A mozgalom vezetésében természetszerűleg folynak különböző viták, amik közül az egyik gyakorlatilag az első perctől arról szól, hogy melyik réteg legyen a fókuszban, a középosztály vagy a szegények. Amint az eddigiekből látszik, a vezetők többsége a középosztály mellett van, nemcsak azért mert saját rétegüket jobban ismerik, hanem mert itt tudnak legkönnyebben tömegeket mozgósítani. Egy másik vita arról folyik, hogy a kottedzs bojkotthoz hasonlóan vegyenek-e célba más kartell-gyanús vagy oligopól helyzetű cégeket.
Egy harmadik – nem annyira vita - inkább irány meghatározás egy új társadalmi etosz elterjesztéséről szól, ami megkérdőjelezi azoknak a tanulmányoknak (pl. MBA) és munkáknak az etikusságát, amelyek a monopóliumok hatalmát erősítik, még ha ez jó fizetéssel jár is.
A Trajtenberg bizottság szeptember végére elkészített ajánlásai összességében öt éven át egy 60 milliárd sékeles (kb. 3,500 milliárd Ft) „szociális igazságosság” programot jelentenek, amit elsősorban költségvetési átcsoportosításból és adóemelésekből fedeznének. Ebből 2012-ben 4 milliárd sékelt realizálnának.
Az ajánlásokat 4 csoportba sorolták:
• lakáskínálat bővítése, megfizethető, állami bérlakás kínálat
• a piaci verseny fokozása, szigorúbb versenyszabályozással és a vámtételek csökkentésével
• a szociális szolgáltatások bővítése, állami/önkormányzati bölcsődehálózattal, jobb tömegközlekedéssel; az arab nők és az ultra-ortodox férfiak előtt meglévő munkapiaci korlátok lebontása
• adózási változtatások, ami a leggazdagabbak által fizetett adók és a társasági adó növelését jelentik; ugyanakkor az üzemanyagok adójának csökkentése; vámtételek csökkentése, ahol nincs védendő belföldi termelés
A mozgalom vezetésében erős vitákat váltott ki a Trajtenberg bizottság jelentése. Az egyik irányzat elismeri, hogy az fontos irányokat szabott meg, bár azokat nem tartják elegendőnek a „jóléti társadalom” megalapozásához, a másik irányzat teljesen elutasítja, mondván csak költségvetési átcsoportosításokkal, szerény adóemelésekkel nem lehet gyökeres fordulatot elérni és így a bizottság csak árt, mert elfedi a lényeget.
Bár a sátrak már eltűntek az utcákról, azért jól mutatja a „sátras mozgalom” szerepét az izraeli közéletben, hogy pl. a november elején megrendezett Digital Life Development elnevezésű, az informatika, és a média új trendjeiről szóló konferencián kerekasztal beszélgetést rendeztek a „A szociális forradalom kézikönyve” címmel. Itt meglehetősen élesen megjelent a mozgalom két irányzata, a radikálisabb sátras vezetők és a Trajtenberg-bizottság útját alapvetően elfogadó diák-vezetők közti ellentétek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése