2007-05-26

Az első napok - lakás

Kezdem a lakással (a szó mindkét értelmében), hiszen a szó szoros értelmében ez az ember napi kiindulópontja, hangulatának fontos meghatározója.

Elődöm lakásába költöztem be, ami a Tel Avivval teljesen egybenőtt Ramat Gan felhőkarcolós üzleti központjában elhelyezkedő négy darab 15 emeletes házból álló lakópark-féle egyik épületének 13. emeletén található. (Babonások megnyugtatására: igazából a 14-en, mert van egy nem számozott szint.)

Azoknak, akik ismerősek Tel Avivban: közvetlenül Izrael legmagasabb (68 emeletes) háza mellett, gyalog 3 percre a gyémánt-tőzsdétől.
Maga a lakópark meglehetősen tipikus példánya az utóbbi 10 évben épült izraeli, középosztálybeli lakóparkoknak. Ami kiemeli ezek közül, az az elhelyezkedése, hiszen gyalog pár perc az egyik legfontosabb üzleti központ, 2-3 km TA (Tel Aviv) központja, kb. 4 km a tengerpart (ami a ház felsőbb emeleteiről szépen látszik is.) Meg talán még a négy ház közös szabadtéri úszómedencéje, amit télen sátorral lefednek. Ezt onnan tudom, hogy még mindig le van fedve, a tél állítólag csak május végén ér majd véget...

A lakóknak kb. 10-15%-a külföldi, amit a csengőgombok nem héber-betűs feliratai alapján állapítottam meg. Egy érdekes (és engem legalábbis meglepő) csoport az indiaiak, akikről azt mondják (szóval nem tőlük tudom), hogy a gyémánt-iparban és -kereskedelemben dolgoznak. Ebben a nagyon tipikus zsidó/izraeli ágazatban egyre nagyobb szerepet játszanak az indiaiak (akárcsak a szoftver iparban) és ezért viszonylag nagy számban jelentek meg a gyémántágazat két világközpontjában, Tel Avivban és Antwerpenben. Mindenesetre érdekes látvány volt péntek délután, amint 20-30 indiai körben ücsörgött a fűben és csendesen dalolgattak, eszegettek (tábor-feeling...).

Magáról a lakásról: amerikai elrendezés, ami jelen esetben azt jeleni, hogy nagy nappali, viszonylag kis hálószobák (4), nincs előszoba, viszont van több funkcionális helyiség, mint mosókonyha, gardrób, szárítóerkély (külön!) és ami a legszebb, egy hatalmas terasz, kilátással TA-ra és a tengerre. (ld. a képeket)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Azt már látom, hogy az attaséknak (legalábbis, ha jól szervezik életüket) van idejük blogot írni (vagy netán ez munkaköri kötelesség?).

Azt is látom, hogy egyelőre nagyon lelkes vagy. Sőt, még én is lelkesen olvasom a blogod. Ki is raktalak a Vista oldalsávba a hírcsatornák közé :)
(Lehet, hogy 2153 kilométerről többet fogok tudni rólad, mint 10-ről?!)

Szóval... Hajrá!

Juh.