Szakmai eseményekről

Gondolom nem meglepő, hogy az esetleg hangzatosnak tűnő diplomata cím ellenére azért ennél a munkánál is úgy van, hogy egy-egy látványosabb eredményt, eseményt, rengeteg tárgyalás, előkészület, egyeztetés, egyszóval aprómunka előz meg. Januárban két ilyen lezáró esemény is volt. Az első hivatalos neve a „Magyar-izraeli ipari kutatás-fejlesztési megállapodás alírása”, ami lényegében arról szól, hogy a két kormány évi 1-1 millió euróval támogat közös kutatás-fejlesztési projekteket az üzleti szférában, ezzel is ösztönözve az együttműködést, elősegítve az eredmények közös üzleti hasznosítását. Ezek a közös fejlesztések számunkra olyan előnyükkel is járnak, hogy a piaci hasznosítás során valószínűleg sok ilyen típusú tudás és tapasztalat is lecsapódik majd a magyar oldalon, hiszen kutatási eredmények gyors hasznosításában az izraeliek a világ egyik legjobbjai.
A szerződést az erre az alkalomra ide utazó magyar kutatás-fejlesztési miniszter (dr. Molnár Károly) és az izraeli ipari és kereskedelmi miniszter (Eli Yishay) írták alá. (Eli Yishai egyébként a keleti zsidókat tömörítő (szfárd) vallásos párt, a Sasz elnöke és miniszterelnök-helyettes is.) Ez az egyezmény (nem tévedés) 15 évig készült, ugyanis először 1993-ban vetődött fel a gondolata. Ennek a lassúságnak sok oka volt mindkét oldalról, mindenestre örülök, hogy nekem sikerült lezárni, némi részem azért volt ebben.
A másik esemény ehhez képest villámgyorsan szerveződött: szeptember végén elmentem a Haifán található Technion (az izraeli műszaki egyetem) tudományos rektor-helyetteséhez, hogy nem tudnánk-e valami tartalommal megtölteni a Budapesti Műszaki Egyetem és a Technion közötti, korábban létrejött megállapodást. Végül arra jutottunk, hogy kezdetnek sok szempontból az lenne a legjobb, ha a két egyetem valószínűség-számítással foglalkozó matematikusai részvételével szerveznénk egy konferenciát. Január végén ez a három napos konferencia le is zajlott Haifán, 4 magyar és kb. 30 izraeli matematikus részvételével (nemcsak a Technionról). A dolog annyira megtetszett a résztvevőknek, hogy már meg is állapodtak a rendezvény rendszeressé tételében, váltott helyszínekkel.

Fogadás a jeruzsálemi városházán

A jeruzsálemi városháza szokásos (polgári) újév köszöntő fogadása egyben a tavaly év végén megválasztott új polgármester nyilvános beiktatási ceremóniája is volt. Az eseményen én képviseltem a magyar nagykövetséget és igazán nem bántuk meg az esti felautózást a szent városba. A „vallások közti béke” mottóját viselő rendezvényre gyülekező vendégsereg látványa olyan volt, ami a világ semelyik más városában sem képzelhető el: elsőnek, a tömegből magasan kiemelkedő magas görög-keleti kalapok tűnnek fel, majd a különböző burnuszok, turbánok, rabbi-kalapok, szerzetesi és apáca ruhák. Úgy tűnt, hogy a Jeruzsálemben jelenlévő összes keresztény felekezet vezetői fontosnak tartották a megjelenést, az evangélikusoktól, az etióp ortodoxokig, legalább egy tucatnyi különböző keresztény egyház képviseltette magát. Ott volt az Óváros és Kelet-Jeruzsálem különböző kisebb közösségeinek vezetői, a mukhtárok egy része is. Három egyházi vezető beszéde nyitotta meg az ünnepséget: a muszlimok részéről Abdul Aziz Bukhari, szufi sejk (ő azért nem a mainstream muzulmán közösség képviselője, mivel családja üzbég származású), a keresztények részéről III. Theosphius görögkeleti pátriárka és a zsidók részéről pedig Rabinowitch rabbi, a Nyugati Fal (Siratófal) és jeruzsálemi szent helyek rabbija. A beszédek általában a békéről és az együtt élő vallások egymás iránti tiszteletéről szóltak, egyedül a görögkeleti pátriárka említette meg a gázai harcok mindkét oldali áldozatait, valamint reményét fejezte ki, hogy az egyházi ingatlanok sok száz éves előjogait az új városvezetés jobban tiszteletben fogja tartani, mint az előző. Ezután következett a frissen megválasztott, független Nir Barkat polgármester, aki a 3 milliárd hívő számára szent és fontos, város békére alapozott, turizmusra épülő prosperitási lehetőségeiről beszélt. A várost - egységének megőrzése mellett - a lakói által tulajdonolt „részvénytársaságként” definiálta, amit a városi tanács, mint a polgárok által ellenőrzött igazgatóság vezet. A hasonlat nem véletlen, a 49 éves Barkat high-tech vállalkozóként jelentős vagyont szerzett, többek közt egy technológiai inkubátor tulajdonosa is volt, mielőtt a városi politikába beszállt. Az ünnepséget követő fogadás természetesen kóser volt és a muszlimokra tekintettel alkoholmentes.

Gázai háború - Tel Avivból

Amikor a hihetetlenül kavalkádos, színorgiás, zajos India után leszálltunk Tel Avivban és elindultunk hazafelé, egyáltalán nem az jutott eszünkbe, hogy egy háborút viselő országba érkeztünk, hanem sokkal inkább az, hogy egy békés, nyugodt szigeten vagyunk.Ha pusztán a híradásokat nézzük, megérti az ember, hogy az otthoniak közül sokan aggódnak, sőt vannak, akik lemondják az ideutazást. Elnézve azonban a Tel Aviv-i utcaképet, mindebből semmit nem lehet érzékelni. Az emberek a szokásos módon járnak a munkába, reggel-este dugókban cammognak az autók, délutánonként a kávézók tele vannak. A munkahelyeken ugyanúgy folyik a munka, sehol nem érzékelni fennakadást. Persze az emberek hangulatára azért rányomja bélyegét a háború, nincs olyan beszélgetés, amiben ne jönne elő, nincs olyan ember, akinek a családjában vagy ismerősei között ne lenne behívott katona, vagy a rakétákkal fenyegetett és támadott déli városokban lakó rokona, ismerőse. És persze ezek a „déli városok” esetleg csak 30-40 km-re vannak Tel Avivtól. A mostani háború támogatottsága nagyon magas a zsidó lakosság körében: a hadjárat harmadik hetében végzett felmérés szerint is kb. 80% szükségesnek ítélte a gázai intervenciót és megfelelőnek, vagy egyenesen kiválónak tartja annak katonai vezetését. Ugyanakkor semmiféle háborús pszichózist nem tapasztalni, az akciót egyértelműen szükséges rossznak tartja mindenki. Tel Avivban a baloldali megmozdulások hagyományos helyszínén, a Rabin téren, azért volt egy háborúellenes tüntetés, a szokásosnál sokkal kisebb létszámmal.
Egy érdekes momentum, amit olyanok meséltek, akiknek rokonukat hívták be: most volt először, hogy a katonáknak le kellett adniuk a mobiltelefonjaikat és csak akkor kapták vissza, amikor a bevetésről visszatértek a pihenőhelyre. Az a pár szülő, akivel erről beszéltem, érteni vélte és elfogadta ezt.
Ami a követségi munkát illeti, két területen jelent a háború többletet: a Gázai-sávban élő magyar-palesztin családok evakuálásának szervezése a mi feladatunk és persze a helyzet alakulásáról szóló jelentések készítése gyakran óráról-órára aktualizálva.