Tél és nyár egy héten belül

Persze az izraeli télről van szó, ami a múlt hét végén (február-március fordulóján) teljes erővel tombolt úgy, hogy 3 napon át lényegében egyfolytában ömlött az eső, villámlott és dörgött, néha hirtelen pár percre kisütött a nap, de valószínűleg csak azért, hogy jobban lehessen látni az utcákon hömpölygő áradatot. A hétvége alatt 120-140 milliméter eső zúdult le, ami még itt is szokatlanul sok, és megfelel az éves csapadék kb. negyedének. Viszonylag hideg is volt, 10-12 fok a tengerparton, a 2000 méteres Hermon hegyen pedig több, mint 1 méter hó hullott. Eldugott hírek szerint a sok eső egy kis rásegítés eredménye is volt, ezüst-jodiddal fokozták a csapadékképződést. Egyébként az itteni átlagos éves csapadék (a hegyekben és a tengerparton – persze nem a sivatagban) nem kevesebb, mint az otthoni, csak ez lényegében a 3 téli hónap alatt esik le. Az esőnek itt mindenki nagyon örült, mert idei tél első két hónapjában nagyon nagy volt a szárazság, a szinte végig gyönyörű napsütéses, 20-22 fokos időnek az volt a nagy hátránya, hogy a tél közepéig csak a szükséges eső negyede volt meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyári hónapokban nagyon szigorú vízkorlátozásoknak néz elébe az ország. Most már a helyzet kicsit jobb, az ország ivóvizének 1/3-át adó Kinneret tó vízszintje csak ezen a hétvégén kb. fél métert emelkedett. A több csapadékszegény év után ez persze messze nem elég, ezért 2008-ban nagy ütemben elkezdték bővíteni a tengervíz sótalanító kapacitásokat és a tervek szerint a jelenlegi 10%-ról 2012-re 30%-ra növekszik a sótalanított víz aránya az ivóvízszolgáltatáson belül.
Visszatérve az időjárásra: hétfő-keddre abbamaradtak az esők, a nap kisütött és péntekre már 30 fok, szombatra pedig igazi, hamszinos, 35 fokos hőség lett, a tengerpartok megteltek strandolókkal. A váltás mindenestre elég drasztikus volt, sok embert megviselt.

Nagy magyar írók Jeruzsálemben

A kétévente megrendezésre kerülő Jeruzsálemi Könyvvásáron hosszú idő után megint volt magyar stand és ennek az örömteli eseménynek a kapcsán három író is idelátogatott: Esterházy Péter, Konrád György és Spiró György.
A könyvvásár hivatalos beszélgető és dedikáló programjain kívül a magyar bevándorlók szövetségének jeruzsálemi szervezete (HOH) is rendezett egy estet a King George úton lévő kis klubhelyiségükben. Nemcsak a szokásos fordulat, hogy a terem zsúfolásig megtelt, tényleg már állni is alig lehetett (ez kb. 60-70 embert jelentett). A zsúfoltsághoz kismértékben az általam szállított kis csapat (Dorka, Eszter és barátnője) is hozzájárult.
Számomra az tette különösen érdekessé ezt a beszélgetést, ahogy a többségében a világháború után és 56-ban kivándorolt, a magyar kultúrához a távolból is kötődő, de Magyarországtól már nemcsak földrajzi értelemben messze került közönség reagált az írókra. A Spiró által lecsapott identitás-labda (nagyon nem szereti ezt a kérdést) hosszasan pattogott, jó néhányan fejtették ki, hogy mennyire szeretik, hogy most már egyértelmű az identitásuk: zsidók és izraeliek. Persze a magyar kultúra fontos, arról nem akarnak lemondani, irodalmat évtizedek után is magyarul tudnak igazán élvezni. Voltak persze kérdések a magyarországi antiszemitizmusról, meg a rendszerváltásról is, ez utóbbit illetően meglehetősen rossz helyre címezve (pont ezeknél az íróknál): hogyan lehet a kommunista rendszerben, meg az újban egyaránt elfogadott írónak lenni.

Egy mellék-projekt: Magyar vonatkozású helyek Izraelben

A mostani tartós kint lét előtt is már sokszor voltam Izraelben, de korábban nem tűnt fel, hogy milyen sok magyar vonatkozású hely, emlék van Izraelben. Persze ezek nem olyan hatalmas templomok, kolostorok, zarándokszállók, vagy modern intézmények, mint amilyenek a nagy – elsősorban koloniális - nemzeteknek (angolok, amerikaiak, oroszok, franciák, németek) vannak, de azért szerénységük ellenére érdekesek, szépek.
Kiérkezésem után egyik első - nem szakmai - feladatom volt a nagykövetség képviselete 2007 júniusában, a magyar tábla felavatásakor a yardeniti keresztelőhelyen (ld. az akkori blog-bejegyzésben). Aztán még további hasonló magyar nyelvű keresztény táblákkal találkoztam és ennek kapcsán kezdtem - legalábbis fotózás szintjén - gyűjtögetni a zsidó és keresztény magyar vonatkozású helyeket.
Pár hónapja jutott eszembe, hogy ezeket össze lehetne gyűjteni a követség honlapján is (amit egyébként én szerkesztgetek), hátha másoknak is érdekes. Az ötlet kedvező fogadtatásra talált és indulásképpen néhány helyről feltettem pár általam készített képet, rövid ismertető szövegeket és egy bevezetőt, hogy várjuk a mások által beküldött helyszín leírásokat. Örültem, hogy rövid időn belül érkezett is néhány kép és szöveg, amik már szintén fent vannak a honlapon.
Ezen a linken meg lehet nézni, ígérem, bővülni fog!

http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/IL/hu/magyar_vonatkozasu_helyek/Magyar_vonatk_bev.htm

Választások Izraelben

Kedden este pontban 10-kor, amikor bezártak a szavazóhelységek Izraelben, a három, 48-50 emeletes Azrieli-torony átalakult oszlop-grafikonná (pontosabban torony-grafikonná) és eredmény-jelzővé, amin először jelentek meg az exit-poll-okra alapuló választási előrejelzések. Először az első három párt eredményét, majd a következő háromét vetítették-világították ki. A képeken a színes kijelzőkké átváltoztatott tornyok láthatók. (10-kor sokan ott voltunk a környéken fényképezőgépekkel felszerelve, de egy helikopterről is közvetítették az impozáns hírforrást.)
A tornyok nem várt eredményt mutattak, a hónapok óta – bár egyre csökkenő mértékben – stabilan vezető jobboldali Likud minimális különbséggel ugyan, de a második helyen végzett, az eddigi is kormányzó, általában középbal pártként jellemzett Kadima mögött.
Ez a február 10-i kedd, az idei tél legviharosabb időjárását produkálta, és mivel a választások napja hivatalos iskola- és munkaszüneti nap, a rossz idő elől legtöbben a bevásárlóközpontokba menekülve töltötték a szavazás néhány perce után fennmaradt időt. A részvételi arány 66% körül volt, ami Izraelben nem számít magasnak, bár úgy tűnik itt is elmúltak a 80% feletti részvételi arányokat produkáló választások. Amikor ezt a bejegyzést írom, már három nap telt el a választások óta, de még mindig nem lehet tudni, ki fog kormányt alakítani. Izraelben mindig rengeteg párt jut be a 120 tagú Knesszetbe, most pl. 12, ami nagyon bonyolult és sokféle koalícióalkotási lehetőséget, vagyis inkább kényszert eredményez és – akárcsak most – egyáltalán nem biztos, hogy a legtöbb mandátumot szerzett, párt vezetője lesz a miniszterelnök.
Izraelben nagyon sokan kritizálják a választási rendszert, ami országos listán alapuló, majdnem teljesen arányos képviseletet eredményez, egy mindössze 2%-os bejutási küszöbbel. A listaállításnak sem túlságosan szigorúak a feltételei, így aztán 33 párt indult a választásokon. A kis pártok között sok „egy ügyű” párt van (pl. nyugdíjas párt, a marihuána legalizálásért küzdő párt), vagy etnikai - arab pártok - van. Mindez elsőre nagyon demokratikusnak hangzik, (egyes történészek szerint a rendszer gyökerei visszanyúlnak az orosz munkásmozgalom demokratikus irányzataihoz), de nemcsak a kormányalakítást, hanem a kormányzást is megnehezíti – nem is szokták kitölteni a négy évet a sokféle érdeket, ideológiát összehangolni próbáló izraeli kormánykoalíciók.
Maga a kampány is elég érdekes eltéréseket mutat az otthonitól. A kampányüzenetek jelentős része az ellenfeleket kritizálja, azok gyengeségeire hívja fel a figyelmet, vagy legalábbis azokkal összehasonlítva dicséri a saját programját, jelöltjét. Ez a stílus teljesen elfogadott és csak annyi törvényi megkötés van, hogy egy negatív hirdetésnél is fel kell tüntetni a hirdetést elhelyező párt nevét. Egy finomabb változatra példa, amikor a három vezető párt miniszterelnök jelöltje látható egymás mellett, ketten (Cipi és Bibi) az égbe néznek, a középső Ehud Barak megnyerő arckifejezéssel a szemedbe néz, és a szöveg: "Az igazság pillanatában: Barak". Egy durvább változatban a gondterhelt Kadima vezető (Cipi Livni) látható egy sötét képen, és a szöveg: a biztonság (honvédelem) ügyében gyenge, ez túl nehéz feladat neki.
Kampánycsend sincsen, akár a szavazóhelység előtt is lehet még kampányolni (bent azért nem).
Közvélemény-kutatásokat a választást megelőző 3. napig szabad közzétenni.

Szakmai eseményekről

Gondolom nem meglepő, hogy az esetleg hangzatosnak tűnő diplomata cím ellenére azért ennél a munkánál is úgy van, hogy egy-egy látványosabb eredményt, eseményt, rengeteg tárgyalás, előkészület, egyeztetés, egyszóval aprómunka előz meg. Januárban két ilyen lezáró esemény is volt. Az első hivatalos neve a „Magyar-izraeli ipari kutatás-fejlesztési megállapodás alírása”, ami lényegében arról szól, hogy a két kormány évi 1-1 millió euróval támogat közös kutatás-fejlesztési projekteket az üzleti szférában, ezzel is ösztönözve az együttműködést, elősegítve az eredmények közös üzleti hasznosítását. Ezek a közös fejlesztések számunkra olyan előnyükkel is járnak, hogy a piaci hasznosítás során valószínűleg sok ilyen típusú tudás és tapasztalat is lecsapódik majd a magyar oldalon, hiszen kutatási eredmények gyors hasznosításában az izraeliek a világ egyik legjobbjai.
A szerződést az erre az alkalomra ide utazó magyar kutatás-fejlesztési miniszter (dr. Molnár Károly) és az izraeli ipari és kereskedelmi miniszter (Eli Yishay) írták alá. (Eli Yishai egyébként a keleti zsidókat tömörítő (szfárd) vallásos párt, a Sasz elnöke és miniszterelnök-helyettes is.) Ez az egyezmény (nem tévedés) 15 évig készült, ugyanis először 1993-ban vetődött fel a gondolata. Ennek a lassúságnak sok oka volt mindkét oldalról, mindenestre örülök, hogy nekem sikerült lezárni, némi részem azért volt ebben.
A másik esemény ehhez képest villámgyorsan szerveződött: szeptember végén elmentem a Haifán található Technion (az izraeli műszaki egyetem) tudományos rektor-helyetteséhez, hogy nem tudnánk-e valami tartalommal megtölteni a Budapesti Műszaki Egyetem és a Technion közötti, korábban létrejött megállapodást. Végül arra jutottunk, hogy kezdetnek sok szempontból az lenne a legjobb, ha a két egyetem valószínűség-számítással foglalkozó matematikusai részvételével szerveznénk egy konferenciát. Január végén ez a három napos konferencia le is zajlott Haifán, 4 magyar és kb. 30 izraeli matematikus részvételével (nemcsak a Technionról). A dolog annyira megtetszett a résztvevőknek, hogy már meg is állapodtak a rendezvény rendszeressé tételében, váltott helyszínekkel.

Fogadás a jeruzsálemi városházán

A jeruzsálemi városháza szokásos (polgári) újév köszöntő fogadása egyben a tavaly év végén megválasztott új polgármester nyilvános beiktatási ceremóniája is volt. Az eseményen én képviseltem a magyar nagykövetséget és igazán nem bántuk meg az esti felautózást a szent városba. A „vallások közti béke” mottóját viselő rendezvényre gyülekező vendégsereg látványa olyan volt, ami a világ semelyik más városában sem képzelhető el: elsőnek, a tömegből magasan kiemelkedő magas görög-keleti kalapok tűnnek fel, majd a különböző burnuszok, turbánok, rabbi-kalapok, szerzetesi és apáca ruhák. Úgy tűnt, hogy a Jeruzsálemben jelenlévő összes keresztény felekezet vezetői fontosnak tartották a megjelenést, az evangélikusoktól, az etióp ortodoxokig, legalább egy tucatnyi különböző keresztény egyház képviseltette magát. Ott volt az Óváros és Kelet-Jeruzsálem különböző kisebb közösségeinek vezetői, a mukhtárok egy része is. Három egyházi vezető beszéde nyitotta meg az ünnepséget: a muszlimok részéről Abdul Aziz Bukhari, szufi sejk (ő azért nem a mainstream muzulmán közösség képviselője, mivel családja üzbég származású), a keresztények részéről III. Theosphius görögkeleti pátriárka és a zsidók részéről pedig Rabinowitch rabbi, a Nyugati Fal (Siratófal) és jeruzsálemi szent helyek rabbija. A beszédek általában a békéről és az együtt élő vallások egymás iránti tiszteletéről szóltak, egyedül a görögkeleti pátriárka említette meg a gázai harcok mindkét oldali áldozatait, valamint reményét fejezte ki, hogy az egyházi ingatlanok sok száz éves előjogait az új városvezetés jobban tiszteletben fogja tartani, mint az előző. Ezután következett a frissen megválasztott, független Nir Barkat polgármester, aki a 3 milliárd hívő számára szent és fontos, város békére alapozott, turizmusra épülő prosperitási lehetőségeiről beszélt. A várost - egységének megőrzése mellett - a lakói által tulajdonolt „részvénytársaságként” definiálta, amit a városi tanács, mint a polgárok által ellenőrzött igazgatóság vezet. A hasonlat nem véletlen, a 49 éves Barkat high-tech vállalkozóként jelentős vagyont szerzett, többek közt egy technológiai inkubátor tulajdonosa is volt, mielőtt a városi politikába beszállt. Az ünnepséget követő fogadás természetesen kóser volt és a muszlimokra tekintettel alkoholmentes.

Gázai háború - Tel Avivból

Amikor a hihetetlenül kavalkádos, színorgiás, zajos India után leszálltunk Tel Avivban és elindultunk hazafelé, egyáltalán nem az jutott eszünkbe, hogy egy háborút viselő országba érkeztünk, hanem sokkal inkább az, hogy egy békés, nyugodt szigeten vagyunk.Ha pusztán a híradásokat nézzük, megérti az ember, hogy az otthoniak közül sokan aggódnak, sőt vannak, akik lemondják az ideutazást. Elnézve azonban a Tel Aviv-i utcaképet, mindebből semmit nem lehet érzékelni. Az emberek a szokásos módon járnak a munkába, reggel-este dugókban cammognak az autók, délutánonként a kávézók tele vannak. A munkahelyeken ugyanúgy folyik a munka, sehol nem érzékelni fennakadást. Persze az emberek hangulatára azért rányomja bélyegét a háború, nincs olyan beszélgetés, amiben ne jönne elő, nincs olyan ember, akinek a családjában vagy ismerősei között ne lenne behívott katona, vagy a rakétákkal fenyegetett és támadott déli városokban lakó rokona, ismerőse. És persze ezek a „déli városok” esetleg csak 30-40 km-re vannak Tel Avivtól. A mostani háború támogatottsága nagyon magas a zsidó lakosság körében: a hadjárat harmadik hetében végzett felmérés szerint is kb. 80% szükségesnek ítélte a gázai intervenciót és megfelelőnek, vagy egyenesen kiválónak tartja annak katonai vezetését. Ugyanakkor semmiféle háborús pszichózist nem tapasztalni, az akciót egyértelműen szükséges rossznak tartja mindenki. Tel Avivban a baloldali megmozdulások hagyományos helyszínén, a Rabin téren, azért volt egy háborúellenes tüntetés, a szokásosnál sokkal kisebb létszámmal.
Egy érdekes momentum, amit olyanok meséltek, akiknek rokonukat hívták be: most volt először, hogy a katonáknak le kellett adniuk a mobiltelefonjaikat és csak akkor kapták vissza, amikor a bevetésről visszatértek a pihenőhelyre. Az a pár szülő, akivel erről beszéltem, érteni vélte és elfogadta ezt.
Ami a követségi munkát illeti, két területen jelent a háború többletet: a Gázai-sávban élő magyar-palesztin családok evakuálásának szervezése a mi feladatunk és persze a helyzet alakulásáról szóló jelentések készítése gyakran óráról-órára aktualizálva.