Gyerekek és öregek

Az izraeli utcakép egyik meghatározója, hogy sokkal több gyereket lehet látni, mint általában Európában. Rengeteg babakocsit tolnak és a csecsemőktől kezdve minden gyerek korosztályból sokan vannak az utcán (persze nem iskola időben). Egy-egy vallásos környéken a tanítás végén vagy szünidőben szinte mindenütt csak nyüzsgő gyerekcsoportokat látni, de még a legszekulárisabb Tel Avivban is sok a gyerek. Az utcai látványt erősíti még az is, hogy az izraeli gyerekek általában sokkal szabadabban vannak elengedve, mint az otthoni gyerekek, sokkal jobban hagyják a szülők, hogy a gyerekek azt csináljanak, amit akarnak, ami alapvetően szimpatikus, de néha azért vannak a többiek számára kellemetlen oldalai is.
A statisztikai adatok persze magyarázatot adnak minderre: az ultra-ortodox településeken. a nők átlagos gyerekszáma meghaladja a 7-et, ezzel lényegesen magasabb, mint a muzulmán nők átlagos gyerekszáma, ami drasztikus csökkenés után, ma 4 körül van. A keresztény araboknál az átlagos gyerekszám éppen csak 2 fölött van, míg a zsidó lakosság egészében kb. 2,8. Ezekkel az adatokkal Izrael lényegesen megelőzi az összes fejlett országot. (Összehasonlításképpen ez a szám Magyarországon sajnos mindössze 1,32 és az EU átlag is 1,5 körül van, egyedül még az USA-ban haladja meg a kritikus 2+-os, pótlási szintet.)
A címben azért szerepeltek az öregek is, mert őket is sokkal jobban látni az utcákon, mint nálunk. Bár a fenti adatok alapján a társadalom egésze sokkal fiatalabb, azért az idősek sem akarnak kimaradni az utcai élet élvezetéből. A már nem önellátó idősek emberekhez nagyon gyakran fogadnak fel – többnyire – fülöp-szigeteki segítőket, akik segítenek lemenni a boltba, vagy akár tolókocsival megsétáltatják őket. Vannak parkok, terek ahol sok tolókocsis, járókeretes idős ember gyűlik össze és beszélgetnek egymással (miközben a segítőik is tudnak találkozni.)