Egy mellék-projekt: Magyar vonatkozású helyek Izraelben

A mostani tartós kint lét előtt is már sokszor voltam Izraelben, de korábban nem tűnt fel, hogy milyen sok magyar vonatkozású hely, emlék van Izraelben. Persze ezek nem olyan hatalmas templomok, kolostorok, zarándokszállók, vagy modern intézmények, mint amilyenek a nagy – elsősorban koloniális - nemzeteknek (angolok, amerikaiak, oroszok, franciák, németek) vannak, de azért szerénységük ellenére érdekesek, szépek.
Kiérkezésem után egyik első - nem szakmai - feladatom volt a nagykövetség képviselete 2007 júniusában, a magyar tábla felavatásakor a yardeniti keresztelőhelyen (ld. az akkori blog-bejegyzésben). Aztán még további hasonló magyar nyelvű keresztény táblákkal találkoztam és ennek kapcsán kezdtem - legalábbis fotózás szintjén - gyűjtögetni a zsidó és keresztény magyar vonatkozású helyeket.
Pár hónapja jutott eszembe, hogy ezeket össze lehetne gyűjteni a követség honlapján is (amit egyébként én szerkesztgetek), hátha másoknak is érdekes. Az ötlet kedvező fogadtatásra talált és indulásképpen néhány helyről feltettem pár általam készített képet, rövid ismertető szövegeket és egy bevezetőt, hogy várjuk a mások által beküldött helyszín leírásokat. Örültem, hogy rövid időn belül érkezett is néhány kép és szöveg, amik már szintén fent vannak a honlapon.
Ezen a linken meg lehet nézni, ígérem, bővülni fog!

http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/IL/hu/magyar_vonatkozasu_helyek/Magyar_vonatk_bev.htm

Választások Izraelben

Kedden este pontban 10-kor, amikor bezártak a szavazóhelységek Izraelben, a három, 48-50 emeletes Azrieli-torony átalakult oszlop-grafikonná (pontosabban torony-grafikonná) és eredmény-jelzővé, amin először jelentek meg az exit-poll-okra alapuló választási előrejelzések. Először az első három párt eredményét, majd a következő háromét vetítették-világították ki. A képeken a színes kijelzőkké átváltoztatott tornyok láthatók. (10-kor sokan ott voltunk a környéken fényképezőgépekkel felszerelve, de egy helikopterről is közvetítették az impozáns hírforrást.)
A tornyok nem várt eredményt mutattak, a hónapok óta – bár egyre csökkenő mértékben – stabilan vezető jobboldali Likud minimális különbséggel ugyan, de a második helyen végzett, az eddigi is kormányzó, általában középbal pártként jellemzett Kadima mögött.
Ez a február 10-i kedd, az idei tél legviharosabb időjárását produkálta, és mivel a választások napja hivatalos iskola- és munkaszüneti nap, a rossz idő elől legtöbben a bevásárlóközpontokba menekülve töltötték a szavazás néhány perce után fennmaradt időt. A részvételi arány 66% körül volt, ami Izraelben nem számít magasnak, bár úgy tűnik itt is elmúltak a 80% feletti részvételi arányokat produkáló választások. Amikor ezt a bejegyzést írom, már három nap telt el a választások óta, de még mindig nem lehet tudni, ki fog kormányt alakítani. Izraelben mindig rengeteg párt jut be a 120 tagú Knesszetbe, most pl. 12, ami nagyon bonyolult és sokféle koalícióalkotási lehetőséget, vagyis inkább kényszert eredményez és – akárcsak most – egyáltalán nem biztos, hogy a legtöbb mandátumot szerzett, párt vezetője lesz a miniszterelnök.
Izraelben nagyon sokan kritizálják a választási rendszert, ami országos listán alapuló, majdnem teljesen arányos képviseletet eredményez, egy mindössze 2%-os bejutási küszöbbel. A listaállításnak sem túlságosan szigorúak a feltételei, így aztán 33 párt indult a választásokon. A kis pártok között sok „egy ügyű” párt van (pl. nyugdíjas párt, a marihuána legalizálásért küzdő párt), vagy etnikai - arab pártok - van. Mindez elsőre nagyon demokratikusnak hangzik, (egyes történészek szerint a rendszer gyökerei visszanyúlnak az orosz munkásmozgalom demokratikus irányzataihoz), de nemcsak a kormányalakítást, hanem a kormányzást is megnehezíti – nem is szokták kitölteni a négy évet a sokféle érdeket, ideológiát összehangolni próbáló izraeli kormánykoalíciók.
Maga a kampány is elég érdekes eltéréseket mutat az otthonitól. A kampányüzenetek jelentős része az ellenfeleket kritizálja, azok gyengeségeire hívja fel a figyelmet, vagy legalábbis azokkal összehasonlítva dicséri a saját programját, jelöltjét. Ez a stílus teljesen elfogadott és csak annyi törvényi megkötés van, hogy egy negatív hirdetésnél is fel kell tüntetni a hirdetést elhelyező párt nevét. Egy finomabb változatra példa, amikor a három vezető párt miniszterelnök jelöltje látható egymás mellett, ketten (Cipi és Bibi) az égbe néznek, a középső Ehud Barak megnyerő arckifejezéssel a szemedbe néz, és a szöveg: "Az igazság pillanatában: Barak". Egy durvább változatban a gondterhelt Kadima vezető (Cipi Livni) látható egy sötét képen, és a szöveg: a biztonság (honvédelem) ügyében gyenge, ez túl nehéz feladat neki.
Kampánycsend sincsen, akár a szavazóhelység előtt is lehet még kampányolni (bent azért nem).
Közvélemény-kutatásokat a választást megelőző 3. napig szabad közzétenni.

Szakmai eseményekről

Gondolom nem meglepő, hogy az esetleg hangzatosnak tűnő diplomata cím ellenére azért ennél a munkánál is úgy van, hogy egy-egy látványosabb eredményt, eseményt, rengeteg tárgyalás, előkészület, egyeztetés, egyszóval aprómunka előz meg. Januárban két ilyen lezáró esemény is volt. Az első hivatalos neve a „Magyar-izraeli ipari kutatás-fejlesztési megállapodás alírása”, ami lényegében arról szól, hogy a két kormány évi 1-1 millió euróval támogat közös kutatás-fejlesztési projekteket az üzleti szférában, ezzel is ösztönözve az együttműködést, elősegítve az eredmények közös üzleti hasznosítását. Ezek a közös fejlesztések számunkra olyan előnyükkel is járnak, hogy a piaci hasznosítás során valószínűleg sok ilyen típusú tudás és tapasztalat is lecsapódik majd a magyar oldalon, hiszen kutatási eredmények gyors hasznosításában az izraeliek a világ egyik legjobbjai.
A szerződést az erre az alkalomra ide utazó magyar kutatás-fejlesztési miniszter (dr. Molnár Károly) és az izraeli ipari és kereskedelmi miniszter (Eli Yishay) írták alá. (Eli Yishai egyébként a keleti zsidókat tömörítő (szfárd) vallásos párt, a Sasz elnöke és miniszterelnök-helyettes is.) Ez az egyezmény (nem tévedés) 15 évig készült, ugyanis először 1993-ban vetődött fel a gondolata. Ennek a lassúságnak sok oka volt mindkét oldalról, mindenestre örülök, hogy nekem sikerült lezárni, némi részem azért volt ebben.
A másik esemény ehhez képest villámgyorsan szerveződött: szeptember végén elmentem a Haifán található Technion (az izraeli műszaki egyetem) tudományos rektor-helyetteséhez, hogy nem tudnánk-e valami tartalommal megtölteni a Budapesti Műszaki Egyetem és a Technion közötti, korábban létrejött megállapodást. Végül arra jutottunk, hogy kezdetnek sok szempontból az lenne a legjobb, ha a két egyetem valószínűség-számítással foglalkozó matematikusai részvételével szerveznénk egy konferenciát. Január végén ez a három napos konferencia le is zajlott Haifán, 4 magyar és kb. 30 izraeli matematikus részvételével (nemcsak a Technionról). A dolog annyira megtetszett a résztvevőknek, hogy már meg is állapodtak a rendezvény rendszeressé tételében, váltott helyszínekkel.

Fogadás a jeruzsálemi városházán

A jeruzsálemi városháza szokásos (polgári) újév köszöntő fogadása egyben a tavaly év végén megválasztott új polgármester nyilvános beiktatási ceremóniája is volt. Az eseményen én képviseltem a magyar nagykövetséget és igazán nem bántuk meg az esti felautózást a szent városba. A „vallások közti béke” mottóját viselő rendezvényre gyülekező vendégsereg látványa olyan volt, ami a világ semelyik más városában sem képzelhető el: elsőnek, a tömegből magasan kiemelkedő magas görög-keleti kalapok tűnnek fel, majd a különböző burnuszok, turbánok, rabbi-kalapok, szerzetesi és apáca ruhák. Úgy tűnt, hogy a Jeruzsálemben jelenlévő összes keresztény felekezet vezetői fontosnak tartották a megjelenést, az evangélikusoktól, az etióp ortodoxokig, legalább egy tucatnyi különböző keresztény egyház képviseltette magát. Ott volt az Óváros és Kelet-Jeruzsálem különböző kisebb közösségeinek vezetői, a mukhtárok egy része is. Három egyházi vezető beszéde nyitotta meg az ünnepséget: a muszlimok részéről Abdul Aziz Bukhari, szufi sejk (ő azért nem a mainstream muzulmán közösség képviselője, mivel családja üzbég származású), a keresztények részéről III. Theosphius görögkeleti pátriárka és a zsidók részéről pedig Rabinowitch rabbi, a Nyugati Fal (Siratófal) és jeruzsálemi szent helyek rabbija. A beszédek általában a békéről és az együtt élő vallások egymás iránti tiszteletéről szóltak, egyedül a görögkeleti pátriárka említette meg a gázai harcok mindkét oldali áldozatait, valamint reményét fejezte ki, hogy az egyházi ingatlanok sok száz éves előjogait az új városvezetés jobban tiszteletben fogja tartani, mint az előző. Ezután következett a frissen megválasztott, független Nir Barkat polgármester, aki a 3 milliárd hívő számára szent és fontos, város békére alapozott, turizmusra épülő prosperitási lehetőségeiről beszélt. A várost - egységének megőrzése mellett - a lakói által tulajdonolt „részvénytársaságként” definiálta, amit a városi tanács, mint a polgárok által ellenőrzött igazgatóság vezet. A hasonlat nem véletlen, a 49 éves Barkat high-tech vállalkozóként jelentős vagyont szerzett, többek közt egy technológiai inkubátor tulajdonosa is volt, mielőtt a városi politikába beszállt. Az ünnepséget követő fogadás természetesen kóser volt és a muszlimokra tekintettel alkoholmentes.

Gázai háború - Tel Avivból

Amikor a hihetetlenül kavalkádos, színorgiás, zajos India után leszálltunk Tel Avivban és elindultunk hazafelé, egyáltalán nem az jutott eszünkbe, hogy egy háborút viselő országba érkeztünk, hanem sokkal inkább az, hogy egy békés, nyugodt szigeten vagyunk.Ha pusztán a híradásokat nézzük, megérti az ember, hogy az otthoniak közül sokan aggódnak, sőt vannak, akik lemondják az ideutazást. Elnézve azonban a Tel Aviv-i utcaképet, mindebből semmit nem lehet érzékelni. Az emberek a szokásos módon járnak a munkába, reggel-este dugókban cammognak az autók, délutánonként a kávézók tele vannak. A munkahelyeken ugyanúgy folyik a munka, sehol nem érzékelni fennakadást. Persze az emberek hangulatára azért rányomja bélyegét a háború, nincs olyan beszélgetés, amiben ne jönne elő, nincs olyan ember, akinek a családjában vagy ismerősei között ne lenne behívott katona, vagy a rakétákkal fenyegetett és támadott déli városokban lakó rokona, ismerőse. És persze ezek a „déli városok” esetleg csak 30-40 km-re vannak Tel Avivtól. A mostani háború támogatottsága nagyon magas a zsidó lakosság körében: a hadjárat harmadik hetében végzett felmérés szerint is kb. 80% szükségesnek ítélte a gázai intervenciót és megfelelőnek, vagy egyenesen kiválónak tartja annak katonai vezetését. Ugyanakkor semmiféle háborús pszichózist nem tapasztalni, az akciót egyértelműen szükséges rossznak tartja mindenki. Tel Avivban a baloldali megmozdulások hagyományos helyszínén, a Rabin téren, azért volt egy háborúellenes tüntetés, a szokásosnál sokkal kisebb létszámmal.
Egy érdekes momentum, amit olyanok meséltek, akiknek rokonukat hívták be: most volt először, hogy a katonáknak le kellett adniuk a mobiltelefonjaikat és csak akkor kapták vissza, amikor a bevetésről visszatértek a pihenőhelyre. Az a pár szülő, akivel erről beszéltem, érteni vélte és elfogadta ezt.
Ami a követségi munkát illeti, két területen jelent a háború többletet: a Gázai-sávban élő magyar-palesztin családok evakuálásának szervezése a mi feladatunk és persze a helyzet alakulásáról szóló jelentések készítése gyakran óráról-órára aktualizálva.

Izraeli-palesztin-magyar tudományos szeminárium Miskolcon

December 10-12. között rendezték meg Miskolcon az izraeli-palesztin-magyar nanotechnológiai együttműködés nyitó szemináriumát. A szemináriumon részt vettek az izraeli Héber Egyetem, a palesztin AlQuds Egyetem és a miskolci Bay-Nano Kutatóintézet kutatói, valamint a nanotechnológia más fontos magyar kutatóműhelyeinek képviselői, összesen több mint 40-en. A szeminárium keretében meghatároztak jövőbeli közös kutatási témákat és a három intézmény képviselői szándéknyilatkozatot is aláírtak a munka folytatásáról. Az eseményről viszonylag sok helyen beszámolt az izraeli és magyar sajtó is (Népszabadság, HVG, Index) politikai jelentőséget is tulajdonítva az együttműködésnek. A képen a résztvevők egy része látható, egy Jeruzsálemben korábban megrendezett közös ebéden:

Balról: Assaf Friedler, Danny Porath, Mukhles Sowwan, Hassan Dweik, Szentgyörgyi Zoltán, Korányi László

Ez eddig a hivatalos közlemény, de persze az is nagyon érdekes volt számomra, amit az izraeli és palesztin vegyes csapattal eltöltött idő jelentett. Odafelé mind a hatan együtt utaztunk a hajnali repülőn, 3 izraeli, két palesztin és én. A Ben Gurion reptéren már ott vártak a palesztin kollégák, mivel ők mentek ki a leghamarabb, a várható (és be is következett) alaposabb biztonsági ellenőrzés miatt. Az együttlét az elejétől fogva nagyon fesztelen és kellemes volt, sok mindenről beszélgettünk. A „kényes” kérdések is időnként előjöttek, de ezek soha nem rontották el a hangulatot, nem váltak személyessé. Voltak olyan történetek, amiket már láthatóan nem először meséltek el. Ilyen például az egyik alaptörténet, ami arról szólt, hogy amikor a palesztin fizikus (Mukhles) jelentkezett a Héber Egyetem nano-laboratóriumába, hogy ott szeretne doktorálni (Ammanban végzett és konferenciákról már ismerte a labor vezetőjét (Dannyt)), akkor a labor kutatói közül sokan nagyon ellene voltak, féltek, befogadni egy palesztint, mivel mindez a 2. intifáda kellős közepén történt. Végül a labor vezetője eldöntötte, hogy felveszi és néhány hónap után már mindenki átélte, hogy mennyire más egy valóságos embert megtapasztalni, mint az arctalan ellenségtől félni. Persze ehhez az is fontos volt, hogy Mukhles jó kutató, kellemes ember és Dannyval kifejezetten jóba lettek.
A párhuzamos történet a palesztin oldalról arról szól, hogy az AlQuds Egyetemnek azok a vezetői, akik szószólói az izraeli tudósokkal, egyetemekkel való együttműködésnek, gyakran kapnak éles kritikákat különböző rendű és rangú palesztin vezetőktől, miszerint nem együttműködni kell, hanem éppen minden téren bojkottálni az izraeli egyetemeket. Egy alkalommal erre az AlQuds egyik alelnöke azt válaszolta magas rangú kritikusának, hogy talán kezdjék a bojkottot az izraeli elektromos művekkel és ne használják az áramot, aztán folytassák a mobiltelefonozással, meg az internettel (ezeket mind az izraeliek szolgáltatják a palesztin területeken) és csak utoljára vegyék elő a tudományt, ami egyértelműen a palesztin társadalom fejlődését és a jövőt szolgálja. Ezután egy darabig békén hagyták őket. (Persze a dolgok azért nem mindig rendeződnek el ilyen könnyen és pozitívan.)

Az izraeli Big Brother show

E hét keddjén volt a 100 napja tartó izraeli Big Brother (héberül: HaAch Hagadol) show döntője, az utolsó öt bent maradt résztvevő között. Az egymillió Sékelt (kb. 50 millió Ft) hazavivő nyertes fiatal hölgyre több mint egy millió sms szavazat érkezett, a második helyezettre közel 800 ezer, és a következő háromra kb. 300 ezer, a hétmilliós országban!
A játékban kb. 20-an vettek részt, és úgy tűnik, hogy a válogatás egyik szempontja az volt, hogy a lakók reprezentálják az izraeli társadalmat: volt köztük vallásos, újonnan megtért és újonnan vallástalanná lett, egy arab nő, egy homoszexuális férfi és egy középkorú apa, felnőtt lányával. (Az igen népszerű apa, Joszi, végülis második lett.) A műsort előállító legnagyobb kereskedelmi csatornán rendszeres összefoglalókat adtak, de volt egy külön kábel csatorna, ahol 24 órán keresztül lehetett követni a ház eseményeit. Egy nap volt csak adásszünet, Jom Kipur-kor, amikor viszont a néhány vallásos lakóra való tekintettel megnyitottak egy imaszobát, ahová az imához szükséges 10 férfihoz hiányzókat külsősökkel kipótolták.
Ezt a csatornát (ami rövid idő alatt a harmadik legnézettebb csatorna lett) én csak keveset néztem, de Gabi már csak nyelvgyakorlásból is viszonylag rendszeresen követte; a következőkben az ő összefoglalója olvasható:
Leülve a tévé elé persze fel voltam készülve, arra, hogy az otthonihoz hasonlóan, pikáns történetek bontakoznak ki, konspirációk szövevényes hálózata épül fel, mindent megengedő csatározások - túlélési stratégiák alakulnak ki a lakók között, mutatkoznak a bezártság okozta depresszió és hisztéria jelei. De nem ...
A hatás, a műsort nézve, jobban hasonlított az akváriumok relaxáló érzéséhez. Az elenyésző számú nézeteltéréstől eltekintve, a lakók a legmesszemenőbbekig udvariasan társalogtak egymással, nyugodtan, békésen végezték mindennapi feladataikat: főzés, takarítás, készülődés a péntek esti ünnepre. Nosztalgiázva nézegették a kint lévő családtagok, barátok fényképeit, érzékenyen figyeltek egymásra, kulturáltan viselkedtek, társalogtak.
A döntőben leginkább azok maradtak bent, akik igyekeztek magukat kreatívan elfoglalni (kötés, jógázás, olvasás), csendesek voltak, de ha úgy hozta a helyzet visszafogottan szórakoztatóak, és a többiekkel szociálisak, figyelmesek voltak.