Októberi összefoglaló

Nem szeretném, ha egy egész hónap üresen maradna a blogban, de most már látszik, hogy legfeljebb egy rövid összefoglalóra futja.
Először is, otthon voltam majd két hétig, ami nagyon jó volt, (meg hasznos is, mert igazából hivatalos programra rendeltek haza, erről majd még bővebben) de bejegyzésekre nem nagyon inspirált. Tulajdonképpen már szeptember végén mentem, szukot (a sátoros ünnep) első napján. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy a szukotból nem sokat láttam, mert ez itt nagyon vidám, nagy jövős-menős, sok programos ünnep. Az első este még valamit láttam még belőle és a hangulatából is megéreztem egy kicsit, ahogy mindenfelé felállítják a kis, pálmaágakkal fedett sátrakat, kertekben (a mi toronyházaink kertjében is volt egy nagyobbfajta), teraszokon, sőt Tel Aviv legrégebbi, Neve Tsedek negyedében, még egy-egy szűk utcában is, és az emberek jókedvűen ücsörögnek ott, énekelgetnek, vacsoráznak, ami jól látszik és hallatszik a fehér vászon sátorborításokon keresztül.
Budapestre visszatérve az fura volt, hogy kicsit turistának éreztem magam, valahogy kívülebbről láttam a várost, az embereket. Ezt inkább az utcákon, helyeken éreztem, otthon olyan volt, mintha csak egy rövid időre utaztam volna el.
Szerencsésen beleesett ebbe az időbe a 35 éves érettségi találkozó, jó volt és már nem rázott meg az ötvenes osztálytársak látványa…
A hazarendelésem fő eseménye az NKTH (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal) által szervezett TéT attaséi konferencia volt az MTA-ban, ahol a kutatás-fejlesztésről szóló inkább politikai előadások mellett, a TéT attasék is beszámoltak saját területük egy-egy érdekesebb, fontosabb vonatkozásáról. Egészen meglepődtem, hogy milyen sokan voltak kíváncsiak ezekre az előadásokra. Én a technológiai inkubátorokról, a kockázati tőkének a high-tech-ben játszott szerepéről beszéltem.
(Az előadások vázlata letölthető:
http://www.nkth.gov.hu/main.php?folderID=901&articleID=5529&ctag=articlelist&iid=1). Annak nagyon örültem, hogy jó néhányan odajöttek utána érdeklődni, sőt másnapra még három konkrét megbeszélést is megszerveztünk olyanokkal, akik egy közös izraeli-magyar technológiai inkubátor létrehozásában fantáziát látnak. Ez a dolog izraeli oldalon is elég jól halad, úgyhogy ez tényleg nagyon bíztató, bár tudom, hogy minden sokkal lassabban halad, mint azt szeretném.
Aznap este, amikor a hajnali géppel visszaértem, a budapesti Operettszínház által a Tel Aviv-i Operában bemutatott öt előadásból álló operett-gála sorozat premierje volt. Bár ezt egy izraeli­­­­­-német cég szervezte remekül, de azért a követség részéről nekem is elég sok munkám volt benne. Bár az operett továbbra sem a kedvenc műfajom, de ez az előadás nagyon profi volt és a jórészt idősebb magyar és német anyanyelvűekből álló közönség nagyon élvezte, együtt énekelte-dúdolta a slágereket. A sorozat nagy siker volt, mind a 10 ezer jegyet eladták és nagyon jó kritikákat kapott.