Csúcsforgalom a Szentföldön

A múlt héten három olyan esemény zajlott, amiből egy is elég, hogy iszonyú káoszt teremtsen egy Pest megyénél alig nagyobb területen – vagyis Izraelnek a Negev-sivatagtól északra fekvő, sűrűn lakott részein. A hét kezdődött a Depeche Mode Tel aviv-i koncertjével (amit tulajdonképpen a Ramat Gan-i stadionban rendeztek). Erre kb. 50 ezren voltak kíváncsiak az ország minden részéből. Másnap megérkezett XVI. Benedek pápa öt napos látogatásra, akinek jeruzsálemi programjai miatt gyakorlatilag lezárták a főváros teljes belső területét. A pápa jeruzsálemi és názáreti miséire egyenként szintén kb. 50-60 ezren látogattak el, hihetetlen biztonsági intézkedések mellett. A legnagyobb tömeget azonban Simon bar Yochai rabbi sírja vonzotta, a második században elhunyt misztikus tudós halálozási évfordulóján. A Galil északi részén fekvő Meronba a becslések szerint kb. 400 ezren zarándokoltak el az ország minden részéből a vallásos zsidók. Ez a zarándoklat Lag Baomerkor van (ld. a 2008 májusi bejegyzést), ami most a pápa-látogatás második napjára esett. Simon bar Yochai nevéhez sok esemény fűződik a 2. század Róma ellenes felkelésének idejéből, de leginkább, mint a kabala alapművének, a Zohárnak (fényesség) a szerzőjeként ismert. Halála előtt állítólag megparancsolta híveinek, hogy vígassággal ünnepeljék megtérését az Úrhoz, ezt ünneplik manapság a sírja körül rakott tüzek mellett százezrek, egész éjjel táncolva, énekelve.
Amint egy újság írta, ez a három, szinte párhuzamos esemény a végletekig próbára tette az izraeli rendőrség erőit. Bár nagyon súlyos fennakadások nem voltak, a zsúfolt utakon ez alatt a hét alatt 22-en haltak meg.

A függetlenségi nap - főleg képek a 61-dikről

Idén nekem valamiért még furcsább élmény volt az Emlékezés Napja - Függetlenségi Nap ünnep-páros dinamikája, hirtelen váltása, mint tavaly. Otthoni hasonlattal, mintha október 6-a estéjén rögtön Szilveszter kezdődne. Persze ez a hasonlat elég sánta, hiszen az Aradi Vértanúk napja ma már kevés embert érint meg nálunk közelről. Ezzel szemben az itteni Emlékezés napja Izrael modern-kori háborúiban és a terrortámadásokban meghaltak emlékét idézi, ami nagyon sok családot érint közvetlenül. Idén 22,570 emberről szólt az ünnep, kb. 100-zal többről, mint egy éve. Bennem is felmerült a kérdés, hogy honnan számítódnak Izrael modern-kori harcai, kiderült, hogy ennek is van pontos, eseményhez kötött definíciója: 1860 a határvonal, amikor létrehozták az első zsidó települést Jeruzsálem fallal körülvett óvárosán kívül.

Mint minden ünnep, az emlékezés napja is az előző este kezdődik, vagyis most hétfő este naplementekor szólaltak meg 1 percre a légvédelmi szirénák, jelezve az gyász-ünnep kezdetét, a Siratófalnál elkezdődött a hivatalos rendezvény, az éttermek, szórakozóhelyek bezártak, a TV-ben csak a hírcsatornák üzemeltek, a többi csatornán pedig csak egy mécses volt látható, vagy a meghaltak nevei úsztak végtelenített sorban a képernyőn. Másnap délelőtt 11-kor megint megszólaltak a légvédelmi szirénák, ebben a pillanatban minden autó leállt az utakon, az utasok kiszálltak, a gyalogosok is megálltak, a munkahelyeken az emberek felálltak, és két percig a sziréna hangja mellett az egész ország együtt emlékezett. Egész nap mindenütt gyászünnepségeket rendeztek az egyes települések katonatemetőiben, emlékhelyeinél. És amikor eljött a kedd este, besötétedés után jött a hirtelen váltás, megkezdődött a jeruzsálemi Herzl-hegyen a függetlenségi napi állami ünnep, az emberek pedig szó-szerint a városok utcáira tódultak és hatalmas, mediterrán intenzitású utcabálokkal, bulikkal ünnepeltek. Tel Avivban rengeteg helyen tűzijátékok világították meg az eget, sok helyen tető-bulikról szólt a zene. Amikor éjjel egy körül Gabival befejeztük városi körsétánkat, még sehol sem lankadt a nyüzsgés.
A szerdai nap pedig az országos grillezésről szólt, kirándulóhelyeken, magán kertekben, városi parkokban, és persze mindenütt zászlórengetegek közt, több millió ember ünnepelte így Izrael függetlenségét.

Grillezés a parkban

A gazdasági válság Izraelben

Izraelt egy meglehetősen jó kiinduló helyzet (ld. a 2008. májusi bejegyzést) után kevésbé sújtotta eddig a válság, mint a legtöbb fejlett országot, 2009-re 1%-os gazdasági visszaesést prognosztizálnak, a bankrendszer pedig viszonylag stabil. A pénzügyi szektorban állami mentőövekre ezidáig nem volt szükség, elemzők ezt az izraeli bankok és biztosítók (külföldi bank szinte nem is működik itt) konzervativizmusának tudják be, amit egyesek már inkább régimódiságnak neveznek. Lévén az izraeli gazdaság is nagyon nyitott, az export piacok beszűkülése, a munkanélküliség növekedése, a hitelezés elnehezülése azért súlyos gondokat jelent. Az új kormány itt is a múlt héten jelentett be egy két évre szóló gazdaságélénkítő csomagot, amelynek öt fő elemét felsorolom, azt gondolom mindenképpen érdekes.
· Hitel-ösztönzés állami garanciavállalással, és külön alapokkal az export hitelezésre és a kisvállalkozások hitelezésére, összesen 22,6 milliárd sékel (kb. 1,300 milliárd Ft)
· Lényegesen csökkenteni akarják a vendégmunkások számát, ezzel is segítve a hazai munkaerő helyzetén. Becslések szerint kb. 400 ezer vendégmunkás dolgozik Izraelben, ezek 2/3-a illegálisan.
· Egy 2016-ig tartó vállalkozási nyereségadó és személyi jövedelemadó csökkentési programot indítanak el, 2009-ben csak kis lépéssel.
· Az elmaradott régiókban foglalkoztatási támogatásokat, átképzési programokat indítanak.
· Növelik a befektetéseket a fizikai és szellemi infrastruktúrába, elsősorban az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe és az Amerikába elszívott agyak visszahozatalába.

Természetesen, mindezeknek kihatása van a költségvetésre, a hiány a korábbi évek 1% körüli értékéről várhatólag 6%-ra fog nőni, és a csökkenő adóbevételek kompenzációjához még így is szükség lesz megszorításokra és a fogyasztáshoz kötődő adók emelésére.

Tel Aviv 100 éves

1909 április elején 60 jaffói zsidó család megelégelve a nagyobbrészt arabok lakta, 4000 éves múlttal rendelkező város zsúfoltságát, egy házépítő egyesület megalapítása után, kivonult a Jaffótól kb. 2 km-re északra fekvő tengerparti homokdűnékre és kagylóhéjak segítségével kisorsolt 60 telket az előzetesen megvett területen, azzal a céllal, hogy ott házakat építsenek. Ekkor még a városnak nem volt neve, sőt az sem volt biztos, hogy nagyváros lesz belőle, sokan csak Jaffó kertvárosának képzelték el. Mindenesetre, az első cöveket, a mai Rotschild bulvár helyén, egy Meir Dizengoff nevű ember verte le, aki 12 év múlva a város első polgármestere lett és jóval később a legismertebb Tel Aviv-i utca névadója. Sok vita után kapta meg a város mai, Tavasz-domb jelentésű nevét, ami Herzl Ős-újország című könyvének héber fordítására is utal.
Tel Aviv 1921-ben lett város, lakossága a második világháború előtt haladta meg a 100 ezret. Ma 400 ezren laknak a közigazgatásilag Tel Aviv-nak számító kb. 52 km²-en, (ilyen népsűrűség mellett Budapestnek 4 millió lakosa lenne), azonban a vele teljesen egybeépült városok lakossága meghaladja a 2 milliót. 2003-ban Tel Aviv még világörökségi címet is kapott, ami ilyen fiatal város esetén meglehetősen szokatlan. Ezt a „Fehér Város” címet a 30-as években felépült viszonylag egységes, fehér és pasztell színű Bauhaus stílusú városközpontért ítélték oda, ami jórészt a nácizmus idején az akkori Palesztinába menekült német-zsidó építészek munkájának eredménye. Az elmúlt években nagy ütemben állítják helyre ezeket az időközben meglehetősen lepusztult, átépítésekkel elcsúfított épületeket, bár a munka vége még nincs közel…
A százéves évfordulóra Tel Aviv féléves ünnepségsorozattal készült, aminek nyitó rendezvényei április első hetére estek. Ezek között volt egy urbanisztikai konferencia, ahova számos nagyváros és főváros polgármesterét meghívták, köztük Demszky Gábort is. A konferenciának helyet adó Operaház előtti téren kiállítást rendeztek az építészhallgatóknak meghirdetett, Tel Aviv következő 50 évére vonatkozó nemzetközi pályázat legjobb munkáiból, felfújható gúlaszerűségekre kinyomtatva a terveket (ld. a képet).

A konferencián (is) többen kritizálták, hogy a 3-4 emeletes, többnyire kertes házakból, zöld fasoros utcákból álló Tel Aviv legkülönbözőbb negyedeiben rohamosan szaporodnak a felhőkarcolók, az utóbbi 10 évben (beleértve Ramat Gan Tel Aviv határán álló üzleti negyedét) teljesen átalakult a sky-line (égvonal? városi-sziluett??). A polgármesterek kerekasztal beszélgetésén Demszky Gábor kifejtette, hogy Tel Avivban hiányzott az a koncepciózus tervezés, ami Budapestet jellemzi és a tömegközlekedése sem felel meg egy modern nagyváros követelményeinek, ezért véleménye szerint sosem lesz belőle igazi világváros. Ezt az állítást az idő majd eldönti, az ütemet elnézve, lehet, hogy nem is sokára. Ami a tömegközlekedést illeti, ott bizony valóban hiányzik a metró vagy gyors-villamos. Egy részben föld alatt haladó kb. 20 km-es vonalat elkezdtek már építeni, a keleten fekvő Petach Tikva várostól a déli Bat Yam elővárosig, de ez a tervek szerint is csak kb. 5-6 év múlva lesz készen.
Két nagy szabadtéri ünnepséggel indult a féléves sorozat. Egy szűkebb körű, a vendégeknek, diplomatáknak és meghívottaknak rendezett fogadás a frissen helyreállított, Sarona kertben, a volt Templomos telep (ez még megér majd egy külön bejegyzést) parkjában volt, ahol a testvérvárosok, köztük Budapest rövid zenei programmal üdvözölték Tel Aviv-ot. A budapesti program operett és népdal számokból állt, köztük a „Szól a kakas már” magyar-zsidó változatából. Az előadó Németh Anikó (Demszky Gábor felesége) és Németh Géza igazi nagy sikert arattak.
A másik rendezvény egy igazi nagy tömeg-buli volt szombat este a Rabin téren, ahol a legszerényebb becslések szerint is kb. 200 ezren tolongtak. A műsort Zubin Mehta vezényletével az Izraeli Filharmonikusok kezdték, majd régi és új izraeli könnyű- és rock-zenével folytatódott, miközben a városháza épületéről mindenfelé tűzijátékok röpködtek.

Purim - idén is

Alapvetően az idei purim is nagyon hasonlatos volt a tavalyihoz (ld. a 2008. márciusi bejegyzést), és bár Tel Avivban nem rendeztek utcai felvonulást, az volt az érzésen, hogy a belvárosban még több ember éli a napi életét jelmezbe öltözve, ugyanakkor természetes viselkedéssel és arckifejezéssel fokozva a kontrasztot. Azért a Tel Aviv környéki városokban több helyen is tartottak utcai ünnepségeket, egy idén megtanult szóval, "odloyada" felvonulásokat. Az "odloyada" annak a héber kifejezésnek az összevonása, hogy, "amíg nem tudom", arra utalva, hogy purimkor annyit kell inni, amíg nem tudjuk megkülönböztetni a történet pozitív hősét, Mordechájt, a perzsiai zsidókat elpusztítani akaró gonosz Hámántól.

Purim este elmentem egy hozzánk közeli reform-gyületkezetbe (a híres Herzliya Gimnázium épületében tartják összejöveteleiket), a purimi Eszter tekercs felolvasására, ahol nemcsak a gyerekek, hanem az előimádkozók (elő-felolvasók) is jelmezben voltak, a képen láthatók pl. biciklis és western öltözékben olvasták-énekelték az ősi történetet, az ókori tekercs-formát mai napig megőrző könyvből.

Azért idén sok vélemény rovatban nem túl vidám elmélkedéseket is lehetett olvasni a purimi történet és a világban zajló Izrael-ellenes és antiszemita megmozdulások közti vélt, vagy valódi párhuzamokról, aminek könnyen kezelhető alapot ad, hogy akárcsak 2500 éve, ma is Perzsia ezen események egyik központja.

Tél és nyár egy héten belül

Persze az izraeli télről van szó, ami a múlt hét végén (február-március fordulóján) teljes erővel tombolt úgy, hogy 3 napon át lényegében egyfolytában ömlött az eső, villámlott és dörgött, néha hirtelen pár percre kisütött a nap, de valószínűleg csak azért, hogy jobban lehessen látni az utcákon hömpölygő áradatot. A hétvége alatt 120-140 milliméter eső zúdult le, ami még itt is szokatlanul sok, és megfelel az éves csapadék kb. negyedének. Viszonylag hideg is volt, 10-12 fok a tengerparton, a 2000 méteres Hermon hegyen pedig több, mint 1 méter hó hullott. Eldugott hírek szerint a sok eső egy kis rásegítés eredménye is volt, ezüst-jodiddal fokozták a csapadékképződést. Egyébként az itteni átlagos éves csapadék (a hegyekben és a tengerparton – persze nem a sivatagban) nem kevesebb, mint az otthoni, csak ez lényegében a 3 téli hónap alatt esik le. Az esőnek itt mindenki nagyon örült, mert idei tél első két hónapjában nagyon nagy volt a szárazság, a szinte végig gyönyörű napsütéses, 20-22 fokos időnek az volt a nagy hátránya, hogy a tél közepéig csak a szükséges eső negyede volt meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyári hónapokban nagyon szigorú vízkorlátozásoknak néz elébe az ország. Most már a helyzet kicsit jobb, az ország ivóvizének 1/3-át adó Kinneret tó vízszintje csak ezen a hétvégén kb. fél métert emelkedett. A több csapadékszegény év után ez persze messze nem elég, ezért 2008-ban nagy ütemben elkezdték bővíteni a tengervíz sótalanító kapacitásokat és a tervek szerint a jelenlegi 10%-ról 2012-re 30%-ra növekszik a sótalanított víz aránya az ivóvízszolgáltatáson belül.
Visszatérve az időjárásra: hétfő-keddre abbamaradtak az esők, a nap kisütött és péntekre már 30 fok, szombatra pedig igazi, hamszinos, 35 fokos hőség lett, a tengerpartok megteltek strandolókkal. A váltás mindenestre elég drasztikus volt, sok embert megviselt.

Nagy magyar írók Jeruzsálemben

A kétévente megrendezésre kerülő Jeruzsálemi Könyvvásáron hosszú idő után megint volt magyar stand és ennek az örömteli eseménynek a kapcsán három író is idelátogatott: Esterházy Péter, Konrád György és Spiró György.
A könyvvásár hivatalos beszélgető és dedikáló programjain kívül a magyar bevándorlók szövetségének jeruzsálemi szervezete (HOH) is rendezett egy estet a King George úton lévő kis klubhelyiségükben. Nemcsak a szokásos fordulat, hogy a terem zsúfolásig megtelt, tényleg már állni is alig lehetett (ez kb. 60-70 embert jelentett). A zsúfoltsághoz kismértékben az általam szállított kis csapat (Dorka, Eszter és barátnője) is hozzájárult.
Számomra az tette különösen érdekessé ezt a beszélgetést, ahogy a többségében a világháború után és 56-ban kivándorolt, a magyar kultúrához a távolból is kötődő, de Magyarországtól már nemcsak földrajzi értelemben messze került közönség reagált az írókra. A Spiró által lecsapott identitás-labda (nagyon nem szereti ezt a kérdést) hosszasan pattogott, jó néhányan fejtették ki, hogy mennyire szeretik, hogy most már egyértelmű az identitásuk: zsidók és izraeliek. Persze a magyar kultúra fontos, arról nem akarnak lemondani, irodalmat évtizedek után is magyarul tudnak igazán élvezni. Voltak persze kérdések a magyarországi antiszemitizmusról, meg a rendszerváltásról is, ez utóbbit illetően meglehetősen rossz helyre címezve (pont ezeknél az íróknál): hogyan lehet a kommunista rendszerben, meg az újban egyaránt elfogadott írónak lenni.