2007-05-31
A nappali őr
Már írtam, hogy nappal egy kicsit bolondos, de kedves nő őrzi a behajtást a háznál. Ma reggel megkérdeztem, hogy mit olvas folyton, mire megmutatta, hogy a zsoltárokat (Tehilim) és gyorsan elmondta, hogy ez ezért fontos, mert ő a mennybe akar jutni, nem úgy mint az egyik itt lakó askanázi (európai származású) hölgy, aki soha nem imádkozik, mert nem hisz ebben. Ő egyébként jemeni származású.
2007-05-26
Eilat - tárgyalásos konfliktuskezelés
Még az első héten, volt cégem a Magic, két alkalommal is meghívott: egyik este a cég elnökének szavioni (ez az egyike a két legelegánsabb Tel Aviv-i elővárosnak) villájába a cég vezetőinek tartott vacsorára, ahol még egyszer szépen elköszöntek tőlem.
A másik meghívás kicsit távolabbra szólt, másfél napra egy szemináriumra, amit a Vörös-tenger melletti üdülőhelyen, Eilatban tartottak (kép mellékelve).
Eilatban már építgettem az új munkámhoz szükséges kapcsolatokat is, amiről még korai lenne írni, viszont volt egy előadás, ami mindenképpen megér néhány mondatot. Egy Michael Tsur nevű ember tartotta, akinek a névjegyén a következők szerepelnek: tárgyalás, konfliktus kezelés, kollaboratív jog. Rokona ez a nálunk is terjedő mediációnak, de ő megkülönböztette a módszerét ettől és inkább „tárgyaló”-nak (negotiator-nek) definiálta magát. Referenciái között az üzleti eseteken túl az arab-izraeli konfliktus néhány nevezetes krízishelyzete is szerepelt, talán van, aki még emlékszik arra az esetre, amikor palesztin túsz-szedők elbarikádozták magukat a betlehemi Születés Templomában és a szent helyre való tekintettel az izraeli hadsereg nem akart erőszakhoz folyamodni. Itt ő volt a tárgyaló és a több hetes konfliktust végül sikerült békésen megoldani.
Általában egyedül tárgyal, munkatársai az információkat gyűjtik a tárgyalófelekről, ugyanis módszerének az az egyik lényeges eleme, hogy végül mindkét fél elégedett legyen, különös tekintettel az érzelmi és szubjektív paraméterekre. Természetesen ennél sokkal többről van szó, egy komplett módszertant fejlesztett ki az ilyenfajta, időben is kritikus helyzetekre a helyzet definiálásától kezdve, a megismerésen, bizalomépítésen és a tárgyalás vezetésen át a lehetséges megállapodások kidolgozásáig.
Eilatban már építgettem az új munkámhoz szükséges kapcsolatokat is, amiről még korai lenne írni, viszont volt egy előadás, ami mindenképpen megér néhány mondatot. Egy Michael Tsur nevű ember tartotta, akinek a névjegyén a következők szerepelnek: tárgyalás, konfliktus kezelés, kollaboratív jog. Rokona ez a nálunk is terjedő mediációnak, de ő megkülönböztette a módszerét ettől és inkább „tárgyaló”-nak (negotiator-nek) definiálta magát. Referenciái között az üzleti eseteken túl az arab-izraeli konfliktus néhány nevezetes krízishelyzete is szerepelt, talán van, aki még emlékszik arra az esetre, amikor palesztin túsz-szedők elbarikádozták magukat a betlehemi Születés Templomában és a szent helyre való tekintettel az izraeli hadsereg nem akart erőszakhoz folyamodni. Itt ő volt a tárgyaló és a több hetes konfliktust végül sikerült békésen megoldani.
Általában egyedül tárgyal, munkatársai az információkat gyűjtik a tárgyalófelekről, ugyanis módszerének az az egyik lényeges eleme, hogy végül mindkét fél elégedett legyen, különös tekintettel az érzelmi és szubjektív paraméterekre. Természetesen ennél sokkal többről van szó, egy komplett módszertant fejlesztett ki az ilyenfajta, időben is kritikus helyzetekre a helyzet definiálásától kezdve, a megismerésen, bizalomépítésen és a tárgyalás vezetésen át a lehetséges megállapodások kidolgozásáig.
Első napok - rendezvények
Jelenleg a kulturális attaséi feladatok is hozzám tartoznak, így aztán az első két hétben négy ilyenfajta rendezvény típusú eseményen is részt vehettem/részt kellett vennem.
Az első munkanapom estéjén volt az első beosztott (követ helyettes) búcsúztatása a nagyköveti rezidencián, ahol főleg az itteni "magyarajkú" közösség prominensei és néhány, főként EU diplomata vett részt. A "magyarajkú" elnevezés egyrészt magában foglalja azokat is, akik nem Magyarországról, hanem főleg Erdélyből és Felvidékről jöttek, másrészt feloldja azt a problémát, hogy a magyar származásúak nagy része nem kedveli a magyar-zsidó elnevezést.
A nagykövet - számomra mindenesetre kellemesen - összekapcsolta a búcsúztatást az én bemutatásommal.
Érdekes volt találkozni az idős Dan Ofryval, aki a magyar nyelvű Új Kelet című Tel Avivban megjelenő napilap főszerkesztője. Nagyon örült, amikor elmondtam neki, hogy gyerek és ifjú koromban nagy titokban, lelkesen olvastam az izraeli háborúkról szóló, Magyarországra becsempészett könyveit.
Én képviseltem aztán a nagykövetet Wladyslav Bartoszewicz volt lengyel külügyminiszter a jeruzsálemi Héber Egyetemen tartott előadásán. A közelmúlt lengyel történelmének kiemelkedő alakja Izraelben különösen nagy tiszteletnek örvend a Soá alatt végzett zsidómentő munkájának és annak köszönhetően, hogy azon kevés lengyel közé tartozott, aki hatékonyan támogatta a varsói gettófelkelést 1943-ban, mint az Armija Krajówa egyik vezetője. Nemcsak Yad Vashem kiüntetést, hanem 1991-ben tiszteletbeli izraeli állampolgárságot is kapott. Volt börtönben a nácik alatt, kétszer a sztálinista időkben és mint a Szolidaritás egyik legfontosabb katolikus értelmiségi támogatója 1981-83 között is. Mindezen megpróbáltatások ellenére a 85 éves tudós fantasztikus fizikai és szellemi állapotban szerepelt a Héber Egyetemen.
Volt még egy jól sikerült koncert a nagyköveti rezidencián, ahol az egyik leghíresebb izraeli operaénekesnő (Sharon Rostoff) tartott előadást.
Az Izrael Fesztivál megnyitójáról majd külön írok.
Az első munkanapom estéjén volt az első beosztott (követ helyettes) búcsúztatása a nagyköveti rezidencián, ahol főleg az itteni "magyarajkú" közösség prominensei és néhány, főként EU diplomata vett részt. A "magyarajkú" elnevezés egyrészt magában foglalja azokat is, akik nem Magyarországról, hanem főleg Erdélyből és Felvidékről jöttek, másrészt feloldja azt a problémát, hogy a magyar származásúak nagy része nem kedveli a magyar-zsidó elnevezést.
A nagykövet - számomra mindenesetre kellemesen - összekapcsolta a búcsúztatást az én bemutatásommal.
Érdekes volt találkozni az idős Dan Ofryval, aki a magyar nyelvű Új Kelet című Tel Avivban megjelenő napilap főszerkesztője. Nagyon örült, amikor elmondtam neki, hogy gyerek és ifjú koromban nagy titokban, lelkesen olvastam az izraeli háborúkról szóló, Magyarországra becsempészett könyveit.
Én képviseltem aztán a nagykövetet Wladyslav Bartoszewicz volt lengyel külügyminiszter a jeruzsálemi Héber Egyetemen tartott előadásán. A közelmúlt lengyel történelmének kiemelkedő alakja Izraelben különösen nagy tiszteletnek örvend a Soá alatt végzett zsidómentő munkájának és annak köszönhetően, hogy azon kevés lengyel közé tartozott, aki hatékonyan támogatta a varsói gettófelkelést 1943-ban, mint az Armija Krajówa egyik vezetője. Nemcsak Yad Vashem kiüntetést, hanem 1991-ben tiszteletbeli izraeli állampolgárságot is kapott. Volt börtönben a nácik alatt, kétszer a sztálinista időkben és mint a Szolidaritás egyik legfontosabb katolikus értelmiségi támogatója 1981-83 között is. Mindezen megpróbáltatások ellenére a 85 éves tudós fantasztikus fizikai és szellemi állapotban szerepelt a Héber Egyetemen.
Volt még egy jól sikerült koncert a nagyköveti rezidencián, ahol az egyik leghíresebb izraeli operaénekesnő (Sharon Rostoff) tartott előadást.
Az Izrael Fesztivál megnyitójáról majd külön írok.
Még a házról
Sabbat lift
Aki már járt Izraelben és magasabb épületben lakott, annak ismerős az itt következő rész. Mint ismeretes, a sabbati munka-tilalmat úgy értelmezték a rabbik, hogy nem szabad gépeket, elektromos eszközöket működésbe hozni, illetve leállítani. (Folyamatosan működhetnek.) Ez a legtöbb esetben nem okoz problémát, aki szombat-tartó az kibírja, hogy nem hoz gépet, lámpát, stb. működésbe. A villanyt folyamatosan működő automaták kapcsolgatják manapság, így nem kell sötétben lenni, mint régn, ha a gyertya vagy az olajlámpa leégett.
Mivel Izraelben sok a magasház, a lift nem-használata súlyos problémákat jelentene, pl. hogy menjen templomba egy 15.-en lakó idős ember, vagy egy terhes asszony. A rabbik erre kreatív megoldás találtak: a sabbat lift folyamatosan üzemel, nem kell (sőt nem szabad és nem is lehet) gombokkal hívni és vezérelni. Itt a házban (ahol úgy látom, kevés a vallásos) pl. a két lift közül az egyik van így átprogramozva, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy először felmegy a 15.-re, azán két emeletenként megállva lejön, majd ismét felmegy a tetejére és most a kihagyott, páros számú emeleteken áll meg. Kicsit lassú, de megoldja a problémát. Az elvi háttere egy analógia: már az ókorban is szabad volt hajón utazni, ha az a sabbat előtt elindult és utána kötött csak ki. Vagyis, bár utazni általában nem szabad, de a hosszú hajó utakra ez meg volt engedve. Tudom, hogy fel lehet vetni ellenérveket a saját logikán belül is, de azért az is szepont volt, hogy az élet ne legyen ellehetetlenítve. Majd írok a karaitákról, akik csak a Tóra parancsait fogadják el, az ún. szóbeli tant nem és így sokszor nagyon más szabályokhoz jutnak.
Személyzet
A lakópark sorompóval van elzárva az utcától és ezt állandó személyzet felügyeli. Nappal általában egy kicsit bolondos nő van, aki jókat veszekszik az emberekkel, ha nem szabályosan parkolnak a telep útjain. Kiválóan beszél angolul és napközben általában imakönyvet olvasgat, majd megkérdem melyik részeket.
A medencénél az úszómester rögtön észrevette, hogy új vagyok és barátságosan lekáderezett. Szergejnek hívják és kifejezetten megörült, hogy Magyarországról jöttem, kicsit beszélgettünk oroszul is.
Aki már járt Izraelben és magasabb épületben lakott, annak ismerős az itt következő rész. Mint ismeretes, a sabbati munka-tilalmat úgy értelmezték a rabbik, hogy nem szabad gépeket, elektromos eszközöket működésbe hozni, illetve leállítani. (Folyamatosan működhetnek.) Ez a legtöbb esetben nem okoz problémát, aki szombat-tartó az kibírja, hogy nem hoz gépet, lámpát, stb. működésbe. A villanyt folyamatosan működő automaták kapcsolgatják manapság, így nem kell sötétben lenni, mint régn, ha a gyertya vagy az olajlámpa leégett.
Mivel Izraelben sok a magasház, a lift nem-használata súlyos problémákat jelentene, pl. hogy menjen templomba egy 15.-en lakó idős ember, vagy egy terhes asszony. A rabbik erre kreatív megoldás találtak: a sabbat lift folyamatosan üzemel, nem kell (sőt nem szabad és nem is lehet) gombokkal hívni és vezérelni. Itt a házban (ahol úgy látom, kevés a vallásos) pl. a két lift közül az egyik van így átprogramozva, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy először felmegy a 15.-re, azán két emeletenként megállva lejön, majd ismét felmegy a tetejére és most a kihagyott, páros számú emeleteken áll meg. Kicsit lassú, de megoldja a problémát. Az elvi háttere egy analógia: már az ókorban is szabad volt hajón utazni, ha az a sabbat előtt elindult és utána kötött csak ki. Vagyis, bár utazni általában nem szabad, de a hosszú hajó utakra ez meg volt engedve. Tudom, hogy fel lehet vetni ellenérveket a saját logikán belül is, de azért az is szepont volt, hogy az élet ne legyen ellehetetlenítve. Majd írok a karaitákról, akik csak a Tóra parancsait fogadják el, az ún. szóbeli tant nem és így sokszor nagyon más szabályokhoz jutnak.
Személyzet
A lakópark sorompóval van elzárva az utcától és ezt állandó személyzet felügyeli. Nappal általában egy kicsit bolondos nő van, aki jókat veszekszik az emberekkel, ha nem szabályosan parkolnak a telep útjain. Kiválóan beszél angolul és napközben általában imakönyvet olvasgat, majd megkérdem melyik részeket.
A medencénél az úszómester rögtön észrevette, hogy új vagyok és barátságosan lekáderezett. Szergejnek hívják és kifejezetten megörült, hogy Magyarországról jöttem, kicsit beszélgettünk oroszul is.
A
Az első napok - lakás
Kezdem a lakással (a szó mindkét értelmében), hiszen a szó szoros értelmében ez az ember napi kiindulópontja, hangulatának fontos meghatározója.
Elődöm lakásába költöztem be, ami a Tel Avivval teljesen egybenőtt Ramat Gan felhőkarcolós üzleti központjában elhelyezkedő négy darab 15 emeletes házból álló lakópark-féle egyik épületének 13. emeletén található. (Babonások megnyugtatására: igazából a 14-en, mert van egy nem számozott szint.)
Azoknak, akik ismerősek Tel Avivban: közvetlenül Izrael legmagasabb (68 emeletes) háza mellett, gyalog 3 percre a gyémánt-tőzsdétől.
Maga a lakópark meglehetősen tipikus példánya az utóbbi 10 évben épült izraeli, középosztálybeli lakóparkoknak. Ami kiemeli ezek közül, az az elhelyezkedése, hiszen gyalog pár perc az egyik legfontosabb üzleti központ, 2-3 km TA (Tel Aviv) központja, kb. 4 km a tengerpart (ami a ház felsőbb emeleteiről szépen látszik is.) Meg talán még a négy ház közös szabadtéri úszómedencéje, amit télen sátorral lefednek. Ezt onnan tudom, hogy még mindig le van fedve, a tél állítólag csak május végén ér majd véget...
A lakóknak kb. 10-15%-a külföldi, amit a csengőgombok nem héber-betűs feliratai alapján állapítottam meg. Egy érdekes (és engem legalábbis meglepő) csoport az indiaiak, akikről azt mondják (szóval nem tőlük tudom), hogy a gyémánt-iparban és -kereskedelemben dolgoznak. Ebben a nagyon tipikus zsidó/izraeli ágazatban egyre nagyobb szerepet játszanak az indiaiak (akárcsak a szoftver iparban) és ezért viszonylag nagy számban jelentek meg a gyémántágazat két világközpontjában, Tel Avivban és Antwerpenben. Mindenesetre érdekes látvány volt péntek délután, amint 20-30 indiai körben ücsörgött a fűben és csendesen dalolgattak, eszegettek (tábor-feeling...).
Magáról a lakásról: amerikai elrendezés, ami jelen esetben azt jeleni, hogy nagy nappali, viszonylag kis hálószobák (4), nincs előszoba, viszont van több funkcionális helyiség, mint mosókonyha, gardrób, szárítóerkély (külön!) és ami a legszebb, egy hatalmas terasz, kilátással TA-ra és a tengerre. (ld. a képeket)
Elődöm lakásába költöztem be, ami a Tel Avivval teljesen egybenőtt Ramat Gan felhőkarcolós üzleti központjában elhelyezkedő négy darab 15 emeletes házból álló lakópark-féle egyik épületének 13. emeletén található. (Babonások megnyugtatására: igazából a 14-en, mert van egy nem számozott szint.)
Azoknak, akik ismerősek Tel Avivban: közvetlenül Izrael legmagasabb (68 emeletes) háza mellett, gyalog 3 percre a gyémánt-tőzsdétől.
Maga a lakópark meglehetősen tipikus példánya az utóbbi 10 évben épült izraeli, középosztálybeli lakóparkoknak. Ami kiemeli ezek közül, az az elhelyezkedése, hiszen gyalog pár perc az egyik legfontosabb üzleti központ, 2-3 km TA (Tel Aviv) központja, kb. 4 km a tengerpart (ami a ház felsőbb emeleteiről szépen látszik is.) Meg talán még a négy ház közös szabadtéri úszómedencéje, amit télen sátorral lefednek. Ezt onnan tudom, hogy még mindig le van fedve, a tél állítólag csak május végén ér majd véget...
A lakóknak kb. 10-15%-a külföldi, amit a csengőgombok nem héber-betűs feliratai alapján állapítottam meg. Egy érdekes (és engem legalábbis meglepő) csoport az indiaiak, akikről azt mondják (szóval nem tőlük tudom), hogy a gyémánt-iparban és -kereskedelemben dolgoznak. Ebben a nagyon tipikus zsidó/izraeli ágazatban egyre nagyobb szerepet játszanak az indiaiak (akárcsak a szoftver iparban) és ezért viszonylag nagy számban jelentek meg a gyémántágazat két világközpontjában, Tel Avivban és Antwerpenben. Mindenesetre érdekes látvány volt péntek délután, amint 20-30 indiai körben ücsörgött a fűben és csendesen dalolgattak, eszegettek (tábor-feeling...).
Magáról a lakásról: amerikai elrendezés, ami jelen esetben azt jeleni, hogy nagy nappali, viszonylag kis hálószobák (4), nincs előszoba, viszont van több funkcionális helyiség, mint mosókonyha, gardrób, szárítóerkély (külön!) és ami a legszebb, egy hatalmas terasz, kilátással TA-ra és a tengerre. (ld. a képeket)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)