Él a brit világbirodalom

Mit játszik néhány indiai gyémánt-szakember egy izraeli lakópark kertjében sabbat délután?
Természetesen krikettet.

Fehér éjszaka Tel Avivban

Nem egy újabb időjárási/csillagászati anomáliáról van szó, nem a sarkkör nyúlt le ide hirtelen, hanem egy, az egész városra kiterjedő programsorozatról és nagy buliról, aminek azért ez a neve, mert ezen a napon kapta meg Tel Aviv Bauhaus stílusú, (nagyjából) fehér és nagyjából egységes stílusú belvárosa a világörökségi rangot.

Az éjszaka magában foglal egy budapesti múzeumok éjszakáját, futóversenyt, utcai színielőadásokat, utcabálokat, vendéglős estét, stb.
Aznap este, két hétre itt tartózkodó anyukámmal rokonlátogatáson voltunk, de meglepetésemre, amikor fél 11-kor eljöttünk, ő mondta, hogy akkor most menjünk el a Tel Aviv-i Szépművészeti Múzeumba. A múzeum előtti téren is táncolás ment, (ez van a képen), eggyel arrébb az egyik színház (Kameri) előtt jeleneteket adtak elő, szóval nagy élet volt. A múzeumban is sokan voltak, bár sorba nem kellett állni. Erről a múzeumról valahogy nem terjedt el, hogy a 19-20. századi gyűjteménye az egyik legnagyobb a világon, impresszionistákból szerintem az Musée d’Orsay-ban sincs sokkal több. Szinte minden darab magánadományokból származik, így egy-egy terem általában az adományozó egyben tartott gyűjteményét mutatja be (ez nyilván adományozói kívánság volt), de nem tűnik rosszabb rendezési elvnek, mint az egyéb elvek.
A múzeum után kocsival végigmentünk a tengerparton, ahol a szokásos nagy forgalom többszöröse volt, zenés partik, filmvetítések, tömött kávézók, jövés-menés. Jaffón pedig az ócskapiac tartott éjszakai műszakot, szintén nagy tömeggel. Hazafelé, éjjel 2-kor még akkora dugók voltak, mint máskor csúcsforgalomban sem.

Ivóvíz tengervízből

Elnézést azoktól, akik hiányolták az új bejegyzéseket, de ígérem, nem hagyom abba!!

Az ENSZ rendezett egy európai PPP (Public Private Partnership) konferenciát Izraelben, ahol ennek a nálunk sokat vitatott konstrukciónak a pozitív példáiról, szabályozási kérdéseiről volt szó. Magyarországot csak a követségről képviseltük, jó néhány európai országból többfős delegációk érkeztek.
A konferencia keretében néhányat meg is mutattak az említett pozitív példák közül. Az egyiket több szempontból is nagyon izgalmasnak találtam, úgyhogy erről írok most.
Askelonban, Gázától néhány kilométerre működik a világ legnagyobb tengervíz sótalanító telepe, ami kb. 1 millió embert lát el Izrael déli részén tengervízből sótalanított ivóvízzel. Napi 320,000 köbméter a kapacitása. A sótalanítás nem lepárlással, hanem az ún. fordított ozmózisos technológiával történik, nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy kipréselik a sót a vízből. A képen a szűrést végző membrán rendszer látható.

A technológia ismert, azonban ennek ilyen nagyméretű és igen olcsó megoldását Izraelben fejlesztették ki. Az olcsó azt jelenti, hogy hitelkamatokkal és profittal együtt a beruházó és működtető magáncég (francia-izraeli vegyes-vállalat) 53 dollárcent/m3 (kb. 98 Ft/ m3) áron adja át az Izraeli Nemzeti Víztársaságnak az ivóvizet, ami lényegesen alatta van a magyarországi áraknak, ahol ugyebár kutakból jön a majdnem kész ivóvíz. (Lehet, hogy otthon tengervizet kéne vennünk és ilyen módon előállítani az ivóvizet és még a só gyártás is megoldódna. :-) )
A sótalanított vízbe utólag teszik bele azokat az ásványi anyagokat, amitől annak jó íze lesz, sőt az „ízesítést” igény szerint lehet kérni a gyártól. Megkóstoltam, hát sokkal jobb, mint a Tel Aviv-i víz, tulajdonképpen ásványvíz minőségű.
A projekt sikere alapján további két hasonló telep létesítését tervezik a Földközi-tenger partján, amivel Izrael vízhiányát hosszú távra meg tudják oldani.
Érdekes meggondolni, hogy pár éve még elemzők azt mondták, hogy nemsokára az ivóvízért fognak háborúzni a Közel-Keleten, ma pedig megvan az a technológia, amivel kb. 10 felszerelt vadászrepülőgép áráért kb. 1 millió embert ellátó sótalanító üzemet lehet létrehozni és utána viszonylag olcsón árusítani...

Száguldó izraeli gazdaság

Közétették az első negyedéves adatokat, eszerint a GDP 6.4%-kal nőtt (éves szinten), a beruházások pedig 23,7%-kal, az export 21.5%-kal. A lakossági fogyasztás közel 12%-kal nőtt, a munkanélküliség 0.1%-kal 7.7%-ra csökkent. Ezekkel az adatokkal – a nemzetbiztonsági helyzet és a politikai bizonytalanságok ellenére - Izrael a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai közé tartozik. Mindezek a növekedési adatok 1.5%-os inflációval és 1%-os költségvetési hiánnyal társulnak. Hát…
Jánosy Ferenc is örülne az elmúlt negyedévek izraeli adatainak, hiszen helyreállítási ciklus elmélete ismét igazolást nyert: 2006. 3. negyedévében a második libanoni háború miatt a GDP 4%-kal csökkent, amit a 4. negyedév 10%-kos növekedése máris kompenzált és az idei év első negyedéve visszaállt a korábbi negyedévek növekedési rátájára, illetve annál 1%-kal még gyorsabbra.

A jeruzsálemi Izrael fesztivál – Katona József Színház

Május végétől 2 hétig tart az Izrael Fesztivál, szervezőinek fő célja a minőség mellett erős nemzetközi kínálatot hozni a szent városba. (Azért van néhány esemény máshol is.) Pl. a színházi kínálat az izraeli előadásokon kívül svájci, kínai, német, magyar, üzbég, holland és spanyol produkciókat tartalmazott.
Ebből kettőt láttam, - mindkettő kulturális attaséi minőségemnek kellemes kötelezettsége volt. Kína volt a fesztivál díszvendége, abból az alkalomból is, hogy 15 éve vette fel Izrael és Kína a diplomáciai kapcsolatokat, meg láthatóan amiatt is, hogy az izraeli diplomácia nagy fontosságot tulajdonít a kínai kapcsolatoknak. Ez abból is látszott, hogy a fogadáson a megnyitó beszédet nem bízták csak az izraeli kulturális miniszterre, hanem az itt nagyon fontos külügyminiszter mondta a lényegi beszédet. Így a megnyitó előadás is persze kínai volt: a wuhani akrobatikus táncszínház elsöprő lendületű, látványos (csak ilyen újságírós leírás jutott eszembe), enyhén európaizált zenéjű műsora. (Ki tudja, hol van Wuhan? Én nem tudtam, pedig 9 millió lakosa van és a fotókiállítás alapján még nagyon szép is.)
Azért az izraeli helyzet is benne volt a megnyitóban: Mint ismeretes Izrael két éve kivonult a Gázai-övezetből de a Hamasz terrorszervezet által megnyert választások óta a Hamasz rendszeresen lövi - szerencsére meglehetősen pontatlan - rakétáival a határközeli Szderot izraeli várost. Májusban különösen intenzívek voltak a támadások, viszonylag sok sebesülés és 2 haláleset is volt, ezért a fesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy a helyek felére (kb. 1500 helyre) a kisváros idegileg kimerült lakosait hozzák el.

A Katona József Színház Médea előadását a fesztivál szervezői a színházi program egyik csúcsaként kezelték és az 5-i előadáson valóban teltház volt és izraeli színházi élet színe-java jelen volt. A darabról most nem írnék pót-kritikát, mindenestre nekem nagyon tetszett és úgy tűnt a közönségnek is, a főszereplő Fullajtár Andrea nagyon nagy tapsot kapott. Az előadás után volt egy kis fogadás, - amit részben a követség állt - együtt egy magyar (Krisztina deChatel, volt tihanyi telekszomszéd) vezette holland táncszínházzal, és az én feladatom volt egy kis köszöntő beszéd elmondása. Nem tudom mennyire volt érthető a nem-magyaroknak, mindenestre elmondtam, hogy különös, akkori álmaimban sem elképzelhető fordulata az életnek, hogy amíg a 70-es években Trabanttal Kaposvárra jártunk Zsámbéki Gábor rendezte darabokat nézni, most meg hivatalos minőségben feljöttem Jeruzsálembe – az akkori kis-sátán fővárosába - ugyanezért.
Azt hallottam (olvasni még nem tudom, sajnos), hogy másnap nagyon jó kritikákat kapott a darab.

Az időjárásról

Már három hete, hogy itt vagyok és – számomra meglepő módon - lényegében azóta egyfolytában nagyon kellemes, enyheség van: nappal 25-26 fok, este 20-22, egyáltalán nem párás, nem túl meleg, igazi szép tiszta tavaszi idő, amit a szinte állandó tengeri szél még kellemesebbé tesz. Ahogy hallom, otthon közben voltak sokkal melegebb időszakok…
Amikor megérkeztem még egy kis eső is volt, ami viszont tényleg szokatlan május közepén. Ezt onnan is lehet tudni, hogy pészach (húsvét) után a vallásos zsidók már a harmatért imádkoznak, vagyis a többezer éves tapasztalat szerint már esőre nem lehet számítani – az majd legközelebb október végén várható, amikoris Szukkot (sátoros ünnep) után az esőért kell imádkozni. Az az eső, ami Tel Avivban csak egy kevés volt, a Júdeai Sivatagban, a Holt-tenger mellett akkora volt, hogy egy vádiban elsodort 4 kirándulót, akik bele is fulladtak a többméteres, hatalmas erővel lezúduló vízbe, az év kb. 360 napján száraz mederben.
A kellemes időjárást egy chamszin szakította meg a múlt héten, amikor egy napig 37-38 fokos száraz forróság volt erős széllel, majd ezzel a széllel másnap megérkezett a sivatagi por, az ég sárgás-szürke lett, a látótávolság 1-2 kilométerre csökkent és bár nem volt annyira meleg, de mégis nagyon fojtogató, nyomott, fejfájós idő volt. (A kép ekkor készült a teraszról.)
Utána olvastam a chamszin meteorológiai okának, röviden megpróbálom összefoglalni: ez a jelenség tavasszal és ősszel, az átmeneti időszakban szokott előfordulni Egyiptomban és a Földközi-tenger keleti partvidékén, amikor a keletre vagy délre fekvő sivatagokban magas nyomású zónák vannak, a tenger felett pedig alacsony nyomású zónák alakulnak ki, aminek hatására a száraz, meleg levegő nagy erővel áramlik a tenger felé és sok sivatagi port is magával hoz. Ettől lesz aztán az ég homályos, sárgás-szürke. A nagyon rossz idegrendszeri hatásának pontos okáról nem olvastam, de ezt szinte mindenki érzi. Az elnevezés az arab ’ötven’ jelentésű szóból származik, ami arra vonatkozik, hogy tavasszal és ősszel kb. 50 napig tart a chamszinos időszak. Ezzel függ talán össze, hogy pészach és sávuot (húsvét és pünkösd között) 50 nap van?

Vásárlás szombaton

A sabat péntek napnyugtától szombat napnyugta +1 óráig tart. A vallásos városokban, városrészekben ezalatt semmilyen bolt, vendéglő, stb. nincs nyitva, már csak azért sem, mert egy vallásos embernek többek közt pénzhez sem szabad nyúlnia sabatkor. Izraelben a szombati/ünnepi nyitva tartás régóta generál éles vitákat a vallásosok és a nem-vallásosok között. Ennek a vitának, sőt harcnak a történetébe, aktuális állásába most nem megyek bele, nem is tájékozódtam eléggé a pillanatnyi helyzetről. Most csak ehhez kapcsolódóan néhány személyes élményemet írom le.
Tel Avivban sok kis élelmiszerbolt, vendéglő, kávézó nyitva van szombaton, sőt van egy éjjel-nappali üzletlánc, ami egész sabatkor is üzemel. Ugyanakkor péntek kora délutántól zárva vannak a bevásárlóközpontok – a mozi részeket kivéve, az iparcikkboltok, szolgáltatók, kb. úgy néz ki a dolog, mint Magyarországon egy pirosbetűs ünnepen. Ha valaki mégis sabatkor, vagyis a heti pihenőnapon szeretné elintézni egyéb bevásárlásait, akkor kb. három lehetősége van.
Megvárja a sabat kimenetelét (napnyugta+1), mert akkor a legtöbb bevásárlóközpont, sok kisebb bolt kinyit és éjjel 11-ig, 12-ig nyitva tart.
Elmegy azon kevés bevásárlóközpont egyikébe, ami mégiscsak nyitva tart, én egyről tudok Tel Aviv közelében, kb. 20 km-re északra a várostól.
Elmegy valamelyik arab faluba, kisvárosba. Ilyen szempontból azért csak izraeli arab települések jönnek szóba, nekem pl. Kertész Juditék mutatták meg kedvenc, és hozzájuk közel eső arab piacukat egy Tira nevű faluban. Itt nagyjából mindent lehet kapni, nemcsak zöldséget, gyümölcsöt, az eladók kedvesek a zsidókkal, sőt a környékbeliekkel sokszor baráti a kapcsolat, a falu maga pedig kifejezetten jómódúnak tűnik, elnézve a házak méretét és az autókat. Ezen az élményemen felbátorodva egyik szombaton egy Dzsaldzsulija nevű, a lakástól kb. 15 km-re fekvő, szintén jómódú arab faluban vettem teraszvirágokat, szépeket olcsón. (Megirigyeltem ugyanis, hogy szinte minden teraszon gyönyörű, virágos dzsungeleket nevelnek.) Ezt a harmadik megoldást, azért nem túl sokan választják, a legtöbben ha nem muszáj nem mennek arab falvakba.