Jom Kipur - az igazi autómentes nap

Jom Kipur, a zsidó vallás engesztelőnapja, legszentebb ünnepe, persze nem az autómentességről szól, de Izraelben mégis a legszembetűnőbb az autóforgalom tökéletes hiánya. Jom Kipurkor az élet amúgy is teljes mértékben leáll: minden zárva van, beszüntetik az adást a TV és rádiócsatornák, a repülőtér 30 órára teljesen bezár, akárcsak az egyéb határátkelők. (Az ünnep napnyugtától tart 25 órán át.)
Tel Aviv 6-8 sávos útjait elfoglalják a biciklisták és a sétáló emberek, még a várost átszelő, éjjel is mindig forgalmas Ayalon autópályát is csak néhány biciklista és gyalogos használja. A dolog tulajdonképpen teljesen önkéntes, mert az utak nincsenek lezárva, mint a vallásos negyedekben, csak az emberek egyszerűen nem használják az autókat, még azok sem, akik amúgy nem tartják az ünnepet, nem mennek templomba, nem böjtölnek, stb. Az esti ima utáni időben kb. másfél órát sétáltam, ezalatt összesen két mentőautót láttam, és két „civil” autó lopakodott végig az egyik úton, kb. 30-cal és villogó indexekkel.
A nagy kereszteződések némelyikében több száz ember ácsorog, beszélget, üldögél az úttesten, vegyesen kippások és anélküliek, az egésznek nagyon jó hangulata van és az európai zsidó szokásokat ismerő embernek az az érzése, hogy az ünnepnek egy új rétege, tartalma alakult ki itt Izraelben.

Ros Hasana (újév)

Ez a bejegyzés eredetileg egy magamban már régóta fontolgatott témának indult, aminek a címe valami olyasmi: "Mennyiben zsidó ország Izrael". Most, Ros Hasanakor (zsidó újévkor) kicsit több időm volt ezen gondolkozni, és bele is akartam vágni ebbe a nehéz témába, csak előbb röviden azért arról is akartam írni, hogy hogyan telt itt nekem az ünnep. Az ünnepről szóló részt megírtam de az eredeti téma továbbcsúszott, sajnos...
Ez az új év a zsidó időszámítás szerint az 5768., ekkor tulajdonképpen a világ teremtését ünnepeljük. Ros Hasana nem hasonlít a szilveszteri vidámsághoz, sokkal inkább egy befeléforduló, számvető, bűnbánó ünnep, ami gondolatilag beletorkollik a 10 nap múlva következő bűnbánó napba, a Jom Kipurba.
Szóval, hogyan zajlott nekem?
Mind a három napra volt egy-egy meghívásom, amiben a közös, a nagy és jórészt hagyományos ételekből álló kajálás volt. Első este K. Juditék kertvárosába (kertfalujába), Cur Igalba, voltam hivatalos, ahova még két vendéget vittem Tel Avivból, így összesen nyolcan voltunk, aztán a vacsora vége felé nagy számban megérkeztek a gyerekek barátai. Volt mézbe mártott alma, gefillte fis (édeskés, hal pástétom féle), répák, húsok; nyolcan négy nyelvet (héber, angol, spanyol, magyar) használtunk, elég bábeli, de nekem legalábbis, otthonos volt. Még a vacsora előtt elsétáltunk a település templomába, ahol egymás mellett volt egy askenázi és egy szfard rítusú terem. Az askenáziban a dallamok nagyon ismerősek voltak, de egész más volt a hangulat attól, hogy mindenki szépen és együtt énekelt, valahogy lehetett érezni a közösség erejét, amihez sokat hozzátett a kertben rohangáló ezer gyerek.
Másnap ebédre K. Slomóék hívtak meg herzliyai házukba, ahol gyerekekkel, unokákkal együtt húszan voltunk, kb. 3 ebédre való étel volt, csak húsból 4 féle… Itt is elmentem Slomó templomába, ahol különösen szép éneklés volt, egy egész férfikórus adta elő az imákat, időnként több szólamban, persze hangszer nélkül, de itt is sokszor a közönség kíséretével.
A harmadik zsinagóga, amit meglátogattam a lakás közelében, egy viszonylag kicsi szfárd templom volt, ahol a közönség jó része - számomra bíztatóan - kötött sapkás (tehát mérsékelten vallásos) volt. A hangulata eléggé eltért a megszokottól, szinte végig énekelték az imákat, nagyon erőteljesen, sokszor felelgetős módon és sok keleties dallammal. (Nem beszélve arról, hogy a keleti zsidók kiejtik a mai héberben többnyire néma torokhangokat és már ettől más lesz a hangzása az egésznek.)
A harmadik meghívásom Toviékhoz volt péntek estére, itt is „csak” nyolcan voltunk, mert az egyik család nem jött. A vacsora viszont itt nem gefillte fissel, hanem májpástétommal kezdődött… Itt volt a leg-ortodoxabb a szertartás része a vacsorának, de egyébként laza és kellemes volt, sokat beszélgettünk az izraeli felsőoktatásról, amiben most Tovi több gyereke is részt vesz.

(A képen a Sana tova = Jó évet szavakat festik a gyerekek egy bank reklámban.)

A Tel Aviv-i tengerpart

Mindenki ismeri, aki akár csak egy kis időt töltött Tel Avivban, hiszen a város kb. 10 km hosszan a tengerpartra települt rá (bár az újságok gyakran írják, hogy még mindig nem eléggé tengerparti Tel Aviv), a szállodák jelentős része itt található. Több mint 5 km hosszan nyúlik el a kiépített sétány és mellette a homokos strand, ami nagyon kellemes és nem túl gyakori a tengerparti világvárosok között.
Most azonban arról fogok írni, ami jó néhány korábbi, rövid látogatásomkor nem derült ki számomra, nevezetesen, hogy ennek az 5 km-es darabnak, milyen különleges részei vannak. Észak felől haladva, a szórakozónegyednek felújított "régi" kikötő után, az első ilyen rész a vallásosok strandja, ami fallal el van kerítve és felváltva vannak férfi és női napok (szombaton zárva!). Aztán van egy szakasz, nem ennyire egyértelműen, ahová a homoszexuálisok járnak nagyobb számban. Bőven a szállodasor után, van egy kis rész, ahová péntek estefelé sokan lemennek dobolni, zenélni. Sokan csak nézik a lépcsősen kialakított köves parton ücsörögve, mások tűzakrobatikával szórakoznak, az egésznek van egy régi hippis jellege – látni is idősödő hippiket.
A Jaffóhoz közeli partszakaszra péntek esténként sokan kivonulnak piknikezni, zsidó és arab családok, társaságok vegyesen. Arabok többen vannak, ők általában faszenes grill eszközöket is hoznak és sokan ott is éjszakáznak, gondolom, akik messzebbről jöttek.

Megasztár Izraelben

Akárcsak a magyar változat, ez is az amerikain (American Idol) alapszik, amit itt egyébként sugároznak is. A címe viszont ivrit: Kohav Nolad = Csillag születik. Nemcsak az elnevezés helyi, van azért pár egyéb érdekes sajátosság is. A húsz döntős elég jó keresztmetszetét adta az izraeli társadalomnak, volt köztük etiópiai származású, fekete kippás ortodox, Ukrajnában született új bevándorló, keresztény arab. Az arab lány eljutott az első hat közé és amikor kiesett, határozottan elutasította, hogy ez a származása miatt lett volna, sőt szerinte a rászavazók többsége zsidó volt. Ugyanakkor volt olyan versenyző, aki egyesek szerint azért esett ki, mert kivonta magát a katonai szolgálat alól (ami egyre gyakrabban fordul elő Izraelben és korábban szinte elképzelhetetlen volt) és ez sokak szemében nagyon ellenszenvessé tette.
A döntőt augusztus legvégén a Kineret tó partján tartották, hatalmas érdeklődés mellett. Már 4 nappal előbb, amikor Dorkával fürdőhelyet kerestünk a tó partján, hosszú szakaszon, a szponzoráló mobilszolgáltató zászlói között hatalmas kocsisorok igyekeztek a kempingként is szolgáló helyszínre. Több mint 40 ezren vettek részt a 3 döntős versenyén és a győztes Boaz Mauda a 900 ezer szavazat 50%-át kapta meg. A lágy hangú, 20 éves fiú egy kis mezőgazdasági településről származik, a versenyre szabadságot kapott a katonaságtól.