Karaiták

Idén június közepe tájékára esett Sávuot, az utolsó ünnep a bőséges tavaszi sorozatból. Ünnepek legközelebb már csak ősszel lesznek. Sávuot, az új termés (ld. augusztus 20-a – új kenyér) ünnepe a természeti síkon és a Tóra-adás (a törvénykönyv) ünnepe a vallási síkon. Pünkösdnek az a kapcsolata Sávuottal, hogy ugyanúgy 49 napra, vagyis hét hétre van a húsvéttól, mint Sávuot a Pészach ünneptől. (Sávuot egyébként „heteket” jelent.)
Ez már a második Sávuot volt, amit itt töltöttem és nyilván nem véletlen hogy mindkétszer cikkek jelentek meg a karaitákról. A karaiták egy 8. századból, Bagdadból származó zsidó szekta, és a fő vallási különbségük abból áll, hogy ők csak a mózesi törvénykönyvet és a prófétai szövegeket fogadják el, a későbbi rabbinikus értelmezéseket és törvényeket elutasítják.
A szektának ma kb. 30 ezer tagja van főleg Izraelben, de régebben sokkal jelentősebb volt az arányuk, főleg Egyiptomban és Spanyolországban. Jeruzsálemben kb. 1000 éve jelen vannak, egy zsinagógájuk van a Óvárosban.
Ez a felfogásbeli különbség elég jelentős eltéréseket eredményez a napi életben is, például esznek egyszerre tejes és húsos ételeket, mivel a Bibliában csak az van megtiltva, hogy ne főzd a bárányt anyja tejében, nem ünneplik a bibliai kor utáni ünnepeket, mint a Hanuka vagy a Púrim és a naptárban is vannak eltérések.
A karaitákat a rabbinikus „mainstream” az 1300 éves különállás ellenére általában zsidónak ismeri el, nem úgy, mint a 2000 éve különvált szamaritánusokat.