Karaiták

Idén június közepe tájékára esett Sávuot, az utolsó ünnep a bőséges tavaszi sorozatból. Ünnepek legközelebb már csak ősszel lesznek. Sávuot, az új termés (ld. augusztus 20-a – új kenyér) ünnepe a természeti síkon és a Tóra-adás (a törvénykönyv) ünnepe a vallási síkon. Pünkösdnek az a kapcsolata Sávuottal, hogy ugyanúgy 49 napra, vagyis hét hétre van a húsvéttól, mint Sávuot a Pészach ünneptől. (Sávuot egyébként „heteket” jelent.)
Ez már a második Sávuot volt, amit itt töltöttem és nyilván nem véletlen hogy mindkétszer cikkek jelentek meg a karaitákról. A karaiták egy 8. századból, Bagdadból származó zsidó szekta, és a fő vallási különbségük abból áll, hogy ők csak a mózesi törvénykönyvet és a prófétai szövegeket fogadják el, a későbbi rabbinikus értelmezéseket és törvényeket elutasítják.
A szektának ma kb. 30 ezer tagja van főleg Izraelben, de régebben sokkal jelentősebb volt az arányuk, főleg Egyiptomban és Spanyolországban. Jeruzsálemben kb. 1000 éve jelen vannak, egy zsinagógájuk van a Óvárosban.
Ez a felfogásbeli különbség elég jelentős eltéréseket eredményez a napi életben is, például esznek egyszerre tejes és húsos ételeket, mivel a Bibliában csak az van megtiltva, hogy ne főzd a bárányt anyja tejében, nem ünneplik a bibliai kor utáni ünnepeket, mint a Hanuka vagy a Púrim és a naptárban is vannak eltérések.
A karaitákat a rabbinikus „mainstream” az 1300 éves különállás ellenére általában zsidónak ismeri el, nem úgy, mint a 2000 éve különvált szamaritánusokat.

Spiró György Tel Avivban

A Tel Aviv-i Kameri színháznak van egy "Első olvasás" (Kria Risona) című sorozata, amelyben kortárs külföldi szerzők színdarabjait a színház színészei héberül felolvassák. Ezzel sok olyan nívós külföldi darabot ismertetnek meg a közönséggel, amelynek színpadra állítására még nincs pénz, azonban jónéhány esetben a sikeres felolvasás az első lépésnek bizonyult a színpadra állításhoz. A felolvasást a színház "kávézó termében" tartják péntek délben, ami itt a társasági programok egyik legkedveltebb időpontja.
Spirónak a "Prah" című kétszemélyes darabját olvasták fel, amibe azért kicsit a játék elemei is belevegyültek. Bár a darab egy magyar bányászváros szegény családjáról szól, a közönség vette a helyzetet és Spiró fanyar humorát. A darab után egy beszélgetés volt angolul, ahol a nézők is elég sokat kérdeztek. Spiró elmondta, hogy megjelenik héberül egy novellás kötete, egyelőre azonban nincs szó a Fogság héberre fordításáról.

Még három esemény

A május vége még tartogatott három ünnepszerű eseményt: az első egy vallásiból lett népünnepély, a másik a könyvhét, a harmadik meg csak Tel Aviv-i esemény, az ételfesztivál.

A vallási ünnep neve Lag Baomer, ami annyit jelent, hogy a pészach utáni (omer) időszak 33. napja. A Lag a 33-as számértéket jelentő két héber betű összeolvasásából jön ki. A hagyomány szerint ezen a napon szakadt meg egy hatalmas járvány, ami Rabbi Akiva tanítványai között pusztított, az 1. század fordulóján. Az ünnep (ami azért nem munkaszüneti nap) előestéjén mindenfelé kisebb nagyobb tábortüzeket gyújtanak. A mindenfelé a szó szoros értelmében veendő, Tel Avivban is parkokban, tereken, utcákon lehetett tüzeket látni, ahol egyáltalán nem csak vallásosak voltak ünnepeltek, sokan nagyon jó hangulatú piknikeket rendeztek zenével, grillsütőkkel. A tengerpart Jafóhoz közelebbi részén is rengetegen voltak, sok tűz égett és érdekes keveredés is volt, jó néhány arab társaság is csatlakozott a piknikezéshez.

A könyvhét nagyon hasonló az otthonihoz, szinte egybe is esnek. Sok új kiadvány jelenik meg, mindenfelé könyves standokat állítanak fel és a legnagyobb Tel Aviv-i téren, a Rabin téren pedig sok tucat kis pulton árusítanak az egyes kiadók, van hozzá zene, meg műsor. Egy különbség talán, hogy ez a helyszín csak délután indul be viszont az élet késő estig zajlik, ami az éghajlatot meg az emberek szabadidejét figyelembe véve elég logikus megoldásnak tűnik.

Az ételfesztivál csak pár éves múltra tekint vissza, de ott jártunkkor úgy tapasztaltuk, hogy elég népszerű. A Yarkon folyócska melletti hatalmas park egyik részébe települtek ki az ételsátrak, két műfajban: híres Tel Aviv-i éttermek és nagy élelmiszergyártók, forgalmazók. Az előbbieknél 1000 Ft körüli összegért kis adagokat lehetett venni az amúgy drága helyek kínálatából, az utóbbiaknál sokszor ingyen dolgokat osztogattak, vagy szintén olcsón mérték pl. az italokat, sajtokat. A sok tucat kajáló hely között nagy színpadokon különféle élő zenék szóltak, sokan táncoltak, még többen a fűben heverésztek, jellegében hasonlított kicsit a Szigetre.

Reklám és politika

Héber tudásom sajnos egyelőre még nem teszi lehetővé, hogy átfogó képet adjak az izraeli reklámok stílusáról, hangulatáról. Nemrégiben azért volt egy – számomra is érthető - kampány, ami elég érdekesen és nálunk szokatlan (lehet, hogy akár a reklámtestület által nem is engedélyezett) módon keverte bele a politikát a reklámba. Történt ugyanis, hogy pár nappal azután a tanúvallomás után, ami egyértelművé tette, hogy Olmert jelenlegi miniszterelnök, korábbi miniszteri posztjain különböző pénzösszegeket fogadott el kampány vagy esetleg magán célra, egyik reggel kék plakátok és osztogatott szórólapok lepték el a várost, amiken nagy betűkkel csak annyi állt, hogy Olmert ártatlan. Kiderült, hogy ez egy szójáték volt, mert az ártatlan és a jogosult héberül ugyanaz, így a szó második jelentésével már értelmet kapott a kisbetűs folytatás, miszerint Olmert jogosult a 60 ezer Sékel kedvezményre, mint állami alkalmazott, ha az egyik építőcég lakásaiból vásárol. (A képen a szórólap.) Pár nappal később a politikai korrektség jegyében más politikusok neveivel is megjelentek ugyanezek a plakátok, amik mégsem az ártatlanság kérdésében foglaltak állást. A reklámkampány értékeléséhez fontos tudni, hogy mostanában Izraelben a média és az emberek egyfolytában csak azt találgatják, hogy Olmert ártatlan-e, vagy sem. (Mikor ezt írom, azért ez eldőlni látszik, a nem irányába.)
Azt mondják egyébként, hogy az izraeli reklámokra általában jellemző ez a fajta, meglehetősen erős, provokatív stílus.

A közelmúlt ünnepei – az emléknapok

Amikor az itteni ünnepekről írtam, akkor eddig csupa nagyon régi ünnepről volt szó: a legújabb is több mint 2100 évvel ezelőtti eseményhez kapcsolódik, ha a karácsonyt is hozzávesszük, akkor is több mint 2000 év a távolság. Van azonban Izraelben egy hét, amikor minden a 20. század zsidó történelmének sorsfordulóiról szól. (Ezek a napok is a zsidó naptár szerint kerülnek meghatározásra, ezért változik időpontjuk a polgári időszámításhoz képest.) A hét három ünnepéből kettő gyászünnep és egy, az utolsó nap örömünnep. A hét a Soá (holocaust) Emléknappal kezdődik, a hatodik napon van az Emlékezés Napja, amikor Izrael, és azt megelőzően a palesztinai zsidó közösség harcaiban, és a terrortámadásokban elesettekre emlékeznek, az utolsó nap pedig a Függetlenség Napja (Jom Haacmaut), Izrael Állam megalakulásának – idén 60. - évfordulója, ami hatalmas örömünnep.
Ebben az egy hétben számomra a legmegkapóbb az volt, hogy a társadalom mennyire egységesen sajátjának érzi ezeket a napokat, és ami ezzel összefügg, mennyire intenzíven élik át az ünnepeket.
A gyásznapok tényleg gyásznapok voltak, és nemcsak az államilag meghatározott külsőségekben. Mindkét nap előestéjén bezárt az összes szórakozóhely és étterem és a máskor nyüzsgő utcák is kiürültek, kivéve a megemlékezések környékét. A szórakoztató TV csatornák nem sugároztak és a többi is csak híreket, emlékműsorokat és lassú, szomorkás (de nem gyászzenéket). A Soá emléknap délelőttjén 10 órakor megszólaltak a légvédelmi szirénák és két percre mindenki megállt, leálltak az autók, kiszálltak az emberek és az arcokon látni lehetett a megrendülést. Egy egész ország önként együtt gyászolt. Az emlékezés napján este is és délelőtt is lezajlott egy-egy ugyanilyen megemlékezés és az embert megint hasonló érzés fogta el. Izrael kis ország, szinte minden családot érintenek ezek az események, mégis megdöbbentő volt a gyásznak ez a közössége.

A közelmúlt ünnepei – a Függetlenségi nap

Ahogy az Emlékezés Napján besötétedett, elkezdődött a Függetlenségi nap előestéje. A Tel-Aviv-i hangulat leginkább egy augusztus 20-a és szilveszter kombinációjához hasonlítható, a városban mindenfelé hatalmas bulik, utcabálok, tűzijáték, mediterrán boldogság. A gyerekek fehér habbal fújják be egymást, direkt erre a napra készített flakonokból, hatalmas felfújt kalapácsokkal ütnek egyet-egyet a másikra, sokan fejdíszekkel mászkálnak és természetesen minden kék-fehér (vagyis nemzetiszínű) és mindenki boldog ünnepet kíván a másiknak, akár ismeretlenül is. Ezen el is gondolkodtam egy kicsit, hogy – tudva minden különbséget – mégis milyen jó lenne otthon is egy olyan nemzeti ünnep, ahol boldog ünnepet tudnánk kívánni egymásnak és mindenki tényleg boldogan is ünnepelne együtt.
Persze itt is sokan panaszkodnak, hogy a nemzeti érzés már nem olyan erős, mint volt, de ha azt nézzük, hogy kb. minden harmadik autó már két hete egy vagy két, kb. félméteres izraeli zászlóval, vagy kék-fehér forgókkal rohangál, és az embernek az az érzése, hogy az ünnepen mindenki kint tolong az utcán, akkor ezt a panaszt nehéz komolyan venni.
Az ünnep nappalán a fő izraeli szórakozás a grill-parti. A legtöbben elmennek a hegyekbe, nemzeti parkokba, de akinek erre nincs módja, az lemegy a legközelebbi parkba, tengerpartra és ott állítja föl kis grillsütőjét, aminek legegyszerűbb, egyszer-használatos változatát minden közértben árusítják az ünnep előtt. Akinek még kertje is van, az gyakran ott rendezi a grill-partit.
A másik esemény, amire szintén százezrek mentek el, az az összes nagyváros felett bemutatott légi-parádé, amit a tengerparti városokban még vízi bemutató is kiegészített.
Megfigyelésem szerint Izraelben nagyon kedvelik a konferenciákat, ez a 60. évforduló pedig különös jó alkalom volt a legkülönbözőbb témájú értékelő és előretekintő konferenciák megrendezésére. Az egyik legfontosabb ünnepi rendezvény is egy konferencia volt, amit – „Szembenézve a holnappal” címmel Peresz elnök kezdeményezett, és ahol az amerikai elnöktől a Google alapítójáig valóban a világ sok meghatározó személyisége tartott előadást. Haifán egy természettudományos szimpóziumot rendeztek, ahol csak Nobel-díjjal lehetett az előadók közé kerülni, de volt írókonferencia, konferencia a környezetvédelemről, és egy sor zsidó szervezet tanácskozása is ebben az időben zajlott.

Ma egy éve

Pont ma egy éve érkeztem, elég furcsa érzés visszagondolni az üres lakásra, az első sétára a nyárinak tűnő melegben és szombati nyugalomban, az akkor még ismeretlen környéken. Nem akarok most valamiféle évértékelőt írni, végülis sok minden benne van a blogban ebből az évből, ami mindenféle szempontból érdekes és izgalmas volt.

A két kép: kilátás a teraszról, egy éve és most.