Szilveszter Izraelben

Ha már írtam a karácsonyról, akkor úgy gondolom, a teljesség kedvéért a szilveszter is megérdemel egy bejegyzést. A zsidó újév kapcsán már röviden elmélkedtem a két újév megünneplése közti különbségekről (ld. a 3. szeptemberi bejegyzést).
Tehát január 1-e nem ünnep és persze december 31-e sem az a nem dolgozással eltöltendő munkanap, ami nálunk. Vannak például izraeli cégek, ahol pont az év utolsó napjára teszik a tervjóváhagyó igazgatósági üléseket – hiszen a gazdaságban egyértelműen a „polgári” időszámítást használják.
25-30 éve a szilveszterre csak az Európában felnőtt bevándorlók emlékeztek, maximum egy szerény koccintással. A keresztény kultúrkörhöz kötődő újévi ünnepségeknek nem volt kapcsolódása az izraeli élethez, így aztán semmiféle ünneplés nem volt. Mára ez is megváltozott kicsit, a közönséges hétköznap ellenére sok helyen bulikat rendeznek, magánlakásokban, éttermekben és szállodákban. A rádiókban és TV-kben év összefoglalókat tartanak, emlegetik a szilvesztert is, ha messze nincs is akkora jelentősége mint nálunk.
A követségen a kollégákkal és családtagokkal volt egy kis buli, koccintottunk az itteni és az otthoni éjfélkor is. Január elsején 20 fok körüli idő volt, a teraszon reggeliztünk, aztán Gabival sétáltunk egy kicsit a teljesen szokásos, nyüzsgő hétköznapi életét élő városban és közben a King George úton felfedeztünk egy remek antikváriumot és egy pékséget, aminek a kirakatában nagyon csábító magyar (Közép-európai) kinézetű sütemények voltak. Annak köszönhetően, hogy a csábításnak nem tudtunk ellenállni, vásárlás közben megtudtuk, hogy a pékséget már két generáció óta egy Makóról elszármazott család vezeti, a mostani főnök egyéves kora, 1947 óta él itt, de még nagyon jól beszél magyarul.