Az Európából régebben elszármazottak közül sokaktól lehetet hallani, hogy a Szilveszter volt az az ünnep, ami igazán hiányzott nekik Izraelben. A karácsonnyal ambivalens volt a viszonya a legtöbb zsidónak, de a Szilvesztert különösebb probléma nélkül lehetett Európában szeretni, ahol a nap kapcsolata Szilveszter pápával már régen elhalványodott. Évtizedeken keresztül azonban nyoma sem volt az ünnepnek, a december 31-e ugyanolyan este volt, mint a többi és január elseje is egy normál munkanap volt (ha nem szombatra esett J), legfeljebb néhányan otthon koccintottak az évszám váltásra. Újévnek ott volt a (két napos) zsidó újév, a Ros Hasana, ami persze egészen más hangulatú ünnep. Mint sok minden, ez is megváltozott az utóbbi időben, sőt folyamatosan változóban van, olyannyira, hogy még az itt töltött négy év alatt is megjelentek új szokások. Az egyik ilyen, hogy az emberek elkezdtek boldog új évet kívánni egymásnak december vége felé, a zsidó újévkor szokásos Sana Tova (jó évet) kívánságba azonban beteszik a „polgári” jelzőt, vagyis boldog polgári új évet kívánnak (Sana Ezrachi Tova).
Nem ennyire új keletű, de egyre jobban terjednek a nyilvános szilveszteri bulik, rendezvények is, amiket ráadásul ezzel a szóval is hirdetnek. Érdekes, hogy ebben az esetben nem az angolszász elnevezés (New Year’s Eve - Újév előeste), hanem az ünnep közép-európai Szilveszter neve terjedt el. A médiában folyamatosan mennek az év végi visszatekintő műsorok, az éves slágerlisták és egyéb összefoglalók, na meg az alkoholos vezetés veszélyeire felhívó közlekedési reklámok. Egy újabb darab Európa kezd helyet csinálni magának.
