Az alábbiakban ebből az interjúból ismertetek néhány olyan gondolataot, ami az otthoni gazdasági viták szemponjából is érdekes.
Az izraeli társadalomban megfigyelhető növekvő szociális szakadékra vonatkozó kérdésre a bankelnök válaszában egyrészt azt fejtette ki, hogy ez a jelenség - összefüggésben a technológiai fejlődés meghatározó gazdasági szerepével – minden fejlett társadalomban megfigyelhető, ugyanis a tudás folyamatos relatív felértékelődése húzza szét a jövedelmi ollót. Ugyanakkor ezt súlyos problémának nevezte, és fontosnak tartja a leszakadóban lévő rétegeknél a magasabb gazdasági részvételi arány elérését.
Elfogadhatatlannak tartja azonban, hogy az adóterhek növelésével vagy a húzóágazatok magasabb terheivel mérsékeljék a szociális különbségeket. Rövidtávon egyedül a legalacsonyabb jövedelmek adómentességét és a legalacsonyabb nyugdíjak emelését tartja járható útnak, hosszabb távon pedig az oktatás és az infrastruktúra fejlesztésében látja a különbségek mérséklésének eszközét.
Stanley Fischer elmondta, hogy az izraeli életszínvonal megközelíti a spanyolt és a cél az, hogy kicsit több, mint 10 év alatt elérjék a fejlett nyugat-európai szintet, ehhez viszont fent kell tartani az elmúlt 5 év 5-6%-os növekedését, a nyugat-európai katonai kiadásoknál 5-ször magasabb védelmi költségvetés mellett. A növekedés egyben a szegénység és egy sor más társadalmi probléma felszámolásának is az egyetlen fenntartható útja, továbbá ez szabhat gátat az agyelszívásnak is. Véleménye szerint, ha sikerül kezelni a jelenlegi globális lassulást, és fenntartani a költségvetési fegyelmet és megtartani a legjobb agyakat, akkor Izrael előtt hatalmas növekedési potenciál van. A béke elérése pedig még további lehetőségeket nyitna meg az egész régió számára.
Fontosnak tartja, hogy az izraeli kormányoknak 2003 óta - a különböző érdekcsoportoknak és a jó gazdasági eredmények csábításának ellenállva - sikerült a költségvetési deficitet folyamatosan csökkenteni és 3 éve 2% alatt tartani. Kritikusnak tartja, hogy az állami adósságteher tovább csökkenjen a mostani 80%-os GDP arányos értékről, ezzel csökkentve az állami kamatterheket és nem rontva a közelmúltban A1-re emelt hitelminősítést. Még 5-6 évi növekedésre és szigorú költségvetésre van szükség, hogy a kormány olyan helyzetbe kerüljön, amikor nemzetközi válság esetén aktív költségvetési politikával stabilizálhatja a gazdaságot.
Nagy kihívás az izraeli gazdaságnak a gyenge dollár, és a lassuló amerikai gazdaság, lévén az USA a legjelentősebb exportpiaca Izraelnek. Pozitívnak tartja, hogy már látható jelei vannak az export EU felé történő hangsúly áthelyeződésének.
Elfogadhatatlannak tartja azonban, hogy az adóterhek növelésével vagy a húzóágazatok magasabb terheivel mérsékeljék a szociális különbségeket. Rövidtávon egyedül a legalacsonyabb jövedelmek adómentességét és a legalacsonyabb nyugdíjak emelését tartja járható útnak, hosszabb távon pedig az oktatás és az infrastruktúra fejlesztésében látja a különbségek mérséklésének eszközét.
Stanley Fischer elmondta, hogy az izraeli életszínvonal megközelíti a spanyolt és a cél az, hogy kicsit több, mint 10 év alatt elérjék a fejlett nyugat-európai szintet, ehhez viszont fent kell tartani az elmúlt 5 év 5-6%-os növekedését, a nyugat-európai katonai kiadásoknál 5-ször magasabb védelmi költségvetés mellett. A növekedés egyben a szegénység és egy sor más társadalmi probléma felszámolásának is az egyetlen fenntartható útja, továbbá ez szabhat gátat az agyelszívásnak is. Véleménye szerint, ha sikerül kezelni a jelenlegi globális lassulást, és fenntartani a költségvetési fegyelmet és megtartani a legjobb agyakat, akkor Izrael előtt hatalmas növekedési potenciál van. A béke elérése pedig még további lehetőségeket nyitna meg az egész régió számára.
Fontosnak tartja, hogy az izraeli kormányoknak 2003 óta - a különböző érdekcsoportoknak és a jó gazdasági eredmények csábításának ellenállva - sikerült a költségvetési deficitet folyamatosan csökkenteni és 3 éve 2% alatt tartani. Kritikusnak tartja, hogy az állami adósságteher tovább csökkenjen a mostani 80%-os GDP arányos értékről, ezzel csökkentve az állami kamatterheket és nem rontva a közelmúltban A1-re emelt hitelminősítést. Még 5-6 évi növekedésre és szigorú költségvetésre van szükség, hogy a kormány olyan helyzetbe kerüljön, amikor nemzetközi válság esetén aktív költségvetési politikával stabilizálhatja a gazdaságot.
Nagy kihívás az izraeli gazdaságnak a gyenge dollár, és a lassuló amerikai gazdaság, lévén az USA a legjelentősebb exportpiaca Izraelnek. Pozitívnak tartja, hogy már látható jelei vannak az export EU felé történő hangsúly áthelyeződésének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése