Oktoberfest egy palesztin kisvárosban – avagy hogyan tudja egy település kitalálni magát

(Kissé elkésett bejegyzés, de sajnos sokáig félkész állapotban várakozott.)

A Ramallahtól kb. 10 km-re északra fekvő Taybeh palesztin kisváros több dologról is nevezetes. Mára ez az egyetlen 100%-ban arab keresztény település, Izrael és a Palesztin Hatóság területén, aminek az Ó- és Új testamentumban is szereplő korábbi héber neve Efraim, és ennek nyomait – egyre kevésbé megszokott módon - a városka palesztin önkormányzata sem akarja eltörölni, hiszen a település Jézushoz kapcsolódó történetét a turisták többségét alkotó keresztény zarándokok ezen a néven ismerik a Bibliából. Az igazi hírnevet azonban egy sörgyár és az ahhoz kapcsolódó októberi sörfesztivál hozta meg Taybénak. A sörfesztivál elnevezése a nyelvi változatosság kedvéért pedig német.

Itt egy kis elmélkedést szeretnék beilleszteni azokról a városokról, amik az utóbbi időben ezen a tájékon „kitalálták” magukat. Kapásból három jó példa is eszembe jut: az egyik Tel Aviv egyik elővárosa Holon, a másik Abu Gosh, egy arab kisváros Izraelen belül, Jeruzsálem közelében és a harmadik, az előbbiekben említett Taybe.



Holon - Design Múzeum

Holon a homokdűnékre épült (innen kapta a nevét is) jellegtelen alvóváros volt kb. 20 évvel ezelőttig, végtelen lakótelepekkel és nagy ipari zónával. A jelenlegi polgármester, Motti Sasson, akit először 1993-ban választottak meg, elhatározta, hogy karaktert ad a városnak és azt a gyerekek és a design városává teszi. Ennek érdekében gyerekmúzeumot és gyerekszínházat létesítettek és itt rendezik a legnagyobb purimi utcai gyerek-felvonulást. A design területén az első lépés a város műszaki főiskoláján (Holon Institute of Technology) Izraelben először elindított design kar volt, majd létrehozták a Mediatéque multimédia centrumot és 2010-ben készült el a világ egyik vezető építésze, Ron Arad által tervezett Design Múzeum, ahol rendszeresen rendeznek nagy nemzetközi kiállításokat. Eközben a kétszáz-ezer lakosúra nőtt város központja is átalakult, nemcsak az új középületek, hanem a környező utcák lakóházai is egy nagyvonalúvá váló város képét sugározzák. Az egyetemi karra és a design-nal kapcsolatos intézményekre építve az üzleti élet is felpezsdült, egyre több új cég alakul erre a tudásra építve. 2010-ben nagy nemzetközi street-art fesztivált rendeztek, aminek keretében a Mediatque oldalában grafitti falat létesítettek, ahol többek közt magyar grafittisek rajzai is láthatók.

Abu Gosh mellett mindenki elmegy, aki a Tel Aviv - Jeruzsálem autópályán közlekedik. A mára már kisvárossá (kb. 6000 lakos) lett falu vezetői (az Abu Gosh klán) már az Izrael megalakulása előtti idők óta jó kapcsolatokat ápoltak a cionista mozgalommal, majd később az állami hatóságokkal. A helyi legenda szerint az alapvetően mezőgazdaságból és az átmenő forgalomból élő település sorsát egy Amerikába kivándorolt Abu Gosh-i, Jawat Ibrahim, több millió dolláros lottónyereménye változtatta meg. Hazatérve, a nyereményből ugyanis nem luxuspalotát építetett, hanem a helyi hagyományokat felhasználva egy korszerű humusz-üzemet (a humusz csicseriborsó-krém alapú népszerű eledel az egész Közel-Keleten) létesített, és ehhez kapcsolódóan egy humusz-éttermet is. Amerikából nemcsak a vállalkozó szellemet, hanem a marketing és a branding fontosságának ismeretét is magával hozta és elkezdte Abu Gosh-t az izraeli humusz fővárosaként bevinni a köztudatba. Mára már minden szombaton, de a legtöbb hétköznap is tömve vannak Abu Gosh éttermei kirándulókkal, sőt az Abu Gosh márkájú humusz termékek minden izraeli szupermarketben kaphatók. 2010-ben a Guiness rekordok könyvébe is bekerültek, mint a legnagyobb humusz-tál előállítói. Jawat Ibrahimnak van egy alapítványa is, amiből évente 40 diák – arab és zsidó - kap egyetemi ösztöndíjat.

Taybeh kitalálói is Amerikában éltek, Nadim Khoury élelmiszeripart, benne sörfőzést tanult és az Oslo-i megállapodás után tért vissza Taybeh-be, testvérével David Khoury-val, ahol német és cseh technológiára és alapanyagokra alapozva egy kis sörfőzdét indítottak el, amit a keresztény kisvárosban nagy örömmel fogadtak. (Ebben az időben még Izraelben sem voltak ún. butik-sörfőzdék.) A sör rövidesen ismert lett nemcsak a Palesztin Hatóság területén (ahol a muszlim alkoholtilalom helyenként értékesítési nehézségeket is okoz), hanem Jeruzsálemben és a nagyobb izraeli városokban is. A Taybeh-i sörből exportálnak is Németországba és Svédországba. David Khoury közben a városka polgármestere lett, és görög-amerikai származású felesége, Maria Khoury 2005-ben elindította a Taybeh-i sörfesztivált, amit Oktoberfest-nek neveznek, müncheni mintára. Mára a fesztivál ezreket, köztük rengeteg külföldit vonz, az amúgy nem a turista főcsapás mentén fekvő helyre. Mikor késő délelőtt megérkeztem, már alig lehetett parkoló helyet találni. Az autók közt a rengeteg diplomata rendszám mellett sok normál izraeli rendszámot lehetett látni, és később sok héber szót is hallottam, pedig Taybeh az izraeli zsidók számára tiltott A-zónában fekszik. Biztonsági problémáról az Oktoberfest hét éve alatt nem lehetett hallani.

Taybeh polgármestere

A színpadon a megnyitó beszédeket a Khoury-család már említett tagjai és a Palesztin Hatóság turizmus minisztere tartották, amit palesztin zászlókkal lengető néptánc-csoport követett, de a nemzeti öntudat erősítése nem lépte túl az ízlésesség határait. A további programban népzene, népi tánc és rock-zene váltogatta egymást, néhány távol-keleti fellépővel színesítve. A fesztivál utcáin természetesen folyt a sör, illatoztak a shwarma- és falafel-standok és rengeteg helyi terméket is vásárolhatott a hömpölygő tömeg.

Egy kis séta a város többi részén megmutatta, hogy nemcsak erre a két napra terveznek: több kis szálloda nyílt frissen helyreállított régi házakban, boltokat és néhány vendéglőt is láttam az újonnan kikövezett, hegyre kaptató utcákban. Ahogy korábban írtam, a város biblia, héber nevét több helyen is olvasni lehetett, úgy tűnik, itt a nemzeti öntudat építése nem jelenti a múlt eltörlésének kényszerét. Az egész városka sokkal rendezettebb, tisztább és érezhetően dinamikusabb volt, mint amit egy hasonló arab kisvárosban általában látni lehet, a Khoury-család jól kitalálta Taybeh-t és átformálta a Taybeh-ieket.