Mimuna

A változatosság kedvéért ez is egy ünnep, a marokkói zsidók pészach utáni, kelt tésztával, édességekkel, vidám zenével és nagy vendégségekkel zajló ünnepe. Én most itt hallottam róla először, de úgy tűnik ez egy feljövőben lévő ünnep, a marokkói közösségen kívül is sokan mennek el a gyakran parkokban megendezett mulatságokra.
Olvastam olyat is, hogy a politikusok túlságosan is nayg kedvvel látogatják ezeket rendezvényeket, különösen, amikor fontosnak érzik az észak-afrikai származású zsidók szavazatait.

Pészach

Talán kicsit sokat írok az ünnepekről, mentségem, hogy tényleg elég sok van belőlük, és a számukat még az otthoni ünnepek itteni változatának ismertetésével is fokozom. Ha csak a három nagy vallás heti ünnepét vesszük, már abból is az jön ki, hogy egy héten 3 olyan nap van, amikor senki sem ünnepel, vagy hétvégezik. (A megfejtés a hétfő-kedd-szerda, ugyanis a muszlim helyeken gyakran a csütörtök a pénteki ünnepet megelőző heti szabadnap, a zsidóknál és az izraeli állami intézményekben a péntek, szombat szabad, a keresztényeknél (és az európai munkarend szerint dolgozóknál) a szombat vasárnap.)
A sok ünnep közül talán az egyhetes pészach az, ami legjobban átalakítja az életet Izraelben. A keresztény kultúrkörben szokták zsidó húsvétnak is nevezni, ami inkább a naptárbeli közelségre, semmint a vallási kapcsolatra utal, hiszen a pészach az Egyiptomból való kb. 3300 évvel ezelőtti kivonulás ünnepe. A hagyomány és a biblia szerint a zsidóknak a 10. isteni csapás után olyan gyorsan kellett elhagyni a rabszolgaság földjét, hogy csak keletlenül megsütött tészta lapokat tudtak magukkal vinni, aminek emlékére eszik az ünnep hét napján a maceszt és nemcsak a kenyér, hanem mindenféle (kelt) tészta fogyasztása is tilos. Az ünnep az egyiptomi rabszolgaság és a kivonulás történetének elbeszélésével kezdődik, ami egy valamennyire kötött koreográfiájú vacsora (a széder este) keretében, az eseményekre emlékeztető szimbolikus ételek (torma, sós víz, zöldségek, macesz, bor) elfogyasztásával összekapcsolva történik. Felmérések szerint ezt a kb. kétezer éves rítust az izraeliek túlnyomó része megtartja, általában kibővített családi és baráti körben. (Itt azért van egy kapcsolódás a húsvéttal, ugyanis Jézus utolsó vacsorája tulajdonképpen egy ilyen széder este volt, amit a tanítványoknak rendezett.)
Az egy hét alatt az élelmiszer boltok túlnyomó részében nem lehet kenyeret kapni, sőt egész polcok vannak letakarva, hogy ne lehessen hozzáférni a tésztát tartalmazó ételekhez sem. Az előbb említett felmérés szerint a zsidó lakosság kb. 70%-a be is tartja ezeket a szabályokat, nem feltétlenül vallási, hanem tradíció őrzési szempontból. Arra vonatkozólag törvény is van, hogy nyilvános helyen nem szabad kenyeret, tésztafélét kirakni sem, hogy ne sértsék a vallásos emberek érzékenységét. Persze nagy viták is vannak ekörül, éppen az ünnep előtt született egy bírósági döntés, miszerint a boltok belseje nem számít nyilvános helynek ebből a szempontból, ami az ultravallásosak körében nagy felháborodást, sőt parlamenti vitát is kiváltott.
Nemcsak iskolai szünet van, hanem minden állami hivatal is zárva tart, az emberek jelentős része el is utazik, sokan külföldre.
Mindenfelé rengeteg gyerek és felnőtt programot rendeznek, egyik délután – az éppen 38-40 fokos meleggel dúló hamszin ellenére - mi is elmentünk Jeruzsálembe, ahol az óváros zsidó negyedében és a Siratófal előtt hihetetlen tömeg hullámzott, rengeteg vallásos zenekar játszott (egy ilyen látható a képen).
A görögkeleti húsvét most egybeesett a pészach végével, így még hatalmas keresztény zarándok tömeg is volt az Óvárosban.

Mi lesz a kívánság cédulákkal?

Aki járt már Jeruzsálemben a Siratófalnál (Izraelben Nyugati Falnak hívják), az biztosan emlékszik, hogy a látogatók a fal réseibe, repedéseibe helyezik el naponta ezrével a kívánság cédulákat. (Évente kb. 5 millió látogatója van a Falnak!) Gondolom sokaknak eszébe jutott már, hogy vajon mi lesz a rengeteg kisebb nagyobb papírral, hiszen még ha a szél ki is fúj időnként néhányat, egyszer csak be kell telnie a réseknek. Számomra is most derült ki egy újságcikkből, hogy Pészach előtt - ahogy a lakásokat - a Falat is kitakarítják, kiszedik, kisöprik az iszonyú tömegű kívánságot és egy régi hagyománynak megfelelően, a közeli Olajfák hegyén lévő ősi temetőben eltemetik az emberi vágyakat, sorsokat tartalmazó papírokat.

A kép a takarítás utáni estén készült, kinagyítva látszik,hogy üresek a rések.