Választások Izraelben

Kedden este pontban 10-kor, amikor bezártak a szavazóhelységek Izraelben, a három, 48-50 emeletes Azrieli-torony átalakult oszlop-grafikonná (pontosabban torony-grafikonná) és eredmény-jelzővé, amin először jelentek meg az exit-poll-okra alapuló választási előrejelzések. Először az első három párt eredményét, majd a következő háromét vetítették-világították ki. A képeken a színes kijelzőkké átváltoztatott tornyok láthatók. (10-kor sokan ott voltunk a környéken fényképezőgépekkel felszerelve, de egy helikopterről is közvetítették az impozáns hírforrást.)
A tornyok nem várt eredményt mutattak, a hónapok óta – bár egyre csökkenő mértékben – stabilan vezető jobboldali Likud minimális különbséggel ugyan, de a második helyen végzett, az eddigi is kormányzó, általában középbal pártként jellemzett Kadima mögött.
Ez a február 10-i kedd, az idei tél legviharosabb időjárását produkálta, és mivel a választások napja hivatalos iskola- és munkaszüneti nap, a rossz idő elől legtöbben a bevásárlóközpontokba menekülve töltötték a szavazás néhány perce után fennmaradt időt. A részvételi arány 66% körül volt, ami Izraelben nem számít magasnak, bár úgy tűnik itt is elmúltak a 80% feletti részvételi arányokat produkáló választások. Amikor ezt a bejegyzést írom, már három nap telt el a választások óta, de még mindig nem lehet tudni, ki fog kormányt alakítani. Izraelben mindig rengeteg párt jut be a 120 tagú Knesszetbe, most pl. 12, ami nagyon bonyolult és sokféle koalícióalkotási lehetőséget, vagyis inkább kényszert eredményez és – akárcsak most – egyáltalán nem biztos, hogy a legtöbb mandátumot szerzett, párt vezetője lesz a miniszterelnök.
Izraelben nagyon sokan kritizálják a választási rendszert, ami országos listán alapuló, majdnem teljesen arányos képviseletet eredményez, egy mindössze 2%-os bejutási küszöbbel. A listaállításnak sem túlságosan szigorúak a feltételei, így aztán 33 párt indult a választásokon. A kis pártok között sok „egy ügyű” párt van (pl. nyugdíjas párt, a marihuána legalizálásért küzdő párt), vagy etnikai - arab pártok - van. Mindez elsőre nagyon demokratikusnak hangzik, (egyes történészek szerint a rendszer gyökerei visszanyúlnak az orosz munkásmozgalom demokratikus irányzataihoz), de nemcsak a kormányalakítást, hanem a kormányzást is megnehezíti – nem is szokták kitölteni a négy évet a sokféle érdeket, ideológiát összehangolni próbáló izraeli kormánykoalíciók.
Maga a kampány is elég érdekes eltéréseket mutat az otthonitól. A kampányüzenetek jelentős része az ellenfeleket kritizálja, azok gyengeségeire hívja fel a figyelmet, vagy legalábbis azokkal összehasonlítva dicséri a saját programját, jelöltjét. Ez a stílus teljesen elfogadott és csak annyi törvényi megkötés van, hogy egy negatív hirdetésnél is fel kell tüntetni a hirdetést elhelyező párt nevét. Egy finomabb változatra példa, amikor a három vezető párt miniszterelnök jelöltje látható egymás mellett, ketten (Cipi és Bibi) az égbe néznek, a középső Ehud Barak megnyerő arckifejezéssel a szemedbe néz, és a szöveg: "Az igazság pillanatában: Barak". Egy durvább változatban a gondterhelt Kadima vezető (Cipi Livni) látható egy sötét képen, és a szöveg: a biztonság (honvédelem) ügyében gyenge, ez túl nehéz feladat neki.
Kampánycsend sincsen, akár a szavazóhelység előtt is lehet még kampányolni (bent azért nem).
Közvélemény-kutatásokat a választást megelőző 3. napig szabad közzétenni.