Miniszterelnöki látogatás – egy részlet

Múlt héten másfél napos látogatást tett Bajnai Gordon miniszterelnök Izraelben - jó hivatalosan hangzik... Bár a látogatás előkészítése, a részletek aprólékos kidolgozása, majd az egész lebonyolítása - amiben gyakorlatilag a követség minden munkatársa részt vett - maga is nagyon érdekes folyamat volt, most ennek csak egy eseményéről írok. Ez a Yad Vashem-ben (jelentése: név és emlékhely) tett látogatás, ami része minden Izraelbe látogató állam- vagy kormányfő programjának. A Yad Vashem az izraeli holocaust múzeum és emlékhely, ami a zsidó nép történetének legtragikusabb korszakát dolgozza fel, és őrzi a hat millió áldozat emlékét. A látogatásnak meglehetősen kötött forgatókönyve van és ez önmagában is elég érdekes és sokat elárul a mai izraeli tudat komplexitásáról.
A delegációt először végigvezetik a földalatti múzeum kronológikus termein, ami a náci ideológia kezdeteitől az egyes országok holocaust-történetén keresztül, a zsidó-mentő „világ igazainak” szentelt termeken át, a nevek csarnokáig vezet. Ebben a csarnokban láthatók azok a dossziék, amiben már több mint 3 és fél millió nevet és egyéni történetet gyűjtöttek össze a holocaust áldozatai közül. Ez az a hely, ahol a magas rangú delegáció tagjait a hivatásos fotósok fotózzák, hiszen ez az egyik gondolati csomópontja a múzeumnak, az elnevezésében is azért szerepel a „név” szó, mert a múzeum az egyes emberekre és nem névtelen tömegre akar emlékeztetni. A múzeum termeit összekötő földalatti folyosó vége a fénybe nyílik, a mai Izraelre, a Jeruzsálem környéki hegyek izzó napfénnyel megvilágított panorámájára.
A delegáció következő megállója az emlékezés csarnoka, ahol lezajlik a koszorúzási szertartás, amit a volt askenázi országos főrabbi, a Yad Vashem tanácsának elnöke vezetett. Először egy kis kórus énekelt el egy Szenes Hanna verset, majd a miniszterelnök felgyújtotta az öröklángot, megvilágítva ezzel a sötét csarnok közepét, ahol a koncentrációs táborokból összegyűjtött hamvak fölé emelt jelképes sír áll. Erre helyezte el Bajnai Gordon a piros-fehér-zöld koszorút, majd a szertartás egy kántor által elénekelt gyász-imával (Él male rahamim) zárult.
Utoljára a másfél millió gyermek áldozat nagyon döbbenetes, néhány szál gyertya fényét sokszorosan tükröző, sötét termébe vezették a vendégeket, ahol egy hang halkan sorolja a neveket, születési helyeket és életkorokat. Ezután, az általában mély nyomokat hagyó utolsó helyszín után kérik meg a vendéget az emlék-könyv bejegyzésre (ami persze a magas rangú látogatókat nem éri meglepetésként).
Ez a forgatókönyv apróbb eltérésekkel ugyanígy zajlott a pápánál, Obamánál vagy Merkel kancellárnál.

Izraeli-arab együttélés – a nyelvben

Az együttélés problémáiról könyvtárnyi az irodalom, de van egy terület, amiről olvasni nem sokat lehet, de itt élve annál inkább feltűnik az embernek. Ez pedig a héber és az arab közti szóátvételek intenzitása. Mivel héberül kicsit értek, és inkább ilyen közegben mozgom, elsősorban a héberbe átvett arab szavakról, kifejezésekről van tapasztalatom. Az egyik lépten-nyomon hallott szó a héberben a ’yalla’, ami arabul kb. ’gyerünk’-öt jelent és a héberben is így használják, de különösen szép nyelvi példány az elköszönéskor használt arab-angol ’yalla bye’. Azt persze mondanom sem kell, hogy mint minden nyelvbe, a héberbe is rengeteg angol szó szivárog be, bár nagyon sok mindenre találnak ki héber szavakat és ezek közül sok meg is honosodik. Amíg az angolból elsősorban a modern élet fogalmai kerülnek át, az arab inkább a szleng forrása. Ilyen például a ’szabábá’, klassz, ’király’ jelentéssel, vagy az ’achla’, hasonló pozitív tartalommal.
Természetesen egy sor étel arab neve is belekerült az izraeli héberbe, a falafel-től a svarmáig. Az arab szavak persze nemcsak az Izraelben történő együttélés során kerültek át a héberbe, sok szót (és ételt) hoztak az arab országokból származó, arab anyanyelvű zsidók is. Mivel két rokon nyelvről van szó, feltehetőleg ez is hozzájárul az átvételek jelentős számához.
A szóátvételek a másik irányban is működnek, csak ebből ritkábban van saját élményem. Ilyen volt egyszer, amikor egy ramlei arab vendéglőben ücsörögtem egyedül, mellettem néhány fiatal arab fiú egy notebook-kal foglalatoskodott, és jól ki lehetett venni a beszédükből a ’máchsev’ és ’tochnit’ szavakat, amik az angol szavak hebraizálásának sikeres példái (számítógép és szoftver).
Ugyancsak a héberből került át a helyi arab nyelvbe a ’ramzor’ (forgalmi jelzőlámpa), vagy a mindennapi élet egyik kevésbé kellemes velejárója a ’máchszom’ (ellenőrzőpont).

Meleg-felvonulás Tel Avivban

Múlt pénteken rendezték az idei meleg-parádét, ami egyben Tel Aviv centenáriumi ünnepségeinek is egyik kiemelt és reklámozott rendezvénye volt. A várost már egy héttel korábban fellobogózták a szivárványszínű zászlókkal és maga a felvonulás kb. 30 ezer ember részvételével rendzavarás, ellentüntetés nélkül lezajlott. A menetben a "szokásos" helyi és külföldi résztvevőkön kívül voltak érdekes helyi specialitások, mint például egy kis vallásos leszbikus csoport, vagy a palesztin melegek csoportja. Mindkét utóbbi csoportnak saját közösségeikben titkolózniuk kell, a muszlim környezetben a lelepleződés akár életveszéllyel is jár. Bár ez az utcákon nem szembetűnő, San Francisco, New York és Amszterdam mellett Tel Aviv-ot ma sokan a világ egyik meleg-központjának tartják és ezt a városi vezetés is kifejezetten promótálja, például külön meleg-prospektust jelentettek meg külföldiek részére, ami térképpel ismerteti a város számukra érdekes helyeit, köztük az önkormányzat által támogatott kulturális központot és kávézót.
Jeruzsálemben nem ez a helyzet, ott a meleg-felvonulásokat általában megpróbálják megzavarni az ultra-ordotox tüntetők és érdekes szövetség szokott kialakulni köztük és a muszlim vallási vezetők között a felvonulás betiltatása érdekében. A jövő heti jeruzsálemi felvonulás lehet, hogy kisebb ellenállásba fog ütközni, mint a korábbiak, mivel az ortodox rabbik jelentős része úgy döntött, hogy több kárt okoz az ifjúságnak a tüntetéseken való részvétel, mintha nem is vennének tudomást az egészről.
A felvonuláson nem voltam ott, így arról képet sem készíthettem, csekély kárpótlásul teszem fel ezt a képet: a Tel Aviv-i melegklub (a Gan Meir Parkban), az önkormányzat támogatásával.

Sávuot és egy kis ünnep-katalógus

Sávuot, a Tóraadás ünnepe (ld. a 2008. júniusi bejegyzést), most péntekre esett, így lényegében három napos ünnep volt, mert az ünnep előestéjén az amúgy kötelező is félnapos munkaszünetet most a legtöbb helyen (iskolákban, államigazgatásban) egész napossá tették. Erről jutott eszembe, hogy csinálok egy ünnep-katalógust, mert nemcsak, hogy sok az ünnep, de itt ez is lényegesen bonyolultabb rendszert alkot, mint az a világ legtöbb helyén szokásos.
Mielőtt rátérnék erre a valamelyest száraz rendszerezésre, még egy kicsit időzök a Sávuottal kapcsolatban, kibővítve a tavalyi bejegyzést. Két érdekes szokás kapcsolódik az ünnephez, közülük az egyik, a tejes ételek fogyasztása. Ez itt Izraelben nagyon látványoson jelenik meg, hiszen alkalmat ad a tejtermékek nagyszabású reklámozására is. A szokás eredetére több magyarázat is létezik, az egyik szerint az Énekek Éneke egyik verse utal arra, hogy a Tóra, mint a tej és a méz, amiből következik, hogy a Tóraadás ünnepén ezeket az ételeket kell fogyasztani. Egy másik legenda szerint, amikor Mózes lejött a Szináj hegyről a törvénykönyvekkel, a nép látta, hogy nem képes azonnal a kósersági szabályok szerint elkészíteni a húsokat, ezért amíg azokba beletanultak, addig inkább csak tejes ételeket ettek.
A másik érdekes szokás, hogy Sávout éjjelén közösségi tanulást szerveznek, ahol az összegyűltek egymásnak mesélnek, és mondanak tórai magyarázatokat hajnalig. Idén Tel Avivban az úgynevezett fehér éjszaka előzte meg a Sávuotot, szintén hajnalig nyitva tartó múzeumokkal, zenei programokkal, utcai rendezvényekkel. Ahogy egy újságcikk írta, a szekuláris és a vallási „fehér éjszaka” egymást követte, és nem volt könnyű dolga annak, aki mindkettőből ki akarta venni a részét.

Képek a szekuláris fehér éjszakából:

Akkor most jöjjön az ünnep katalógus, amit igazából egy többdimenziós táblázatba kellene rendezni, ehelyett azért egyszerűbb csoportosítást csinálok.
Először is vannak a munkaszünetet jelentő vallási ünnepek, az Újévtől (szeptember) indulva:
Ros Hasana (Újév), 2 nap
Jom Kippur (Engesztelő nap) 1 nap
Szukkot (sátoros ünnep) 1. nap
Szimchat Tora 1 nap (a Tóra örömünepe, közvelenül Szukkot után)
Pészach (Egyiptomi kivonulás, pászka) 1. és 7. nap
Sávuot 1 nap

Van egy állami ünnep:
A Függetlenségi Nap 1 nap
Ezek az ünnepnapok, mind legalább másfél napos munkaszünetet jelentenek, hiszen az előestén délig dolgoznak, a boltok is bezárnak 2-3-kor, télen még előbb is.

Aztán vannak a vallási fél-ünnepek:
Szukkot 2-6. napjai, iskolai szünet, államigazgatási szünet, sok helyen ténylegesen csak fél napot dolgoznak
Chanuka (ilyenkor gyújtják meg a 8 ágú gyertyatartó lángjait) 1-8. nap, iskolai szünet
Purim iskolai szünet, Jeruzsálemben 2 nap
Pészach, 2-6. nap, iskolai szünet, államigazgatási szünet
LagBaomer, iskolai szünet


Vannak az emlék- gyász- és bőjtnapok, ilyenkor az előestén bezárnak a szórakozóhelyek, vendéglők
Soá emléknap
Emlékezés napja (Izrael háborúiban és a terrortámadásokban elesettek napja)
Shiva ászar BeTamuz (bőjtnap, ekkor kezdődött Jeruzsálem ostroma 70-ben)
Tésa BeÁv (Áv hónap 9-e, gyász és bőjtnap a Jeruzsálemi szentély lerombolásának emlékére)

A sok munkaszüneti napot kompenzálja, hogy általában a fizetett szabadság rövidebb, mint Európában szokásos.

Csúcsforgalom a Szentföldön

A múlt héten három olyan esemény zajlott, amiből egy is elég, hogy iszonyú káoszt teremtsen egy Pest megyénél alig nagyobb területen – vagyis Izraelnek a Negev-sivatagtól északra fekvő, sűrűn lakott részein. A hét kezdődött a Depeche Mode Tel aviv-i koncertjével (amit tulajdonképpen a Ramat Gan-i stadionban rendeztek). Erre kb. 50 ezren voltak kíváncsiak az ország minden részéből. Másnap megérkezett XVI. Benedek pápa öt napos látogatásra, akinek jeruzsálemi programjai miatt gyakorlatilag lezárták a főváros teljes belső területét. A pápa jeruzsálemi és názáreti miséire egyenként szintén kb. 50-60 ezren látogattak el, hihetetlen biztonsági intézkedések mellett. A legnagyobb tömeget azonban Simon bar Yochai rabbi sírja vonzotta, a második században elhunyt misztikus tudós halálozási évfordulóján. A Galil északi részén fekvő Meronba a becslések szerint kb. 400 ezren zarándokoltak el az ország minden részéből a vallásos zsidók. Ez a zarándoklat Lag Baomerkor van (ld. a 2008 májusi bejegyzést), ami most a pápa-látogatás második napjára esett. Simon bar Yochai nevéhez sok esemény fűződik a 2. század Róma ellenes felkelésének idejéből, de leginkább, mint a kabala alapművének, a Zohárnak (fényesség) a szerzőjeként ismert. Halála előtt állítólag megparancsolta híveinek, hogy vígassággal ünnepeljék megtérését az Úrhoz, ezt ünneplik manapság a sírja körül rakott tüzek mellett százezrek, egész éjjel táncolva, énekelve.
Amint egy újság írta, ez a három, szinte párhuzamos esemény a végletekig próbára tette az izraeli rendőrség erőit. Bár nagyon súlyos fennakadások nem voltak, a zsúfolt utakon ez alatt a hét alatt 22-en haltak meg.

A függetlenségi nap - főleg képek a 61-dikről

Idén nekem valamiért még furcsább élmény volt az Emlékezés Napja - Függetlenségi Nap ünnep-páros dinamikája, hirtelen váltása, mint tavaly. Otthoni hasonlattal, mintha október 6-a estéjén rögtön Szilveszter kezdődne. Persze ez a hasonlat elég sánta, hiszen az Aradi Vértanúk napja ma már kevés embert érint meg nálunk közelről. Ezzel szemben az itteni Emlékezés napja Izrael modern-kori háborúiban és a terrortámadásokban meghaltak emlékét idézi, ami nagyon sok családot érint közvetlenül. Idén 22,570 emberről szólt az ünnep, kb. 100-zal többről, mint egy éve. Bennem is felmerült a kérdés, hogy honnan számítódnak Izrael modern-kori harcai, kiderült, hogy ennek is van pontos, eseményhez kötött definíciója: 1860 a határvonal, amikor létrehozták az első zsidó települést Jeruzsálem fallal körülvett óvárosán kívül.

Mint minden ünnep, az emlékezés napja is az előző este kezdődik, vagyis most hétfő este naplementekor szólaltak meg 1 percre a légvédelmi szirénák, jelezve az gyász-ünnep kezdetét, a Siratófalnál elkezdődött a hivatalos rendezvény, az éttermek, szórakozóhelyek bezártak, a TV-ben csak a hírcsatornák üzemeltek, a többi csatornán pedig csak egy mécses volt látható, vagy a meghaltak nevei úsztak végtelenített sorban a képernyőn. Másnap délelőtt 11-kor megint megszólaltak a légvédelmi szirénák, ebben a pillanatban minden autó leállt az utakon, az utasok kiszálltak, a gyalogosok is megálltak, a munkahelyeken az emberek felálltak, és két percig a sziréna hangja mellett az egész ország együtt emlékezett. Egész nap mindenütt gyászünnepségeket rendeztek az egyes települések katonatemetőiben, emlékhelyeinél. És amikor eljött a kedd este, besötétedés után jött a hirtelen váltás, megkezdődött a jeruzsálemi Herzl-hegyen a függetlenségi napi állami ünnep, az emberek pedig szó-szerint a városok utcáira tódultak és hatalmas, mediterrán intenzitású utcabálokkal, bulikkal ünnepeltek. Tel Avivban rengeteg helyen tűzijátékok világították meg az eget, sok helyen tető-bulikról szólt a zene. Amikor éjjel egy körül Gabival befejeztük városi körsétánkat, még sehol sem lankadt a nyüzsgés.
A szerdai nap pedig az országos grillezésről szólt, kirándulóhelyeken, magán kertekben, városi parkokban, és persze mindenütt zászlórengetegek közt, több millió ember ünnepelte így Izrael függetlenségét.

Grillezés a parkban

A gazdasági válság Izraelben

Izraelt egy meglehetősen jó kiinduló helyzet (ld. a 2008. májusi bejegyzést) után kevésbé sújtotta eddig a válság, mint a legtöbb fejlett országot, 2009-re 1%-os gazdasági visszaesést prognosztizálnak, a bankrendszer pedig viszonylag stabil. A pénzügyi szektorban állami mentőövekre ezidáig nem volt szükség, elemzők ezt az izraeli bankok és biztosítók (külföldi bank szinte nem is működik itt) konzervativizmusának tudják be, amit egyesek már inkább régimódiságnak neveznek. Lévén az izraeli gazdaság is nagyon nyitott, az export piacok beszűkülése, a munkanélküliség növekedése, a hitelezés elnehezülése azért súlyos gondokat jelent. Az új kormány itt is a múlt héten jelentett be egy két évre szóló gazdaságélénkítő csomagot, amelynek öt fő elemét felsorolom, azt gondolom mindenképpen érdekes.
· Hitel-ösztönzés állami garanciavállalással, és külön alapokkal az export hitelezésre és a kisvállalkozások hitelezésére, összesen 22,6 milliárd sékel (kb. 1,300 milliárd Ft)
· Lényegesen csökkenteni akarják a vendégmunkások számát, ezzel is segítve a hazai munkaerő helyzetén. Becslések szerint kb. 400 ezer vendégmunkás dolgozik Izraelben, ezek 2/3-a illegálisan.
· Egy 2016-ig tartó vállalkozási nyereségadó és személyi jövedelemadó csökkentési programot indítanak el, 2009-ben csak kis lépéssel.
· Az elmaradott régiókban foglalkoztatási támogatásokat, átképzési programokat indítanak.
· Növelik a befektetéseket a fizikai és szellemi infrastruktúrába, elsősorban az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe és az Amerikába elszívott agyak visszahozatalába.

Természetesen, mindezeknek kihatása van a költségvetésre, a hiány a korábbi évek 1% körüli értékéről várhatólag 6%-ra fog nőni, és a csökkenő adóbevételek kompenzációjához még így is szükség lesz megszorításokra és a fogyasztáshoz kötődő adók emelésére.