Ahogy az Emlékezés Napján besötétedett, elkezdődött a Függetlenségi nap előestéje. A Tel-Aviv-i hangulat leginkább egy augusztus 20-a és szilveszter kombinációjához hasonlítható, a városban mindenfelé hatalmas bulik, utcabálok, tűzijáték, mediterrán boldogság. A gyerekek fehér habbal fújják be egymást, direkt erre a napra készített flakonokból, hatalmas felfújt kalapácsokkal ütnek egyet-egyet a másikra, sokan fejdíszekkel mászkálnak és természetesen minden kék-fehér (vagyis nemzetiszínű) és mindenki boldog ünnepet kíván a másiknak, akár ismeretlenül is. Ezen el is gondolkodtam egy kicsit, hogy – tudva minden különbséget – mégis milyen jó lenne otthon is egy olyan nemzeti ünnep, ahol boldog ünnepet tudnánk kívánni egymásnak és mindenki tényleg boldogan is ünnepelne együtt. 
Persze itt is sokan panaszkodnak, hogy a nemzeti érzés már nem olyan erős, mint volt, de ha azt nézzük, hogy kb. minden harmadik autó már két hete egy vagy két, kb. félméteres izraeli zászlóval, vagy kék-fehér forgókkal rohangál, és az embernek az az érzése, hogy az ünnepen mindenki kint tolong az utcán, akkor ezt a panaszt nehéz komolyan venni.
Az ünnep nappalán a fő izraeli szórakozás a grill-parti. A legtöbben elmennek a hegyekbe, nemzeti parkokba, de akinek erre nincs módja, az lemegy a legközelebbi parkba, tengerpartra és ott állítja föl kis grillsütőjét, aminek legegyszerűbb, egyszer-használatos változatát minden közértben árusítják az ünnep előtt. Akinek még kertje is van, az gyakran ott rendezi a grill-partit.
A másik esemény, amire szintén százezrek mentek el, az az összes nagyváros felett bemutatott légi-parádé, amit a tengerparti városokban még vízi bemutató is kiegészített.
Megfigyelésem szerint Izraelben nagyon kedvelik a konferenciákat, ez a 60. évforduló pedig különös jó alkalom volt a legkülönbözőbb témájú értékelő és előretekintő konferenciák megrendezésére. Az egyik legfontosabb ünnepi rendezvény is egy konferencia volt, amit – „Szembenézve a holnappal” címmel Peresz elnök kezdeményezett, és ahol az amerikai elnöktől a Google alapítójáig valóban a világ sok meghatározó személyisége tartott előadást. Haifán egy természettudományos szimpóziumot rendeztek, ahol csak Nobel-díjjal lehetett az előadók közé kerülni, de volt írókonferencia, konferencia a környezetvédelemről, és egy sor zsidó szervezet tanácskozása is ebben az időben zajlott.
Persze itt is sokan panaszkodnak, hogy a nemzeti érzés már nem olyan erős, mint volt, de ha azt nézzük, hogy kb. minden harmadik autó már két hete egy vagy két, kb. félméteres izraeli zászlóval, vagy kék-fehér forgókkal rohangál, és az embernek az az érzése, hogy az ünnepen mindenki kint tolong az utcán, akkor ezt a panaszt nehéz komolyan venni.
Az ünnep nappalán a fő izraeli szórakozás a grill-parti. A legtöbben elmennek a hegyekbe, nemzeti parkokba, de akinek erre nincs módja, az lemegy a legközelebbi parkba, tengerpartra és ott állítja föl kis grillsütőjét, aminek legegyszerűbb, egyszer-használatos változatát minden közértben árusítják az ünnep előtt. Akinek még kertje is van, az gyakran ott rendezi a grill-partit.
A másik esemény, amire szintén százezrek mentek el, az az összes nagyváros felett bemutatott légi-parádé, amit a tengerparti városokban még vízi bemutató is kiegészített.
Megfigyelésem szerint Izraelben nagyon kedvelik a konferenciákat, ez a 60. évforduló pedig különös jó alkalom volt a legkülönbözőbb témájú értékelő és előretekintő konferenciák megrendezésére. Az egyik legfontosabb ünnepi rendezvény is egy konferencia volt, amit – „Szembenézve a holnappal” címmel Peresz elnök kezdeményezett, és ahol az amerikai elnöktől a Google alapítójáig valóban a világ sok meghatározó személyisége tartott előadást. Haifán egy természettudományos szimpóziumot rendeztek, ahol csak Nobel-díjjal lehetett az előadók közé kerülni, de volt írókonferencia, konferencia a környezetvédelemről, és egy sor zsidó szervezet tanácskozása is ebben az időben zajlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése