Bár már október vége óta járok, eddig még nem írtam az ivrit nyelv-tanfolyamomról, pedig ennek is van jó néhány érdekes specialitása.
Egy ún. ulpánra iratkoztam be, ami a hivatalos állami nyelvoktató iskoláknak a neve (kb. stúdiót jelent). Az ulpánok rendszere szorosan összekapcsolódik Izrael történelmével, hiszen az állam megalakulása óta eltelt 60 év alatt a több millió bevándorlónak nemcsak kenyeret, lakást és munkát kellett adni, hanem rövid idő alatt a nyelvet is meg kellett tanítani, mivel a nélkül a beilleszkedés, a szakképzett munkavégzés szinte lehetetlen. Az ulpánoknak jól felépített tanmenete, alaposan (több milliószor) kipróbált módszertana alakult ki az évtizedek alatt az anyanyelv nélküli nyelvtanításra, ahol a kitűzött ambiciózus cél az, hogy egy 5 hónapos intenzív (kb. heti 30 órás) tanfolyam után már mindenki elboldoguljon az életben héberül.
Az ulpánok azonban nemcsak nyelviskolák, "olvasztótégely" funkcióban működve fontos helyszínei az izraeli és a zsidó kultúra alapjainak elsajátításának. Még akik a zsidó vallásból több-kevesebbet hoztak is otthonról, az ulpán által rendezett Hanuka vagy Tu Bisvat ünnepen megtanulhatják, hogyan zajlik egy-egy ünnep a szekuláris izraeli iskolákban vagy munkahelyeken. A tananyagban és az órákon elhangzottakban is az élet sok praktikus dolga kerül elő.
Én a Tel Aviv belvárosban található Ulpán Gordonba járok, ami leginkább egy iskola és kultúrház keverékeként leírható épületben működik. A színházteremben rendszeresen daltanulást vezet az egyik tanár, ahol a pionír korszak ma már klasszikusnak számító izraeli dalait lehet megtanulni, pótolva azt, amit az iskolában nem tanulhattak meg a felnőtt korukban érkező bevándorlók.
Érdekes - és az egész országot tekintve nem tipikus - az amúgy elég nagy létszámú (20 körüli) csoportom összetétele, amiben jól tükröződik Tel Aviv egyre kozmopolitább jellege. Vannak az új bevándorlók, egy egész dél-amerikai csoport, valamint oroszok ukránok és amerikaiak; vannak beházasodottak (mind nők), egy-egy japán, thai-földi, német és kínai; vannak az itt dolgozók, egy-egy spanyol, filippínó és magyar (ez én vagyok). Egyébként jó néhány diplomata jár ide, találkoztam a szünetekben egyiptomival és kazahhal is.
Az órákat egyébként kifejezettem élvezem, bár a heti kétszer két és fél órát és a nyelvtani magyarázat hiányát kicsit kevésnek érzem a bonyolult igerendszer megtanulásához.
Egy ún. ulpánra iratkoztam be, ami a hivatalos állami nyelvoktató iskoláknak a neve (kb. stúdiót jelent). Az ulpánok rendszere szorosan összekapcsolódik Izrael történelmével, hiszen az állam megalakulása óta eltelt 60 év alatt a több millió bevándorlónak nemcsak kenyeret, lakást és munkát kellett adni, hanem rövid idő alatt a nyelvet is meg kellett tanítani, mivel a nélkül a beilleszkedés, a szakképzett munkavégzés szinte lehetetlen. Az ulpánoknak jól felépített tanmenete, alaposan (több milliószor) kipróbált módszertana alakult ki az évtizedek alatt az anyanyelv nélküli nyelvtanításra, ahol a kitűzött ambiciózus cél az, hogy egy 5 hónapos intenzív (kb. heti 30 órás) tanfolyam után már mindenki elboldoguljon az életben héberül.
Az ulpánok azonban nemcsak nyelviskolák, "olvasztótégely" funkcióban működve fontos helyszínei az izraeli és a zsidó kultúra alapjainak elsajátításának. Még akik a zsidó vallásból több-kevesebbet hoztak is otthonról, az ulpán által rendezett Hanuka vagy Tu Bisvat ünnepen megtanulhatják, hogyan zajlik egy-egy ünnep a szekuláris izraeli iskolákban vagy munkahelyeken. A tananyagban és az órákon elhangzottakban is az élet sok praktikus dolga kerül elő.
Én a Tel Aviv belvárosban található Ulpán Gordonba járok, ami leginkább egy iskola és kultúrház keverékeként leírható épületben működik. A színházteremben rendszeresen daltanulást vezet az egyik tanár, ahol a pionír korszak ma már klasszikusnak számító izraeli dalait lehet megtanulni, pótolva azt, amit az iskolában nem tanulhattak meg a felnőtt korukban érkező bevándorlók.
Érdekes - és az egész országot tekintve nem tipikus - az amúgy elég nagy létszámú (20 körüli) csoportom összetétele, amiben jól tükröződik Tel Aviv egyre kozmopolitább jellege. Vannak az új bevándorlók, egy egész dél-amerikai csoport, valamint oroszok ukránok és amerikaiak; vannak beházasodottak (mind nők), egy-egy japán, thai-földi, német és kínai; vannak az itt dolgozók, egy-egy spanyol, filippínó és magyar (ez én vagyok). Egyébként jó néhány diplomata jár ide, találkoztam a szünetekben egyiptomival és kazahhal is.
Az órákat egyébként kifejezettem élvezem, bár a heti kétszer két és fél órát és a nyelvtani magyarázat hiányát kicsit kevésnek érzem a bonyolult igerendszer megtanulásához.
(A képen: szünet a kertben.)
5 megjegyzés:
Hello. This post is likeable, and your blog is very interesting, congratulations :-). I will add in my blogroll =). If possible gives a last there on my blog, it is about the Home Theater, I hope you enjoy. The address is http://home-theater-brasil.blogspot.com. A hug.
Nagyon erdekes, koszonom
sokat tanultam
Megjegyzés küldése