Interjú

Az IT Business hetilaptól Kelenhegyi Péter készített velem interjút, ami ezen a héten meg is jelent. Az alábbiakban ennek az interjúnak a szerkesztetlen változatát lehet olvasni, úgy gondoltam, hogy elégge idetartozik, ezért ez a "másodközlés".

-- Mi kell ahhoz, hogy valaki a cégvezetői múltját hátrahagyva elmenjen diplomatának?
Valóban nincsenek túl sokan, akik ezt csinálták, de nem is én vagyok az egyetlen. Válaszolni persze csak a magam nevében tudok. Mint minden ilyen döntéshez, ehhez is kellett taszító- és vonzóerő. A taszító az én esetemben inkább csak annyi volt, hogy úgy éreztem, már túl régen csinálom nagyjából ugyanazt és bár sose untam, de valahogy nem volt benne már elég újdonság. Igazából a csapatot sajnáltam leginkább otthagyni. A céget nagyon a magaménak éreztem, azután is, hogy eladtuk a Magic-nek, talán ezért sem fordult meg igazán a fejemben, hogy egy másik, esetleg konkurens szoftvercéghez menjek dolgozni, bár időnként megkerestek ilyennel. A vonzóerő pedig – remélem nem hangzik nagyképűnek – az volt, hogy szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy az Izraelben korábban megtapasztalt technológiai dinamizmust Magyarországra valahogy áthozzuk és így olyan munkát végezhessek, ami a nagyobb közösségnek is hasznára válik, ugyanakkor az én sokéves tapasztalataimat is kamatoztathatom benne. Volt még ebben egy kis kalandvágy is persze, meg hát az életkor is belejátszott, nem gondolhattam, hogy majd 10 év múlva váltok.

-- Mit vittél magaddal a "poggyászodban", aminek különös értéket tulajdonítasz?
A TéT attaséi hálózatot az NKTH tartja fent, és amikor meghirdették a posztot, akkor beleírták, hogy az üzleti tapasztalat előnyt jelent. Valóban úgy gondolom, hogy azt a fő célt, amit az előző válaszban leírtam, nagyban szolgálja az én üzleti múltam, célorientált üzleti gondolkodásom a high-tech területén. Természetesen sokat segít a munkában a 18 évnyi együttműködés tapasztalat a Magic-kel és más izraeli informatikai cégekkel, ideértve az ország és a mentalitás ismeretét, sőt a volt izraeli kollégáim konkrét kapcsolatokkal és ötletekkel is segítenek.

-- Tudományos és technológiai attaséként milyen területeken látsz lehetőséget a két ország közötti együttműködés bővítésére?
Nagyon szeretném, ha az izraeli technológiai inkubátor koncepcióból – aminek ma már Kazahsztántól Franciaországig, nagyon sok helyről a csodájára járnak - minél többet át lehetne hozni Magyarországra. Tisztelet a kivételnek, de amit nálunk inkubátorháznak neveznek, az olyan messze van az izraeli gyakorlattól mint, - hogy stílszerű legyek – Makó Jeruzsálemtől. Persze pont az az egyik fontos eleme ennek, hogy önmagukban mit sem érnek az inkubátorházak, ha nincsenek megfelelő állami programok egyik oldalról és dinamikus, versengő, technológiához értő kockázati tőke alapok a másik oldalról. Szóval a másik, amit szeretnék, hogy találjak magyar high-tech-be befektetni hajlandó izraeli kockázati tőke alapokat. Szeretnék hozzájárulni a kutatóintézeti, egyetemi kapcsolatok fejlődéséhez is, ahol vannak már pozitív példák, pl. a haifai Technion és a BME között, meg a szintén világhírű Weizmann Intézetnek is vannak magyar kapcsolatai. Sok lehetőség van az EU FP7-es programjában is az együttműködésre, Izrael ugyanis teljes jogú tagja a keretprogramnak és igen sikeresen pályáznak. Fontos lenne, hogy többévi (mindkét oldali) toporgás után végre létrejöjjön a tervezett magyar-izraeli K+F alap. (Több hasonló bilaterális alap nagyon sikeresen működik Izraelben.)

-- Minek tulajdonítható a miénkhez hasonló népességű ország átlagon felüli dinamizmusa?
Izrael rengeteg külső problémája és belső feszültsége ellenére (vagy éppen azért?) minden területen nagyon dinamikus ország. Hogy ne egy gazdasági példát hozzak, a természetes népszaporulat a fejlett országok közül Izraelben messze a legmagasabb. (A palesztin területek nélkül.) Biztosan vannak ennek a dinamizmusnak kulturális és történelmi okai is, de az általam tárgyalt területen vannak konkrétabb okai is. Nem rangsorolva:
- sikeres kormánypolitika a high-tech területén (amit ma látunk azt kb. 15 éve jelentős részben a kormányzat indította el)
- nagyon nyitott gazdaság, exportorientált gondolkodásmód
- a jól képzett orosz bevándorlók
- a siker sikerre ösztönöz,
- igazi vállalkozói mentalitás (nem zsíros állami megrendelésekre, hanem exportsikerekre vágynak)
- high-tech óriások (Intel, Google, HP) izraeli kutató, gyártó helyei
- a hadsereg kutatási eredményeinek relatíve gyors civil alkalmazása.

-- Csupán önbizalom kérdése, hogy Izraelben a frissen alakult cégek vezetői célul tűzik maguk elé, hogy 3-4 éven belül megjelennek a New York-i tőzsdén?
Azt mondanám, megalapozott önbizalomról van szó. 70-nél több izraeli cég van a Nasdaq-on, az amerikaiak után a második legtöbb. Az EU-s minta-országból, Írországból 7 cég van a Nasdaq-on. Az Economist szerint az izraeli high-tech szektor kétszer annyi kockázati tőke befektetést vonz, mint a teljes EU. Azokon túl, amit már elmondtam, ehhez valóban kell egy közhangulat, vállalkozói mentalitás és persze kifinomult infrastruktúra, amibe a már említetteken kívül még beletartoznak a jogászok, a könyvelők, az elemzők, a tanácsadók, stb.

-- Diplomataként vagy üzletemberként mit szeretnél a "poggyászodban" magaddal hozni, ha majd hazajössz?
Remélem, hogy már a poggyászom hazaérkezése előtt „megérkezik” néhány technológiai inkubátor, kockázati tőkebefektető és befektetés, sikeres FP7-es pályázat. Szeretnék persze sok kapcsolatot, élményt, tapasztalatot is hazahozni a virtuális poggyászban. A legszebb talán az lenne, ha úgy alakulnának addig a politikai folyamatok, hogy egy közös magyar-izraeli-palesztin K+F projekt is beindulhatna.