Az izraeli helyzet sokszor abszurdba hajló bonyolultságára jó példa a smita-év, ami most Ros Hasanakor, vagyis a zsidó újévkor kezdődik, idén szeptember 12-én. A smita-év az a minden hetedik év (a sabbat év), amikor Izraelben a földet parlagon kell hagyni, amint az a Mózes III. könyv 25. fejezetében található parancsban szerepel. A parancs fontosságát mutatja, hogy a jutalmat, 3 évnyi bő termést, magától Istentől származtatja a Tóra.
Mivel a parancs csak zsidókra kötelező, ezért Izraelben az utóbbi évtizedekben a vallásos zsidók araboktól, arabok által termelt gyümölcsöt, zöldséget vásároltak, vagy távoli importból érkező termékeket; mindkét változat megdrágítja majd jövőre a zöldség-gyümölcs árakat, legalábbis az ellenőrzött, kóser szektorban.
Az áruk jelentős része Gázából származott, azonban a nyár óta a Hamasz által uralt Gázával Izrael szinte minden kapcsolatot megszakított. Az izraeli államot, amúgy el nem ismerő egyik szélsőséges ortodox csoport például egyenesen azt követeli az izraeli hadseregtől, hogy nyújtson védelmet a Hamasszal szemben arra az időre, amíg embereik lebonyolítják a kereskedelmi tranzakciókat a palesztin termelőkkel. Mindenestre a palesztin mezőgazdaság jó évnek néz elébe.
Léteznek egyéb, kreatív megoldások is, például a föld nélkül, tápanyaggal dúsított víztartályokban termelt zöldségek is megfelelnek az előírásnak, hiszen nem Izrael földjében termettek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hát tényleg meglettem említve ;)
Megjegyzés küldése