbözőbb negyedeiben rohamosan szaporodnak a felhőkarcolók, az utóbbi 10 évben (beleértve Ramat Gan Tel Aviv határán álló üzleti negyedét) teljesen átalakult a sky-line (égvonal? városi-sziluett??). A polgármesterek kerekasztal beszélgetésén Demszky Gábor kifejtette, hogy Tel Avivban hiányzott az a koncepciózus tervezés, ami Budapestet jellemzi és a tömegközlekedése sem felel meg egy modern nagyváros követelményeinek, ezért véleménye szerint sosem lesz belőle igazi világváros. Ezt az állítást az idő majd eldönti, az ütemet elnézve, lehet, hogy nem is sokára. Ami a tömegközlekedést illeti, ott bizony valóban hiányzik a metró vagy gyors-villamos. Egy részben föld alatt haladó kb. 20 km-es vonalat elkezdtek már építeni, a keleten fekvő Petach Tikva várostól a déli Bat Yam elővárosig, de ez a tervek szerint is csak kb. 5-6 év múlva lesz készen.
Két nagy szabadtéri ünnepséggel indult a féléves sorozat. Egy szűkebb körű, a vendégeknek, diplomatáknak és meghívottaknak rendezett fogadás a frissen helyreállított, Sarona kertben, a volt Templomos telep (ez még megér majd egy külön bejegyzést) parkjában volt, ahol a testvérvárosok, köztük Budapest rövid zenei programmal üdvözölték Tel Aviv-ot. A budapesti program operett és népdal számokból állt, köztük a „Szól a kakas már” magyar-zsidó változatából. Az előadó Németh Anikó (Demszky Gábor felesége) és Németh Géza igazi nagy sikert arattak.
A másik rendezvény egy igazi nagy tömeg-buli volt szombat este a Rabin téren, ahol a legszerényebb becslések szerint is kb. 200 ezren tolongtak. A műsort Zubin Mehta vezényletével az Izraeli Filharmonikusok kezdték, majd régi és új izraeli könnyű- és rock-zenével folytatódott, miközben a városháza épületéről mindenfelé tűzijátékok röpködtek.

Purim - idén is

Alapvetően az idei purim is nagyon hasonlatos volt a tavalyihoz (ld. a 2008. márciusi bejegyzést), és bár Tel Avivban nem rendeztek utcai felvonulást, az volt az érzésen, hogy a belvárosban még több ember éli a napi életét jelmezbe öltözve, ugyanakkor természetes viselkedéssel és arckifejezéssel fokozva a kontrasztot. Azért a Tel Aviv környéki városokban több helyen is tartottak utcai ünnepségeket, egy idén megtanult szóval, "odloyada" felvonulásokat. Az "odloyada" annak a héber kifejezésnek az összevonása, hogy, "amíg nem tudom", arra utalva, hogy purimkor annyit kell inni, amíg nem tudjuk megkülönböztetni a történet pozitív hősét, Mordechájt, a perzsiai zsidókat elpusztítani akaró gonosz Hámántól.

Purim este elmentem egy hozzánk közeli reform-gyületkezetbe (a híres Herzliya Gimnázium épületében tartják összejöveteleiket), a purimi Eszter tekercs felolvasására, ahol nemcsak a gyerekek, hanem az előimádkozók (elő-felolvasók) is jelmezben voltak, a képen láthatók pl. biciklis és western öltözékben olvasták-énekelték az ősi történetet, az ókori tekercs-formát mai napig megőrző könyvből.

Azért idén sok vélemény rovatban nem túl vidám elmélkedéseket is lehetett olvasni a purimi történet és a világban zajló Izrael-ellenes és antiszemita megmozdulások közti vélt, vagy valódi párhuzamokról, aminek könnyen kezelhető alapot ad, hogy akárcsak 2500 éve, ma is Perzsia ezen események egyik központja.

Tél és nyár egy héten belül

Persze az izraeli télről van szó, ami a múlt hét végén (február-március fordulóján) teljes erővel tombolt úgy, hogy 3 napon át lényegében egyfolytában ömlött az eső, villámlott és dörgött, néha hirtelen pár percre kisütött a nap, de valószínűleg csak azért, hogy jobban lehessen látni az utcákon hömpölygő áradatot. A hétvége alatt 120-140 milliméter eső zúdult le, ami még itt is szokatlanul sok, és megfelel az éves csapadék kb. negyedének. Viszonylag hideg is volt, 10-12 fok a tengerparton, a 2000 méteres Hermon hegyen pedig több, mint 1 méter hó hullott. Eldugott hírek szerint a sok eső egy kis rásegítés eredménye is volt, ezüst-jodiddal fokozták a csapadékképződést. Egyébként az itteni átlagos éves csapadék (a hegyekben és a tengerparton – persze nem a sivatagban) nem kevesebb, mint az otthoni, csak ez lényegében a 3 téli hónap alatt esik le. Az esőnek itt mindenki nagyon örült, mert idei tél első két hónapjában nagyon nagy volt a szárazság, a szinte végig gyönyörű napsütéses, 20-22 fokos időnek az volt a nagy hátránya, hogy a tél közepéig csak a szükséges eső negyede volt meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyári hónapokban nagyon szigorú vízkorlátozásoknak néz elébe az ország. Most már a helyzet kicsit jobb, az ország ivóvizének 1/3-át adó Kinneret tó vízszintje csak ezen a hétvégén kb. fél métert emelkedett. A több csapadékszegény év után ez persze messze nem elég, ezért 2008-ban nagy ütemben elkezdték bővíteni a tengervíz sótalanító kapacitásokat és a tervek szerint a jelenlegi 10%-ról 2012-re 30%-ra növekszik a sótalanított víz aránya az ivóvízszolgáltatáson belül.
Visszatérve az időjárásra: hétfő-keddre abbamaradtak az esők, a nap kisütött és péntekre már 30 fok, szombatra pedig igazi, hamszinos, 35 fokos hőség lett, a tengerpartok megteltek strandolókkal. A váltás mindenestre elég drasztikus volt, sok embert megviselt.

Nagy magyar írók Jeruzsálemben

A kétévente megrendezésre kerülő Jeruzsálemi Könyvvásáron hosszú idő után megint volt magyar stand és ennek az örömteli eseménynek a kapcsán három író is idelátogatott: Esterházy Péter, Konrád György és Spiró György.
A könyvvásár hivatalos beszélgető és dedikáló programjain kívül a magyar bevándorlók szövetségének jeruzsálemi szervezete (HOH) is rendezett egy estet a King George úton lévő kis klubhelyiségükben. Nemcsak a szokásos fordulat, hogy a terem zsúfolásig megtelt, tényleg már állni is alig lehetett (ez kb. 60-70 embert jelentett). A zsúfoltsághoz kismértékben az általam szállított kis csapat (Dorka, Eszter és barátnője) is hozzájárult.
Számomra az tette különösen érdekessé ezt a beszélgetést, ahogy a többségében a világháború után és 56-ban kivándorolt, a magyar kultúrához a távolból is kötődő, de Magyarországtól már nemcsak földrajzi értelemben messze került közönség reagált az írókra. A Spiró által lecsapott identitás-labda (nagyon nem szereti ezt a kérdést) hosszasan pattogott, jó néhányan fejtették ki, hogy mennyire szeretik, hogy most már egyértelmű az identitásuk: zsidók és izraeliek. Persze a magyar kultúra fontos, arról nem akarnak lemondani, irodalmat évtizedek után is magyarul tudnak igazán élvezni. Voltak persze kérdések a magyarországi antiszemitizmusról, meg a rendszerváltásról is, ez utóbbit illetően meglehetősen rossz helyre címezve (pont ezeknél az íróknál): hogyan lehet a kommunista rendszerben, meg az újban egyaránt elfogadott írónak lenni.

Egy mellék-projekt: Magyar vonatkozású helyek Izraelben

A mostani tartós kint lét előtt is már sokszor voltam Izraelben, de korábban nem tűnt fel, hogy milyen sok magyar vonatkozású hely, emlék van Izraelben. Persze ezek nem olyan hatalmas templomok, kolostorok, zarándokszállók, vagy modern intézmények, mint amilyenek a nagy – elsősorban koloniális - nemzeteknek (angolok, amerikaiak, oroszok, franciák, németek) vannak, de azért szerénységük ellenére érdekesek, szépek.
Kiérkezésem után egyik első - nem szakmai - feladatom volt a nagykövetség képviselete 2007 júniusában, a magyar tábla felavatásakor a yardeniti keresztelőhelyen (ld. az akkori blog-bejegyzésben). Aztán még további hasonló magyar nyelvű keresztény táblákkal találkoztam és ennek kapcsán kezdtem - legalábbis fotózás szintjén - gyűjtögetni a zsidó és keresztény magyar vonatkozású helyeket.
Pár hónapja jutott eszembe, hogy ezeket össze lehetne gyűjteni a követség honlapján is (amit egyébként én szerkesztgetek), hátha másoknak is érdekes. Az ötlet kedvező fogadtatásra talált és indulásképpen néhány helyről feltettem pár általam készített képet, rövid ismertető szövegeket és egy bevezetőt, hogy várjuk a mások által beküldött helyszín leírásokat. Örültem, hogy rövid időn belül érkezett is néhány kép és szöveg, amik már szintén fent vannak a honlapon.
Ezen a linken meg lehet nézni, ígérem, bővülni fog!

http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/IL/hu/magyar_vonatkozasu_helyek/Magyar_vonatk_bev.htm

Választások Izraelben

Kedden este pontban 10-kor, amikor bezártak a szavazóhelységek Izraelben, a három, 48-50 emeletes Azrieli-torony átalakult oszlop-grafikonná (pontosabban torony-grafikonná) és eredmény-jelzővé, amin először jelentek meg az exit-poll-okra alapuló választási előrejelzések. Először az első három párt eredményét, majd a következő háromét vetítették-világították ki. A képeken a színes kijelzőkké átváltoztatott tornyok láthatók. (10-kor sokan ott voltunk a környéken fényképezőgépekkel felszerelve, de egy helikopterről is közvetítették az impozáns hírforrást.)
A tornyok nem várt eredményt mutattak, a hónapok óta – bár egyre csökkenő mértékben – stabilan vezető jobboldali Likud minimális különbséggel ugyan, de a második helyen végzett, az eddigi is kormányzó, általában középbal pártként jellemzett Kadima mögött.
Ez a február 10-i kedd, az idei tél legviharosabb időjárását produkálta, és mivel a választások napja hivatalos iskola- és munkaszüneti nap, a rossz idő elől legtöbben a bevásárlóközpontokba menekülve töltötték a szavazás néhány perce után fennmaradt időt. A részvételi arány 66% körül volt, ami Izraelben nem számít magasnak, bár úgy tűnik itt is elmúltak a 80% feletti részvételi arányokat produkáló választások. Amikor ezt a bejegyzést írom, már három nap telt el a választások óta, de még mindig nem lehet tudni, ki fog kormányt alakítani. Izraelben mindig rengeteg párt jut be a 120 tagú Knesszetbe, most pl. 12, ami nagyon bonyolult és sokféle koalícióalkotási lehetőséget, vagyis inkább kényszert eredményez és – akárcsak most – egyáltalán nem biztos, hogy a legtöbb mandátumot szerzett, párt vezetője lesz a miniszterelnök.
Izraelben nagyon sokan kritizálják a választási rendszert, ami országos listán alapuló, majdnem teljesen arányos képviseletet eredményez, egy mindössze 2%-os bejutási küszöbbel. A listaállításnak sem túlságosan szigorúak a feltételei, így aztán 33 párt indult a választásokon. A kis pártok között sok „egy ügyű” párt van (pl. nyugdíjas párt, a marihuána legalizálásért küzdő párt), vagy etnikai - arab pártok - van. Mindez elsőre nagyon demokratikusnak hangzik, (egyes történészek szerint a rendszer gyökerei visszanyúlnak az orosz munkásmozgalom demokratikus irányzataihoz), de nemcsak a kormányalakítást, hanem a kormányzást is megnehezíti – nem is szokták kitölteni a négy évet a sokféle érdeket, ideológiát összehangolni próbáló izraeli kormánykoalíciók.
Maga a kampány is elég érdekes eltéréseket mutat az otthonitól. A kampányüzenetek jelentős része az ellenfeleket kritizálja, azok gyengeségeire hívja fel a figyelmet, vagy legalábbis azokkal összehasonlítva dicséri a saját programját, jelöltjét. Ez a stílus teljesen elfogadott és csak annyi törvényi megkötés van, hogy egy negatív hirdetésnél is fel kell tüntetni a hirdetést elhelyező párt nevét. Egy finomabb változatra példa, amikor a három vezető párt miniszterelnök jelöltje látható egymás mellett, ketten (Cipi és Bibi) az égbe néznek, a középső Ehud Barak megnyerő arckifejezéssel a szemedbe néz, és a szöveg: "Az igazság pillanatában: Barak". Egy durvább változatban a gondterhelt Kadima vezető (Cipi Livni) látható egy sötét képen, és a szöveg: a biztonság (honvédelem) ügyében gyenge, ez túl nehéz feladat neki.
Kampánycsend sincsen, akár a szavazóhelység előtt is lehet még kampányolni (bent azért nem).
Közvélemény-kutatásokat a választást megelőző 3. napig szabad közzétenni.

Szakmai eseményekről

Gondolom nem meglepő, hogy az esetleg hangzatosnak tűnő diplomata cím ellenére azért ennél a munkánál is úgy van, hogy egy-egy látványosabb eredményt, eseményt, rengeteg tárgyalás, előkészület, egyeztetés, egyszóval aprómunka előz meg. Januárban két ilyen lezáró esemény is volt. Az első hivatalos neve a „Magyar-izraeli ipari kutatás-fejlesztési megállapodás alírása”, ami lényegében arról szól, hogy a két kormány évi 1-1 millió euróval támogat közös kutatás-fejlesztési projekteket az üzleti szférában, ezzel is ösztönözve az együttműködést, elősegítve az eredmények közös üzleti hasznosítását. Ezek a közös fejlesztések számunkra olyan előnyükkel is járnak, hogy a piaci hasznosítás során valószínűleg sok ilyen típusú tudás és tapasztalat is lecsapódik majd a magyar oldalon, hiszen kutatási eredmények gyors hasznosításában az izraeliek a világ egyik legjobbjai.
A szerződést az erre az alkalomra ide utazó magyar kutatás-fejlesztési miniszter (dr. Molnár Károly) és az izraeli ipari és kereskedelmi miniszter (Eli Yishay) írták alá. (Eli Yishai egyébként a keleti zsidókat tömörítő (szfárd) vallásos párt, a Sasz elnöke és miniszterelnök-helyettes is.) Ez az egyezmény (nem tévedés) 15 évig készült, ugyanis először 1993-ban vetődött fel a gondolata. Ennek a lassúságnak sok oka volt mindkét oldalról, mindenestre örülök, hogy nekem sikerült lezárni, némi részem azért volt ebben.
A másik esemény ehhez képest villámgyorsan szerveződött: szeptember végén elmentem a Haifán található Technion (az izraeli műszaki egyetem) tudományos rektor-helyetteséhez, hogy nem tudnánk-e valami tartalommal megtölteni a Budapesti Műszaki Egyetem és a Technion közötti, korábban létrejött megállapodást. Végül arra jutottunk, hogy kezdetnek sok szempontból az lenne a legjobb, ha a két egyetem valószínűség-számítással foglalkozó matematikusai részvételével szerveznénk egy konferenciát. Január végén ez a három napos konferencia le is zajlott Haifán, 4 magyar és kb. 30 izraeli matematikus részvételével (nemcsak a Technionról). A dolog annyira megtetszett a résztvevőknek, hogy már meg is állapodtak a rendezvény rendszeressé tételében, váltott helyszínekkel.