Kutatóközpont egy galili arab faluban

Az izraeli Tudományos és Kulturális Minisztérium nem tartozik a gazdag tárcák közé, bár különleges a helyzete, mivel egy muszlim arab a miniszter (az első ilyen Izraelben, ahol drúz miniszter már volt korábban, de muszlim még soha). A minisztérium programjai között az egyik figyelemreméltó a "Science in the community" elnevezésű (talán a "tudomány a helyi közösségben" lenne a jó fordítás). Olyan regionális központokat hoztak létre, vagy meglévő kezdményezéseket kezdtek el finanszírozni, ahol egy hátrányos helyzetű régióban vagy településen helyi diplomások, helyi problémákra próbálnak új, kutatást vagy legalább fejlesztést igénylő megoldásokat adni.
A Haifa és Názáret között található Shefa Amr településen működő kutatóközpontot egy magyar delegációval, az izraeli Tudományos Minisztérium munkatársainak kíséretében látogattuk meg. A központban az olíva olaj gyógyszerészeti célú tovább feldolgozásával, az olajgyártás közben termelődő szennyvíz kezelésével és a környező arab lakosság népi gyógymódjainak hasznosításával foglalkoznak. Az intézményben egy kivételével arab kutatókat és alkalmazottakat foglalkoztatnak, ugyanakkor szorosan együttműködnek a haifai egyetemmel és láthatóan baráti kapcsolatban vannak a minisztérium munkatársaival. Van olyan találmányuk, aminek hasznosítására már céget alapítottak és több millió dollárnyi külső befektetést is sikerült szerezniük – vagyis az izraeli start-up modellt itt is sikeresen alkalmazzák. A regionális kutató-fejlesztő központok koncepciójának megfelelően,az itt dolgozó kutatók résztvesznek a környező települések iskolai oktatásában, nyári gyakorlatok szervezésében arab egyetemi hallgatók részére, helyi környezetvédelmi programok beindításában. Az intézmény jelenleg egy szerény városszéli épületben működik, bár képen már bemutatták az új, kissé palotaszerű központot. (Reméljük nem éri el őket a Parkinson-hatás). A házban 5 laboratórium működik, egyenként 3-4 kutatóval, a falakat a munkatársaik nemzetközi előadásainak poszterei díszítik. Mindegyiken rajta volt, hogy a szerzők izraeliek, csak egy képen láttunk olyan feliratot, hogy „Palestine 1948”. Gyorsan elkezdték magyarázni: az arab népi gyógymódokról az ő kezdeményezésükre Jordániában szerveztek egy konferenciát, és hogy ne sértsék a más arab országokból jöttek „érzékenységét”, nem írhatták ki, hogy Izraelből érkeztek, hanem ezzel a kóddal kellett jelezni származási helyüket, állampolgárságukat… Sajnos, még sok idő kell a megbékélésig.
A tudományos vezető egyébként maga is képviseli az ország etnikai sokszínűségét: apai ágon kopt, a család a 20. sz. elején menekült Egyiptomból egy kopt-üldözés nyomán Názáretbe, anyai ágon pedig görög.
Az intézetben eltöltött órák után egy nagyon jó hangulatú, remek arab vacsorán vettünk részt Názáretben.

Mészáros Márta és Golda Meir

Még az októberi kultúrattaséi feladataim közé tartozott, hogy Mészáros Márta új filmjének helyszín keresésében segítsek. Mészáros Mártával volt még Pataki Éva, aki húsz éve az ő állandó forgatókönyv írója és Bodnár Éva, aki a csapat izraeli összekötője. A tervezett film egyik része Kéthly Anna és Golda Meir barátságának egy Jeruzsálemben zajló fejezetével foglalkozik. Megnéztünk néhány kilátóhelyet, ahonnan a városról készülhetnek majd látképek a filmben, de ezeknél a szép helyeknél izgalmasabbnak bizonyult Golda Meir volt lakóháza. A színházi központ mellett (annak, aki ismeri a Jeruzsálemet) álló szép, kertes házon nincs emléktábla. Amikor kicsit bizonytalanul körbejártuk, egy idős hölgy jelent meg az erkélyen és megerősítette, hogy hosszú ideig itt volt Golda Meir jeruzsálemi lakása. (A családja Tel Avivban lakott.) Behívott minket magához és elkezdett ömleni belőle a szó, elmesélte, hogy Golda konyhájában valóban tartottak kormányüléseket, vagyis ez nemcsak legenda, sőt az ő fiát bízta meg a kávéscsészék elmosogatásával, szerény juttatás ellenében. Elbüszkélkedett aztán a férje mérnöki munkáival, a fia high-tech karrierjével. A hölgy 94 éves volt, de legalább 20-at letagadhatott volna, ahogy átéléssel mesélte emlékeit az 50-es 60-as évekből.
Egy idő után aztán elköszöntünk és folytattuk a járkálást a városban. Különös volt ebben a két napban, hogy Mészáros Mártával meg Pataki Évával néhány óra után már úgy beszélgettünk, hülyéskedtünk és egyáltalán olyan volt a hangulat, mintha évek óta ismertük volna egymást.

Megjött az eső

Pont fél éve nem esett már, de a múlt hét végén megjött az első igazi eső. Pár perces zápor már októberben is volt egy-kettő, de az igazi többórás, dézsából öntős eső már nagyon hiányzott és most rögtön kettő is volt belőle. Mindenki nagyon örült neki, az újságok is írtak róla, de sajnos sok balesetet is hozott, az autósok elszoktak a csúszós utaktól. Persze ez még csak az esős szezon eleje, és az időjárás a mi fogalmaink szerint inkább nyári, a felhők elvonultával hétágra süt a nap, délben 24-25 fok van, csak este kell már egy kiskabát.