Az izraeli helyzet sokszor abszurdba hajló bonyolultságára jó példa a smita-év, ami most Ros Hasanakor, vagyis a zsidó újévkor kezdődik, idén szeptember 12-én. A smita-év az a minden hetedik év (a sabbat év), amikor Izraelben a földet parlagon kell hagyni, amint az a Mózes III. könyv 25. fejezetében található parancsban szerepel. A parancs fontosságát mutatja, hogy a jutalmat, 3 évnyi bő termést, magától Istentől származtatja a Tóra.
Mivel a parancs csak zsidókra kötelező, ezért Izraelben az utóbbi évtizedekben a vallásos zsidók araboktól, arabok által termelt gyümölcsöt, zöldséget vásároltak, vagy távoli importból érkező termékeket; mindkét változat megdrágítja majd jövőre a zöldség-gyümölcs árakat, legalábbis az ellenőrzött, kóser szektorban.
Az áruk jelentős része Gázából származott, azonban a nyár óta a Hamasz által uralt Gázával Izrael szinte minden kapcsolatot megszakított. Az izraeli államot, amúgy el nem ismerő egyik szélsőséges ortodox csoport például egyenesen azt követeli az izraeli hadseregtől, hogy nyújtson védelmet a Hamasszal szemben arra az időre, amíg embereik lebonyolítják a kereskedelmi tranzakciókat a palesztin termelőkkel. Mindenestre a palesztin mezőgazdaság jó évnek néz elébe.
Léteznek egyéb, kreatív megoldások is, például a föld nélkül, tápanyaggal dúsított víztartályokban termelt zöldségek is megfelelnek az előírásnak, hiszen nem Izrael földjében termettek.
2007-08-31
Magyar tanárok a Jad Vasem-ben
A Jad Vasem Izrael Holocaust múzeuma és emlékhelye, aminek jelentős oktatási tevékenysége is van. Idén már 10. alkalommal rendezték meg magyar tanárok részére a Jad Vasem oktató központjában azt a szemináriumot, ami a Holocaust és általában az anti-rasszizmus tanításával foglalkozik. A tanárok részvételét a Jad Vasem és a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatja, amiben az is figyelemre méltó, hogy már 3 különböző kormány egyformán fontosnak tartotta ezt a programot. Az évforduló alkalmából olyan tanárok jöttek, akik már legalább egyszer résztvettek ilyen szemináriumon és most a legújabb kutatások megismerése mellett kicserélhették egymással és a Jad Vasém szakembereivel a tapasztalataikat. A javarészt vidékről jött tanárok közül sokan fantasztikus többletmunkát is végeznek: az oktatáson túl, tanítványaikkal együtt komoly helytörténeti kutatásokat folytatnak összegyűjtve és feldolgozva a nagyrészt mára zsidók nélküli települések zsidóságának emlékeit, kapcsolatokat építenek, hogy megismerjék az élő zsidó kultúrát is.
Egy beszélgetésben azért az is kiderült, hogy nem mindenütt egyszerű a kurzusról visszajött tanárok helyzete, szembe kell nézniük a helyi előítéletekkel is.
Egy beszélgetésben azért az is kiderült, hogy nem mindenütt egyszerű a kurzusról visszajött tanárok helyzete, szembe kell nézniük a helyi előítéletekkel is.
A követség nevében én mondtam az egyik rövid megnyitó beszédet, majd a többi bevezető után Szita Szabolcs baráti eligazítása mellett Dorkával végignéztük az új kiállítást, ami egyszerre letaglózó és lenyűgözően hatásos, tartalmilag és építészetileg egyaránt. Nem is igazán értem, hogy nálunk miért beszélnek sokkal többet a washingtoni és berlini múzeumokról, mint a Jad Vasemről.
(A két kép: a kiállítást felfűző, végül fénybevezető alagút és az elpusztított közösségek emlék-völgye.)
(A két kép: a kiállítást felfűző, végül fénybevezető alagút és az elpusztított közösségek emlék-völgye.)
A múzeum nevében szereplő két héber szó jelentése: emlékmű és név. A jad szó amellett, hogy kezet jelent, a régi héberben emlékoszlop jelentéssel is bírt. A „név” szó pedig arra utal, hogy az áldozatok nem számokkal jelölt absztrakciók, hanem mindenkinek volt neve és ebből következik az emlékhely egyik legfontosabb feladata: a nevek, adatok, fényképek összegyűjtése. Már 4 millió felett tartanak…
2007-08-28
Tábor érzés
A Jerusalem Post heti műsorfüzetéből értesültem, hogy a Jeruzsálem és Tel Aviv közt félúton fekvő latruni kolostor körül zsidó-arab fesztivál lesz. A fesztivál neve Sulha, ami arabul ugyanazt jelenti, mint héberül a szliha, vagyis megbocsátást. Mivel délelőtt Jeruzsálemben volt hivatalos dolgom, úgy gondoltam, visszafelé megállok egy kicsit és megnézem mi is ez az egész.
A domboldalon fekvő kolostor körül fenyőkkel tarkított, gyönyörű olajfaliget található és ahogy közelebb mentem, már a látványtól azonnal elfogott a régi olvasótáborok hangulata: a széleken kisebb-nagyobb lakósátrak voltak felverve, az egyik oldalon nyitott oldalú közös sátrak, kaja és vezetőségi sátor, középen elszórva 10-15 fős csoportok üldögéltek és beszélgettek. Mások lazán heverésztek, lődörögtek, gyerekeket legeltettek.
A háromnapos tábor (hivatalos nevén fesztivál) célja, hogy arabok és zsidók együtt élve, étkezve, beszélgessenek a konfliktus különböző aspektusairól, közelebb kerüljenek az álláspontok és eljussanak a kölcsönös sérelmek, sebek megbocsátásáig. Izraeli zsidókon és arabokon kívül jöttek a palesztin autonómia területéről, sőt Afrikából, Amerikából és Indiából is résztvevők.
Két csoportba ültem be kb. fél-fél órára – az egyikben a vallás szerepéről folyt a vita, hogy vajon min múlik, hogy a vallás fanatizálja-e vagy megbékíti a feleket. A másik csoport sokkal személyesebb volt és az együttélés problémáit feszegette, pl. milyen a kapcsolat egy egymás melletti zsidó és arab falu között, milyen sérelmeket hordoznak az arabok, miért érzik úgy a zsidók, hogy nincsenek biztonságban egy arab városban, stb. Többen feltették a kérdést, hogy hogyan lehet innen továbblépni, mit tehet egy ilyen, egymáshoz mégiscsak pozitívan viszonyuló laza csoport. A köröket egy-egy ember moderálta és az beszélhetett, akinél a csoport olajága volt.
A végén röviden beszéltem egy arab és egy zsidó szervezővel, akik elmondták, hogy a 6 éve kb. 100 emberrel indult táborozás mára ezreket vonz, - legalább egy kis időre - (amikor ott voltam, azért csak pár százan lehettek), mivel sokan jönnek az esti kulturális programokra. Érdekes módon, a hasonló rendezvényektől eltérően, az arabok vannak többségben, bár az utolsó, csütörtöki nap ebédidejében kb. fele-fele volt az arány. Maga a Silha Peace Project, most már egy állandóan működő szervezet, két tábor között is szerveznek programokat.
Nagyon keveset láttam az egészből, de jó érzés volt ott lenni, jó volt látni, hogy ilyen is van, hogy valódi dolgokról folynak a beszélgetések. Különösen jól esett újra megérezni egy ennyire más közegben az olvasótáborok nehezen meghatározható laza, de mégis egymásra figyelő, a világot jobbítani akaró, speciális hangulatát.
A domboldalon fekvő kolostor körül fenyőkkel tarkított, gyönyörű olajfaliget található és ahogy közelebb mentem, már a látványtól azonnal elfogott a régi olvasótáborok hangulata: a széleken kisebb-nagyobb lakósátrak voltak felverve, az egyik oldalon nyitott oldalú közös sátrak, kaja és vezetőségi sátor, középen elszórva 10-15 fős csoportok üldögéltek és beszélgettek. Mások lazán heverésztek, lődörögtek, gyerekeket legeltettek.
A háromnapos tábor (hivatalos nevén fesztivál) célja, hogy arabok és zsidók együtt élve, étkezve, beszélgessenek a konfliktus különböző aspektusairól, közelebb kerüljenek az álláspontok és eljussanak a kölcsönös sérelmek, sebek megbocsátásáig. Izraeli zsidókon és arabokon kívül jöttek a palesztin autonómia területéről, sőt Afrikából, Amerikából és Indiából is résztvevők.
Két csoportba ültem be kb. fél-fél órára – az egyikben a vallás szerepéről folyt a vita, hogy vajon min múlik, hogy a vallás fanatizálja-e vagy megbékíti a feleket. A másik csoport sokkal személyesebb volt és az együttélés problémáit feszegette, pl. milyen a kapcsolat egy egymás melletti zsidó és arab falu között, milyen sérelmeket hordoznak az arabok, miért érzik úgy a zsidók, hogy nincsenek biztonságban egy arab városban, stb. Többen feltették a kérdést, hogy hogyan lehet innen továbblépni, mit tehet egy ilyen, egymáshoz mégiscsak pozitívan viszonyuló laza csoport. A köröket egy-egy ember moderálta és az beszélhetett, akinél a csoport olajága volt.
A végén röviden beszéltem egy arab és egy zsidó szervezővel, akik elmondták, hogy a 6 éve kb. 100 emberrel indult táborozás mára ezreket vonz, - legalább egy kis időre - (amikor ott voltam, azért csak pár százan lehettek), mivel sokan jönnek az esti kulturális programokra. Érdekes módon, a hasonló rendezvényektől eltérően, az arabok vannak többségben, bár az utolsó, csütörtöki nap ebédidejében kb. fele-fele volt az arány. Maga a Silha Peace Project, most már egy állandóan működő szervezet, két tábor között is szerveznek programokat.
Nagyon keveset láttam az egészből, de jó érzés volt ott lenni, jó volt látni, hogy ilyen is van, hogy valódi dolgokról folynak a beszélgetések. Különösen jól esett újra megérezni egy ennyire más közegben az olvasótáborok nehezen meghatározható laza, de mégis egymásra figyelő, a világot jobbítani akaró, speciális hangulatát.
2007-08-18
Éjszakai dugók
Izraeli országutakon meg városokban is gyakran előfordul, hogy éjszaka egyszer csak hatalmas dugóba szorul be az ember. Azon túl, hogy eleve nagy az éjszakai forgalom, idővel rájöttem ennek a fő okára, ami az, hogy forgalmas főútvonalakon építés miatt egyszerre több sávot csak éjszaka zárnak le, mert nappal lezárva ezeket az - átbocsátóképességük határán működő - utakat a fél ország megbénulna. Vonatkozik ez a daruépítésekre, nagy tömegű betonozó jármű konvojok közlekedésére is - ez utóbbi nem túl kellemes az ott lakóknak, amit én is már megtapasztaltam, de még mindig jobb megoldásnak tartom a nappali káosznál.
2007-08-08
Interjú
Az IT Business hetilaptól Kelenhegyi Péter készített velem interjút, ami ezen a héten meg is jelent. Az alábbiakban ennek az interjúnak a szerkesztetlen változatát lehet olvasni, úgy gondoltam, hogy elégge idetartozik, ezért ez a "másodközlés".
-- Mi kell ahhoz, hogy valaki a cégvezetői múltját hátrahagyva elmenjen diplomatának?
Valóban nincsenek túl sokan, akik ezt csinálták, de nem is én vagyok az egyetlen. Válaszolni persze csak a magam nevében tudok. Mint minden ilyen döntéshez, ehhez is kellett taszító- és vonzóerő. A taszító az én esetemben inkább csak annyi volt, hogy úgy éreztem, már túl régen csinálom nagyjából ugyanazt és bár sose untam, de valahogy nem volt benne már elég újdonság. Igazából a csapatot sajnáltam leginkább otthagyni. A céget nagyon a magaménak éreztem, azután is, hogy eladtuk a Magic-nek, talán ezért sem fordult meg igazán a fejemben, hogy egy másik, esetleg konkurens szoftvercéghez menjek dolgozni, bár időnként megkerestek ilyennel. A vonzóerő pedig – remélem nem hangzik nagyképűnek – az volt, hogy szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy az Izraelben korábban megtapasztalt technológiai dinamizmust Magyarországra valahogy áthozzuk és így olyan munkát végezhessek, ami a nagyobb közösségnek is hasznára válik, ugyanakkor az én sokéves tapasztalataimat is kamatoztathatom benne. Volt még ebben egy kis kalandvágy is persze, meg hát az életkor is belejátszott, nem gondolhattam, hogy majd 10 év múlva váltok.
-- Mit vittél magaddal a "poggyászodban", aminek különös értéket tulajdonítasz?
A TéT attaséi hálózatot az NKTH tartja fent, és amikor meghirdették a posztot, akkor beleírták, hogy az üzleti tapasztalat előnyt jelent. Valóban úgy gondolom, hogy azt a fő célt, amit az előző válaszban leírtam, nagyban szolgálja az én üzleti múltam, célorientált üzleti gondolkodásom a high-tech területén. Természetesen sokat segít a munkában a 18 évnyi együttműködés tapasztalat a Magic-kel és más izraeli informatikai cégekkel, ideértve az ország és a mentalitás ismeretét, sőt a volt izraeli kollégáim konkrét kapcsolatokkal és ötletekkel is segítenek.
-- Tudományos és technológiai attaséként milyen területeken látsz lehetőséget a két ország közötti együttműködés bővítésére?
Nagyon szeretném, ha az izraeli technológiai inkubátor koncepcióból – aminek ma már Kazahsztántól Franciaországig, nagyon sok helyről a csodájára járnak - minél többet át lehetne hozni Magyarországra. Tisztelet a kivételnek, de amit nálunk inkubátorháznak neveznek, az olyan messze van az izraeli gyakorlattól mint, - hogy stílszerű legyek – Makó Jeruzsálemtől. Persze pont az az egyik fontos eleme ennek, hogy önmagukban mit sem érnek az inkubátorházak, ha nincsenek megfelelő állami programok egyik oldalról és dinamikus, versengő, technológiához értő kockázati tőke alapok a másik oldalról. Szóval a másik, amit szeretnék, hogy találjak magyar high-tech-be befektetni hajlandó izraeli kockázati tőke alapokat. Szeretnék hozzájárulni a kutatóintézeti, egyetemi kapcsolatok fejlődéséhez is, ahol vannak már pozitív példák, pl. a haifai Technion és a BME között, meg a szintén világhírű Weizmann Intézetnek is vannak magyar kapcsolatai. Sok lehetőség van az EU FP7-es programjában is az együttműködésre, Izrael ugyanis teljes jogú tagja a keretprogramnak és igen sikeresen pályáznak. Fontos lenne, hogy többévi (mindkét oldali) toporgás után végre létrejöjjön a tervezett magyar-izraeli K+F alap. (Több hasonló bilaterális alap nagyon sikeresen működik Izraelben.)
-- Minek tulajdonítható a miénkhez hasonló népességű ország átlagon felüli dinamizmusa?
Izrael rengeteg külső problémája és belső feszültsége ellenére (vagy éppen azért?) minden területen nagyon dinamikus ország. Hogy ne egy gazdasági példát hozzak, a természetes népszaporulat a fejlett országok közül Izraelben messze a legmagasabb. (A palesztin területek nélkül.) Biztosan vannak ennek a dinamizmusnak kulturális és történelmi okai is, de az általam tárgyalt területen vannak konkrétabb okai is. Nem rangsorolva:
- sikeres kormánypolitika a high-tech területén (amit ma látunk azt kb. 15 éve jelentős részben a kormányzat indította el)
- nagyon nyitott gazdaság, exportorientált gondolkodásmód
- a jól képzett orosz bevándorlók
- a siker sikerre ösztönöz,
- igazi vállalkozói mentalitás (nem zsíros állami megrendelésekre, hanem exportsikerekre vágynak)
- high-tech óriások (Intel, Google, HP) izraeli kutató, gyártó helyei
- a hadsereg kutatási eredményeinek relatíve gyors civil alkalmazása.
-- Csupán önbizalom kérdése, hogy Izraelben a frissen alakult cégek vezetői célul tűzik maguk elé, hogy 3-4 éven belül megjelennek a New York-i tőzsdén?
Azt mondanám, megalapozott önbizalomról van szó. 70-nél több izraeli cég van a Nasdaq-on, az amerikaiak után a második legtöbb. Az EU-s minta-országból, Írországból 7 cég van a Nasdaq-on. Az Economist szerint az izraeli high-tech szektor kétszer annyi kockázati tőke befektetést vonz, mint a teljes EU. Azokon túl, amit már elmondtam, ehhez valóban kell egy közhangulat, vállalkozói mentalitás és persze kifinomult infrastruktúra, amibe a már említetteken kívül még beletartoznak a jogászok, a könyvelők, az elemzők, a tanácsadók, stb.
-- Diplomataként vagy üzletemberként mit szeretnél a "poggyászodban" magaddal hozni, ha majd hazajössz?
Remélem, hogy már a poggyászom hazaérkezése előtt „megérkezik” néhány technológiai inkubátor, kockázati tőkebefektető és befektetés, sikeres FP7-es pályázat. Szeretnék persze sok kapcsolatot, élményt, tapasztalatot is hazahozni a virtuális poggyászban. A legszebb talán az lenne, ha úgy alakulnának addig a politikai folyamatok, hogy egy közös magyar-izraeli-palesztin K+F projekt is beindulhatna.
-- Mi kell ahhoz, hogy valaki a cégvezetői múltját hátrahagyva elmenjen diplomatának?
Valóban nincsenek túl sokan, akik ezt csinálták, de nem is én vagyok az egyetlen. Válaszolni persze csak a magam nevében tudok. Mint minden ilyen döntéshez, ehhez is kellett taszító- és vonzóerő. A taszító az én esetemben inkább csak annyi volt, hogy úgy éreztem, már túl régen csinálom nagyjából ugyanazt és bár sose untam, de valahogy nem volt benne már elég újdonság. Igazából a csapatot sajnáltam leginkább otthagyni. A céget nagyon a magaménak éreztem, azután is, hogy eladtuk a Magic-nek, talán ezért sem fordult meg igazán a fejemben, hogy egy másik, esetleg konkurens szoftvercéghez menjek dolgozni, bár időnként megkerestek ilyennel. A vonzóerő pedig – remélem nem hangzik nagyképűnek – az volt, hogy szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy az Izraelben korábban megtapasztalt technológiai dinamizmust Magyarországra valahogy áthozzuk és így olyan munkát végezhessek, ami a nagyobb közösségnek is hasznára válik, ugyanakkor az én sokéves tapasztalataimat is kamatoztathatom benne. Volt még ebben egy kis kalandvágy is persze, meg hát az életkor is belejátszott, nem gondolhattam, hogy majd 10 év múlva váltok.
-- Mit vittél magaddal a "poggyászodban", aminek különös értéket tulajdonítasz?
A TéT attaséi hálózatot az NKTH tartja fent, és amikor meghirdették a posztot, akkor beleírták, hogy az üzleti tapasztalat előnyt jelent. Valóban úgy gondolom, hogy azt a fő célt, amit az előző válaszban leírtam, nagyban szolgálja az én üzleti múltam, célorientált üzleti gondolkodásom a high-tech területén. Természetesen sokat segít a munkában a 18 évnyi együttműködés tapasztalat a Magic-kel és más izraeli informatikai cégekkel, ideértve az ország és a mentalitás ismeretét, sőt a volt izraeli kollégáim konkrét kapcsolatokkal és ötletekkel is segítenek.
-- Tudományos és technológiai attaséként milyen területeken látsz lehetőséget a két ország közötti együttműködés bővítésére?
Nagyon szeretném, ha az izraeli technológiai inkubátor koncepcióból – aminek ma már Kazahsztántól Franciaországig, nagyon sok helyről a csodájára járnak - minél többet át lehetne hozni Magyarországra. Tisztelet a kivételnek, de amit nálunk inkubátorháznak neveznek, az olyan messze van az izraeli gyakorlattól mint, - hogy stílszerű legyek – Makó Jeruzsálemtől. Persze pont az az egyik fontos eleme ennek, hogy önmagukban mit sem érnek az inkubátorházak, ha nincsenek megfelelő állami programok egyik oldalról és dinamikus, versengő, technológiához értő kockázati tőke alapok a másik oldalról. Szóval a másik, amit szeretnék, hogy találjak magyar high-tech-be befektetni hajlandó izraeli kockázati tőke alapokat. Szeretnék hozzájárulni a kutatóintézeti, egyetemi kapcsolatok fejlődéséhez is, ahol vannak már pozitív példák, pl. a haifai Technion és a BME között, meg a szintén világhírű Weizmann Intézetnek is vannak magyar kapcsolatai. Sok lehetőség van az EU FP7-es programjában is az együttműködésre, Izrael ugyanis teljes jogú tagja a keretprogramnak és igen sikeresen pályáznak. Fontos lenne, hogy többévi (mindkét oldali) toporgás után végre létrejöjjön a tervezett magyar-izraeli K+F alap. (Több hasonló bilaterális alap nagyon sikeresen működik Izraelben.)
-- Minek tulajdonítható a miénkhez hasonló népességű ország átlagon felüli dinamizmusa?
Izrael rengeteg külső problémája és belső feszültsége ellenére (vagy éppen azért?) minden területen nagyon dinamikus ország. Hogy ne egy gazdasági példát hozzak, a természetes népszaporulat a fejlett országok közül Izraelben messze a legmagasabb. (A palesztin területek nélkül.) Biztosan vannak ennek a dinamizmusnak kulturális és történelmi okai is, de az általam tárgyalt területen vannak konkrétabb okai is. Nem rangsorolva:
- sikeres kormánypolitika a high-tech területén (amit ma látunk azt kb. 15 éve jelentős részben a kormányzat indította el)
- nagyon nyitott gazdaság, exportorientált gondolkodásmód
- a jól képzett orosz bevándorlók
- a siker sikerre ösztönöz,
- igazi vállalkozói mentalitás (nem zsíros állami megrendelésekre, hanem exportsikerekre vágynak)
- high-tech óriások (Intel, Google, HP) izraeli kutató, gyártó helyei
- a hadsereg kutatási eredményeinek relatíve gyors civil alkalmazása.
-- Csupán önbizalom kérdése, hogy Izraelben a frissen alakult cégek vezetői célul tűzik maguk elé, hogy 3-4 éven belül megjelennek a New York-i tőzsdén?
Azt mondanám, megalapozott önbizalomról van szó. 70-nél több izraeli cég van a Nasdaq-on, az amerikaiak után a második legtöbb. Az EU-s minta-országból, Írországból 7 cég van a Nasdaq-on. Az Economist szerint az izraeli high-tech szektor kétszer annyi kockázati tőke befektetést vonz, mint a teljes EU. Azokon túl, amit már elmondtam, ehhez valóban kell egy közhangulat, vállalkozói mentalitás és persze kifinomult infrastruktúra, amibe a már említetteken kívül még beletartoznak a jogászok, a könyvelők, az elemzők, a tanácsadók, stb.
-- Diplomataként vagy üzletemberként mit szeretnél a "poggyászodban" magaddal hozni, ha majd hazajössz?
Remélem, hogy már a poggyászom hazaérkezése előtt „megérkezik” néhány technológiai inkubátor, kockázati tőkebefektető és befektetés, sikeres FP7-es pályázat. Szeretnék persze sok kapcsolatot, élményt, tapasztalatot is hazahozni a virtuális poggyászban. A legszebb talán az lenne, ha úgy alakulnának addig a politikai folyamatok, hogy egy közös magyar-izraeli-palesztin K+F projekt is beindulhatna.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)