Félretéve a demográfia nyelvezetét, egyszerűen fogalmazva: Izraelben sok a gyerek, nagyok a családok. Érdekes vetületét lehet ennek a ténynek megfigyelni a boltokban, reklámokban. A nagy tavaszi, ünnepi családi együttlétekre készülve sok helyen látni a hatalmas méretű asztalokat hirdető reklámokat (és persze magukat a termékeket a bútorboltokban), nem ritkák a 20 vagy 24 személyes étkező-asztalok, vagy ahol méterben adják meg, a 7-8 méter hosszú darabok. Ugyanez jelenik meg bizonyos konyhai felszereléseknél is: még a kis boltokban is számos olyan méretű tűzhely található, amit nálunk csak az ipari konyhafelszerelésekkel foglalkozó szaküzletekben láthatunk, és persze a hűtők mérete is nagyjából ott kezdődik, ahol nálunk befejeződik.
Ami a számokat illeti, arról is szó esik ilyen tájt, mert a függetlenségi nap előtt az Izraeli Statisztikai Hivatal közzéteszi a legfrissebb népesedési adatokat. Eszerint az ország lakossága meghaladta a 7,5 milliót, a népesség növekedése az elmúlt egy évben is 1,8% volt, ami azt jelenti, hogy egy nagyvárosnyival, több mint 130 ezerrel élnek többen Izraelben, mint az előző függetlenségi napon.
2010-04-05
Pészach - 2010
Pészach
Nehéz elképzelni otthoni ismeretek alapján, hogy ezen az egyhetes ünnepen mennyire leáll, vagy inkább átalakul az élet Izraelben. Hivatalos ünnepnapnak ugyan csak az első és az utolsó számít, de az összes állami hivatal, iskola, egyetem és a legtöbb kis-közepes cég, sok étterem és persze a pékségek bezárnak a teljes egy hétre, illetve, tulajdonképpen már az ünnepet megelőző napon is, utána meg minden lassan indul be, amire a marokkói zsidók egyre szélesebb körben terjedő mimuna nevű záróünnepe jó kifogást jelent. Ezekben a napokban itt járt egy műegyetemi kollégám, akivel több közös projektünk van, és a naptárra nézve azt hitte, hogy csak két nap lesz, amikor nem tud hivatalos programokat lebonyolítani. Bár mondtam neki, hogy ez kicsit olyan, mintha karácsony és újév között akarna Magyarországon ügyeket intézni, mégis meglepődött a valósággal szembesülve.
Szellemesen fogalmazta meg ezt Sayed Kashua, a Haaretz-ben minden héten szatirikus tárcákat közlő izraeli-arab író: „Amikor első munkahelyemen, egy ifjúsági szállóban, elkezdtem dolgozni, megkértek, hogy töltsem ki a hivatalos formanyomtatványt arról, hogy mik az ünnep-preferenciáim. Választhattam, hogy muszlim, keresztény vagy zsidó ünnepeken akarok szabadnapot. Máig emlékszem a gazdaságis csalódott tekintetére, amikor a zsidó ünnepeket jelöltem be. Miért? – kérdezte, te muszlim vagy, nem? … Mivel zsidó középiskolába jártam, pontosan tudtam, hogy a zsidók, - nem úgy mint a muszlimok, - igazán értenek az ünnepléshez.”
Az ünnep néhány tudnivalójáról már részletesen írtam 2008. áprilisában, most csak kiegészítem a két évvel ezelőtti bejegyzést egy friss közvélemény-kutatás eredményeivel. Ezek szerint az izraeli zsidó lakosság 69%-a nem tervezi, hogy kovászos (ú.n. hamec) ételeket fog enni az ünnep alatt. 19% azt mondta, hogy csak otthon eszik kovászosat, hogy ezzel ne sértse azon honfitársainak az érzékenységét, akik betartják az ünnepi tilalmat. Csak 12% mondta azt, hogy korlátozás nélkül fog kenyeret enni. A felmérést elemzők szerint meglepő, hogy még a magukat szekulárisnak vallók fele sem fog kenyeret enni pészachkor. Az ünnepet bevezető, az egyiptomi kivonulás történetét gazdag szimbolikával feldolgozó és általában családi körben megült széder estét az izraeli zsidók 63%-a a hagyományoknak megfelelően fogja megtartani, vagy ilyen családi, baráti rendezvényen fog részt venni, 23%-uk pedig valamilyen rövidített formában üli meg ezt az estét. Mindössze 4% mondta azt, hogy semmilyen módon nem ünnepel.
Nehéz elképzelni otthoni ismeretek alapján, hogy ezen az egyhetes ünnepen mennyire leáll, vagy inkább átalakul az élet Izraelben. Hivatalos ünnepnapnak ugyan csak az első és az utolsó számít, de az összes állami hivatal, iskola, egyetem és a legtöbb kis-közepes cég, sok étterem és persze a pékségek bezárnak a teljes egy hétre, illetve, tulajdonképpen már az ünnepet megelőző napon is, utána meg minden lassan indul be, amire a marokkói zsidók egyre szélesebb körben terjedő mimuna nevű záróünnepe jó kifogást jelent. Ezekben a napokban itt járt egy műegyetemi kollégám, akivel több közös projektünk van, és a naptárra nézve azt hitte, hogy csak két nap lesz, amikor nem tud hivatalos programokat lebonyolítani. Bár mondtam neki, hogy ez kicsit olyan, mintha karácsony és újév között akarna Magyarországon ügyeket intézni, mégis meglepődött a valósággal szembesülve.
Szellemesen fogalmazta meg ezt Sayed Kashua, a Haaretz-ben minden héten szatirikus tárcákat közlő izraeli-arab író: „Amikor első munkahelyemen, egy ifjúsági szállóban, elkezdtem dolgozni, megkértek, hogy töltsem ki a hivatalos formanyomtatványt arról, hogy mik az ünnep-preferenciáim. Választhattam, hogy muszlim, keresztény vagy zsidó ünnepeken akarok szabadnapot. Máig emlékszem a gazdaságis csalódott tekintetére, amikor a zsidó ünnepeket jelöltem be. Miért? – kérdezte, te muszlim vagy, nem? … Mivel zsidó középiskolába jártam, pontosan tudtam, hogy a zsidók, - nem úgy mint a muszlimok, - igazán értenek az ünnepléshez.”
Az ünnep néhány tudnivalójáról már részletesen írtam 2008. áprilisában, most csak kiegészítem a két évvel ezelőtti bejegyzést egy friss közvélemény-kutatás eredményeivel. Ezek szerint az izraeli zsidó lakosság 69%-a nem tervezi, hogy kovászos (ú.n. hamec) ételeket fog enni az ünnep alatt. 19% azt mondta, hogy csak otthon eszik kovászosat, hogy ezzel ne sértse azon honfitársainak az érzékenységét, akik betartják az ünnepi tilalmat. Csak 12% mondta azt, hogy korlátozás nélkül fog kenyeret enni. A felmérést elemzők szerint meglepő, hogy még a magukat szekulárisnak vallók fele sem fog kenyeret enni pészachkor. Az ünnepet bevezető, az egyiptomi kivonulás történetét gazdag szimbolikával feldolgozó és általában családi körben megült széder estét az izraeli zsidók 63%-a a hagyományoknak megfelelően fogja megtartani, vagy ilyen családi, baráti rendezvényen fog részt venni, 23%-uk pedig valamilyen rövidített formában üli meg ezt az estét. Mindössze 4% mondta azt, hogy semmilyen módon nem ünnepel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)