Az inkubátor projekt

Aki még emlékszik a nyáron készült interjúra (augusztusban a blogba is betettem), vagy netán az októberi TéT konferencia előadásomra, annak nem lesz újdonság, hogy az egyik fontos projekt, amin dolgozom az egy (vagy több) közös magyar-izraeli technológiai inkubátor létrehozása Magyarországon. Eddig két potenciális izraeli partnert találtam, akiket kifejezetten érdekel ez a lehetőség és ráadásul az izraeli technológiai „inkubátor-paletta” – amennyire ez egyáltalán lehetséges – különböző szegmenseit fedik le.
Az ősszel két olyan hazai delegáció is járt itt, akiknek a véleményén, támogatásán sok múlik, hogy a dologból lesz-e otthon valami. Megnéztünk működő inkubátorokat; beszélgettünk az izraeli inkubátor-program szülőanyjával és 17 éve vezetőjével a tapasztalatokról és a program fejlődéséről; tárgyaltunk az érdeklődő potenciális partnerekkel. Mindenkire pozitív benyomást tettek a látottak, hallottak és egyetértettünk abban, hogy ha Magyarországon a kutatás-fejlesztés és annak gazdasági hasznosulásának az izraelihez hasonló dinamikájú és eredményességű rendszerét akarjuk létrehozni, akkor annak az egyik legjobb eszköze lehet a közös technológiai inkubátorok elindítása. Ehhez még azért sok munka és türelem kell…

Askeloni filmfesztivál

Idén Askelonban (150 ezres tengerparti város Tel Avivtól délre, Gázától kicsit északra) rendezték meg a néhány éve Beér Séván elindított „Jewish Eye” nemzetközi filmfesztivált. Magyarországot Pálos Gyuri és Mácsai János „Rév Ilona zongoraművésznő” című dokumentumfilmje képviselte.
A fesztivál művészeti vezetőjével, Gadi Kastellel - a nagysikerű olasz Perlasca film egyik alkotójával - még a nyáron kitaláltuk, hogy legyen egy magyar est a fesztiválon, amire a szervezők meghívták a film készítőit és magát Rév Ilonát is. A fő műsorszám természetesen a művésznő zongorakoncertje volt, amit az askeloni főiskola új előadótermében a kb. 300 fős közönség hosszasan ünnepelt. Az est elején rendezünk egy kis fogadást, amit a magyar követség adott, majd néhány rövid beszéd is elhangzott. Kulturális attaséi minőségemben utolsó alkalommal (mivel novemberben kiérkezett az új, önálló kulturális attasé) én is mondtam egy rövid bevezetőt. Az est végén vetítették le a héber felirattal ellátott filmet, amit a közönség – köztük sokan a város magyar anyanyelvű lakói- szintén nagy tapssal fogadott. A vetítés után sokan akartak beszélgetni a művésznővel és a film alkotóival.

Karácsony Izraelben

Izraelben a karácsony nem ünnep, nincs munkaszünet, hiszen a lakosság 98%-át kitevő zsidóknak, muszlimoknak, drúzoknak semmi közük ehhez az ünnephez és még a keresztények nagy része is ortodox, tehát ők sem decemberben ünnepelnek. Ennek ellenére az elmúlt 15-16 évben a szovjet utódállamokból érkezett több mint 1 millió bevándorló között sok olyan van, zsidók és nem-zsidók, aki hozták magukkal a karácsonyi hagyományokat és így egyes boltokban megjelentek a karácsonyi mikuláscsomagok, díszek, képek. Tel Avivban az Allenby úton több olyan boltot találni, ahol az orosz piacgazdaság karácsonyi választéka magyar boltokat is lepipál. Egészében azonban az utcaképen, az embereken nem érződik az ünnep, pláne, hogy a 18-20 fokos napsütésben, az örökzöld növényzet között nehéz is lenne valamiféle európai stílusú karácsonyi hangulatot teremteni. A nappalok azért itt is rövidek és így az utóbbi időben rájöttek, hogy a hosszú estékben jól mutat ha kis égőkkel földíszítik a pálmafák törzsét, és a villanyoszlopokat.
Izraelben a kis távolságok ellenére nagyon nagyok a kulturális különbségek. Például Haifában, vagy pláne Názáretben ahol sok keresztény arab él, sokkal jobban megjelennek a karácsonyi díszek, jelképek a házakon, utcákon. Érdekes viszont, hogy Jeruzsálem óvárosában a sok keresztény szenthely ellenére szinte alig volt észrevehető a karácsony jelenléte, ott jártunkkor, december 24-én, ugyanolyan turista és zarándok nyüzsgés volt, mint az év más napjain, különösebb karácsonyi jellegzetességek nélkül.
Az elmúlt hónapok izraeli-palesztin enyhülése, és az újrakezdődött béketárgyalások megváltoztatták a hangulatot a Betlehembe látogatás körül is. Az Izraelben szolgáló EU-diplomaták közös látogatást is szerveztek az elmúlt néhány évben a biztonsági helyzet miatt alig látogatott palesztin városba. Mi úgy döntöttünk Gabival, hogy a kisebb tömeget vonzó 25-én délelőtt megyünk el a keresztény szent városba. Az elválasztó fal (itt valóban fal, az egyébként jórészt kerítésből álló „security barrier”) átjáróján az izraeli rendőrök nagyon gyorsan és kedvesen engedték át a látogatókat, „hag sameach”-ot (boldog ünnepet) kívánva. Betlehem óvárosa tele volt turistákkal és a nagy számban jelenlevő palesztin rendőrök nyugodtan terelgették a forgalmat. A születés templomában karácsony délelőtt is sok százan tolongtak; a templom alatt található születés barlangjához többórásnak tűnő sor állt, úgyhogy ezt a látogatást más alkalomra halasztottuk. Feltűnő volt, hogy a látogatók, zarándokok nagyon nagy része ázsiai volt, koreaiak, japánok, Fülöp-szigetiek kis nemzeti zászlókkal és sokan mikulás-sapkában. (A kép a betlehemi Születés Templomában készült.)