Áv hónap nevezetes napjai nem értek véget, ugyanis tegnap, július 30-án volt áv hó 15-e, héberül Tu Beáv, vagyis a hónap holdtöltéje, ami – mint most megtudtam - a zsidó szerelemünnep. (A zsidó naptár hónapjai holdhónapok, újholdtól újholdig, vagyis a közepük mindig holdtöltekor van.)
Erről az ünnepről korábban sose hallottam (lehet visszajelezni, hogy ki ismerte…), de az itt élők szerint sem régóta ünneplik, ezt a Valentin naphoz hasonló ünnepet. Valószínű, hogy az ünnep reneszánszában üzleti megfontolások is szerepet játszottak, talán kicsit több valódi hagyománybeli háttérrel, mint a Velentin nap esetén Magyarországon.
Az ünnep eredete a második Szentély korába, vagyis az ókorba nyúlik vissza, amikor Misna szerint Jeruzsálem lányai fehér ruhába öltözve mentek táncolni a szőlős kertekbe, ahol a szüretelő fiúk mennyasszonyt választhattak maguknak. Az ünnep egyébként egy még régebbi törvényhez kapcsolódik, ugyanis amikor a zsidó törzsek letelepedtek Kánaán földjén, azok a lányok, akiknek nem volt bátyjuk és így örökölhettek, csak törzsbelihez mehettek férjhez, hogy a törzs ne veszítsen földet. Ez a szabály Tu Beáv-kor fel volt oldva és így bárkit választhattak a lányok.
Manapság a szerelmesek közti ajándékozással és a mindenkinek szóló szabadtéri koncertekkel, holdfényes programokkal ünneplik ezt a napot. (Én viszont a perui nemzeti ünnep alkalmából adott, szintén kertben rendezett remek latin zenés, táncos fogadással töltöttem az estét.)
2007-07-31
2007-07-28
Az időjárásról - másodszor
Miközben otthon és fél Európában iszonyú volt a hőség, itt csak a szokásos 31-33 fokos nyári hőmérsékleteket kaptuk, nagy állandósággal. A kellemes időnek július eleje felé lett vége, de igazából csak mostanra állt be az az állandó párásság, amitől a 32 fok is elég rosszul bírható ki. Az érzést amikor az ember kilép a légkondicionált helyiségből, járműből, legjobban azzal lehet leírni mint, amikor melegen kinyitjuk a mosogatógép ajtaját (©Kertész Judit), vagy felöltözve belépünk a gőzfürdőbe – ha az a helyzet ismerősebb.
Ez az időjárás csak a tengerparti sávra jellemző, beljebb, pl. Jeruzsálemben, bár kicsit melegebb van, de sokkal kellemesebb, mert száraz a levegő. A Holt-tengernél, meg Eilatban szintén nagyon száraz, hiszen sivatagról van szó, viszont június vége óta stabilan 40 fok fölött van. Itt meg az az érzés, mintha egy óriás hajszárítóban lennénk. Néha az újság azt írja, hogy most rendkívüli meleg idő van, ami 3-4 fokkal jelent többet, túlságosan nagy különbséget én már nem érzékelek.
Ez az időjárás csak a tengerparti sávra jellemző, beljebb, pl. Jeruzsálemben, bár kicsit melegebb van, de sokkal kellemesebb, mert száraz a levegő. A Holt-tengernél, meg Eilatban szintén nagyon száraz, hiszen sivatagról van szó, viszont június vége óta stabilan 40 fok fölött van. Itt meg az az érzés, mintha egy óriás hajszárítóban lennénk. Néha az újság azt írja, hogy most rendkívüli meleg idő van, ami 3-4 fokkal jelent többet, túlságosan nagy különbséget én már nem érzékelek.
Tisa Beáv
Vagyis a héber naptár szerinti áv hónap 9-e, ami idén július 24-ére esett. Vallásos zsidók számára az év legszomorúbb és legtragikusabb napja az áv hónap 9-ei gyásznap, amiről Jom Kippurhoz hasonlatos teljes böjttel emlékeznek meg. Ezen a napon egyszerre történik megemlékezés az Első Jeruzsálemi Templom i. e. 586-ban történt lerombolására és a Második Templom megsemmisülésére, amely a hagyomány szerint i. sz. 70-ben ugyanezen a napon történt. Az Első Templomot a babilóniaiak fosztották ki és égették porig, a másodikat a rómaiak. A Templomnak, a nép vallási központjának lerombolása nemcsak a vallásra mért súlyos csapást, hanem az első - később a második - zsidó állam megszűnését is jelentette, és a zsidók kiűzetését saját országukból. A későbbi századok során többször is történtek Tisá Beávkor tragikus események a zsidó nép életében, pédául 1492 Tisá Beávján bocsátották ki Spanyolországban azt a rendeletet, amelynek értelmében kiűztek az országból minden zsidót. Raj Tamás fejtegette egyszer, hogy néhány száz év műlva majd a Soáról való megemlékezés is erre a napra kerül, amely így a zsidóságot ért összes katasztrófa általános emléknapja lesz. Érdekes módon éppen most olvastam valahol, hogy a Soá több különösen tragikus eseményét is áv 9-ére teszik, vagyis lehet, hogy megindult már az egybehozási folyamat.
Milyen ez a nap Izraelben? Persze a kérdés nem pontos, mert óriási a különbség Tel Aviv és mondjuk a vele egybeépült, nagyon vallásos Bne Brak között. Mindenesetre Tel Avivban is bezárt napnyugta táján minden bolt, étterem és szórakozóhely, amire városi rendelet is kötelezi a tulajdonosokat. Maga a gyásznap munkanap és akkor már nyitva voltak (persze csak Tel Avivban) az éttermek is, kivéve a vallásos helyeket. A rádiók és TV-k nem sugároznak vidám zenét és reklámokat, vagyis egy 2 ezer éve lerombolt templom emléke még a szekuláris polgárok számára is megjelenik a hétköznapi valóságban. A gyásznapot megelőző időszakban a médiában elég sok vita folyt arról, hogy tényleg szükség van-e ilyen gyászra, amikor ugyan a templom nem áll, de újból van állama a zsidóknak és Jeruzsálem nagyobb és fényesebb fővárosa Izraelnek, mint bármikor a történelemben.
Nem egészen világos milyen gondolati kapcsolódással, mindenestre egy mozgalom Autóbalesetek Nélküli Napot hirdetett 07/24-re (Av 9-re), ami sajnos nem volt igazán sikeres, mert 150-en sérültek meg az utakon és még halálos baleset is történt.
Milyen ez a nap Izraelben? Persze a kérdés nem pontos, mert óriási a különbség Tel Aviv és mondjuk a vele egybeépült, nagyon vallásos Bne Brak között. Mindenesetre Tel Avivban is bezárt napnyugta táján minden bolt, étterem és szórakozóhely, amire városi rendelet is kötelezi a tulajdonosokat. Maga a gyásznap munkanap és akkor már nyitva voltak (persze csak Tel Avivban) az éttermek is, kivéve a vallásos helyeket. A rádiók és TV-k nem sugároznak vidám zenét és reklámokat, vagyis egy 2 ezer éve lerombolt templom emléke még a szekuláris polgárok számára is megjelenik a hétköznapi valóságban. A gyásznapot megelőző időszakban a médiában elég sok vita folyt arról, hogy tényleg szükség van-e ilyen gyászra, amikor ugyan a templom nem áll, de újból van állama a zsidóknak és Jeruzsálem nagyobb és fényesebb fővárosa Izraelnek, mint bármikor a történelemben.
Nem egészen világos milyen gondolati kapcsolódással, mindenestre egy mozgalom Autóbalesetek Nélküli Napot hirdetett 07/24-re (Av 9-re), ami sajnos nem volt igazán sikeres, mert 150-en sérültek meg az utakon és még halálos baleset is történt.
2007-07-25
Menekítés Gázából
Talán nem írtam még, de a TéT attaséi feladatkör mellett konzul-helyettes is vagyok, ami a hétköznapokban nem jelent sok munkát, csak ha a konzult ténylegesen helyettesíteni kell. Nem részletezem most a konzulok valóban sokrétű feladatkörét (amiből vizsgáznom is kellett), csak egyet emelek ki: törvény írja elő, hogy a konzuli szolgálatnak minden lehetséges eszközzel segítenie kell a bajbajutott magyar állampolgároknak.
Gázából egy magyar-palesztin kettős állampolgárságú, két kisgyerekes fiatalasszony fordult a követséghez, hogy bár nincsenek közvetlen veszélyben, de – érthető módon - szeretnének kijutni Gázából, majd Jordániába és onnan Egyiptomba menni a férje után. A szélsőséges iszlámista Hamasz júniusi gázai hatalomátvétele óta az egyiptomi átkelő teljesen le van zárva, az izraeli átkelőkön pedig csak különleges humanitárius esetekben engednek át embereket Gázából. Az is többször előfordult, hogy a Hamasz az átkelésre várakozók közé lőtt.
A konzulasszonynak az izraeli hatóságokkal kellett hosszasan egyeztetni, amíg az átutazásra minden engedély megadtak – a számukra palesztin állampolgárságú családnak. Garanciát kellett adni, hogy egy magyar diplomata végigkíséri őket és gondoskodik róla, hogy még aznap elhagyják Izraelt. Én vállaltam az átszállítást, egy nem diplomata státuszú kollégával együtt.
Nekünk csak az erezi határátkelő izraeli oldaláig kellett menni, a család oda érkezett, előre egyeztetett típusú, színű és rendszámú taxiban. Itt volt az egész akció számomra legizgalmasabb része, amikor átéltem, hogy milyen kényes egyeztetést kívánnak az olyan helyzetek, amikor ellenséges vonalakon való áthaladást kell megoldani. Az izraeli összekötő tiszt nekem mondta el mobilon, hogy meddig viheti őket a taxi, amit utána én mondtam el a hölgynek, szintén mobilon, aki viszont azt kérte, hogy a sofőr segíthessen a csomagokkal. Ezt a kérést tolmácsoltam és az izraeli tiszt – a taxi adatainak újbóli egyeztetése után - engedélyezte, hogy azzal tegyék meg, nagyon lassan az utolsó 5-600 métert. 1 perc múlva hívott a tiszt, hogy azonnal hívjam őket, mert túl közel megy a taxi az átkelőhöz és ha nem áll meg azonnal, a kerekekbe lőnek. Szerencsére sikerült gyorsan átadni az üzenetet és még idejében megállt a kocsi, de ez azért elég éles helyzet volt. Érthető, hogy az izraeliek nem akarnak semmilyen kockázatot vállalni, hiszen egy esetleges öngyilkos merénylő számára a szállított, ártatlan család sem visszatartó erő.
Ezután a határátkelő épületében várakoztunk, amíg a család ellenőrzése folyt. Az épület kb. kétszer akkora, mint Ferihegy 2B, modern és tiszta (ez van a képen), csak jószerivel egy lélek sem haladt át a többtucatnyi kapun. Az erezi átkelő még abban az optimista korszakban épült, amikor közelinek látszott az Oslóban elkezdett békefolyamat befejezése.
Gázából egy magyar-palesztin kettős állampolgárságú, két kisgyerekes fiatalasszony fordult a követséghez, hogy bár nincsenek közvetlen veszélyben, de – érthető módon - szeretnének kijutni Gázából, majd Jordániába és onnan Egyiptomba menni a férje után. A szélsőséges iszlámista Hamasz júniusi gázai hatalomátvétele óta az egyiptomi átkelő teljesen le van zárva, az izraeli átkelőkön pedig csak különleges humanitárius esetekben engednek át embereket Gázából. Az is többször előfordult, hogy a Hamasz az átkelésre várakozók közé lőtt.
A konzulasszonynak az izraeli hatóságokkal kellett hosszasan egyeztetni, amíg az átutazásra minden engedély megadtak – a számukra palesztin állampolgárságú családnak. Garanciát kellett adni, hogy egy magyar diplomata végigkíséri őket és gondoskodik róla, hogy még aznap elhagyják Izraelt. Én vállaltam az átszállítást, egy nem diplomata státuszú kollégával együtt.
Nekünk csak az erezi határátkelő izraeli oldaláig kellett menni, a család oda érkezett, előre egyeztetett típusú, színű és rendszámú taxiban. Itt volt az egész akció számomra legizgalmasabb része, amikor átéltem, hogy milyen kényes egyeztetést kívánnak az olyan helyzetek, amikor ellenséges vonalakon való áthaladást kell megoldani. Az izraeli összekötő tiszt nekem mondta el mobilon, hogy meddig viheti őket a taxi, amit utána én mondtam el a hölgynek, szintén mobilon, aki viszont azt kérte, hogy a sofőr segíthessen a csomagokkal. Ezt a kérést tolmácsoltam és az izraeli tiszt – a taxi adatainak újbóli egyeztetése után - engedélyezte, hogy azzal tegyék meg, nagyon lassan az utolsó 5-600 métert. 1 perc múlva hívott a tiszt, hogy azonnal hívjam őket, mert túl közel megy a taxi az átkelőhöz és ha nem áll meg azonnal, a kerekekbe lőnek. Szerencsére sikerült gyorsan átadni az üzenetet és még idejében megállt a kocsi, de ez azért elég éles helyzet volt. Érthető, hogy az izraeliek nem akarnak semmilyen kockázatot vállalni, hiszen egy esetleges öngyilkos merénylő számára a szállított, ártatlan család sem visszatartó erő.
Ezután a határátkelő épületében várakoztunk, amíg a család ellenőrzése folyt. Az épület kb. kétszer akkora, mint Ferihegy 2B, modern és tiszta (ez van a képen), csak jószerivel egy lélek sem haladt át a többtucatnyi kapun. Az erezi átkelő még abban az optimista korszakban épült, amikor közelinek látszott az Oslóban elkezdett békefolyamat befejezése.
Közben előkerült telefonos kapcsolatom is, helyes, barátságos huszonéves srác, éppen kiléphetett volna valamelyik budapesti kávézóból is.
Már éppen átintegettünk a családnak az épület túlsó oldalára, amikor gyorsan mindenkit betereltek a megerősített szobákba, mert a Hamasz oldalról kisebb rakétákat lőttek ki a határátkelő felé. Az előzőhez képest ez egyáltalán nem tűnt nekem izgalmasnak, valahogy nem volt olyan érzésem, hogy bajom eshet, a becsapódásokat nem hallottuk és mindenki nyugodtan kivárta a néhány percet, amíg abbahagyták a rakétázást.
Az erezi határátkelőtől a Jerikó közelében található Allenby (Jordán) hídig vezető kb. 2 órás út alatt a gyerekek helyesen aludtak, a szimpatikus fiatalasszony pedig elég sok rémes dolgot mesélt a Hamasz uralom alatt álló Gázáról: európai ruhába öltözött nőket időnként fegyveresek kirángatnak az autóból és megverik őket, 8-10 éves gyerekek kezébe fegyvereket és éles lőszert adnak és bár nagyobb a rend, mint a harcok alatt volt, de nagyon sokan rettegnek. Élelmiszer még van, különösen, mert a sok megpróbáltatáson átment gázaiak minden alapvető cikkből nagy készleteket halmoznak fel. Elmondta, hogy az izraeli kivonulást követő eufória után, ma már sokan visszakívánják az izraeli megszállást.
A jordániai átkelőnél már nagy élet volt, sokszáz ember nyüzsgött, folyamatosan jöttek mentek a zsúfolt buszok (személyautóval nem lehet átmenni). Az átkelők nagy része ránézésre az izraeli arabok és a Palesztin Hatóság állampolgárai közül került kis.
Kis huzavona után sikerült eljutni az átkelő helyettes parancsnokához, aki onnantól már nagyon segítőkész volt és percek alatt elintézett minden formalitást, ami a tömeget elnézve különben órákig is eltarthatott volna.
Itt aztán búcsút vettünk, úgy láttuk hogy elégedettek voltak és megkönnyebbültek, hogy a nehezén már túl vannak, a határ túloldalán az ammani követségünk emberei várták őket, hogy a repülőtérre vigyék hármukat.
Már éppen átintegettünk a családnak az épület túlsó oldalára, amikor gyorsan mindenkit betereltek a megerősített szobákba, mert a Hamasz oldalról kisebb rakétákat lőttek ki a határátkelő felé. Az előzőhez képest ez egyáltalán nem tűnt nekem izgalmasnak, valahogy nem volt olyan érzésem, hogy bajom eshet, a becsapódásokat nem hallottuk és mindenki nyugodtan kivárta a néhány percet, amíg abbahagyták a rakétázást.
Az erezi határátkelőtől a Jerikó közelében található Allenby (Jordán) hídig vezető kb. 2 órás út alatt a gyerekek helyesen aludtak, a szimpatikus fiatalasszony pedig elég sok rémes dolgot mesélt a Hamasz uralom alatt álló Gázáról: európai ruhába öltözött nőket időnként fegyveresek kirángatnak az autóból és megverik őket, 8-10 éves gyerekek kezébe fegyvereket és éles lőszert adnak és bár nagyobb a rend, mint a harcok alatt volt, de nagyon sokan rettegnek. Élelmiszer még van, különösen, mert a sok megpróbáltatáson átment gázaiak minden alapvető cikkből nagy készleteket halmoznak fel. Elmondta, hogy az izraeli kivonulást követő eufória után, ma már sokan visszakívánják az izraeli megszállást.
A jordániai átkelőnél már nagy élet volt, sokszáz ember nyüzsgött, folyamatosan jöttek mentek a zsúfolt buszok (személyautóval nem lehet átmenni). Az átkelők nagy része ránézésre az izraeli arabok és a Palesztin Hatóság állampolgárai közül került kis.
Kis huzavona után sikerült eljutni az átkelő helyettes parancsnokához, aki onnantól már nagyon segítőkész volt és percek alatt elintézett minden formalitást, ami a tömeget elnézve különben órákig is eltarthatott volna.
Itt aztán búcsút vettünk, úgy láttuk hogy elégedettek voltak és megkönnyebbültek, hogy a nehezén már túl vannak, a határ túloldalán az ammani követségünk emberei várták őket, hogy a repülőtérre vigyék hármukat.
2007-07-23
Ceasarea - Spiró
Ceasarea romvárosa kb. 50 km-re Tel Avivtól északra található, a Földközi-tenger partján. A kikötővárost Heródes király építette az uralkodása alatt virágzó Júdea és a Római Birodalom többi része közti forgalom további fellendítése érdekében. Mivel a part lapos és nincsenek öblök sem rajta, mesterségesen kellett kialakítani a kikötőt. A Heródes által épített 800 méteres mólók nagy része ma is látható a vízbe süllyedve, a kisebb, belső része, ami 2000 éve a VIP kikötő volt, ma a strand öble.
Gabival nem tudtunk szabadulni a Spiró által (a Fogság c. könyvben) leírtaktól, valahogy sokkal közelebb éreztük magunkat Ceasareához, szinte Uri nyomában jártunk. Pedig Spiró saját elmondása szerint csak a könyv megírása után kereste fel a helyszíneket, mégis sokkal élőbbé tette számunkra az amúgy jelentős részben már feltárt romokat.
A romváros persze magában is lenyűgöző, és ahogy az errefelé szokásos, minden hódító nyoma megtalálható: a zsidó-görög eredeti várost a rómaiak továbbépítettek, erre bizánci és arab rétegek kerültek, a keresztesek hatalmas várfalakkal bővítették és a legutolsó épületeket a 20. század elején a törökök építették bosnyák menekültek számára…
Gabival nem tudtunk szabadulni a Spiró által (a Fogság c. könyvben) leírtaktól, valahogy sokkal közelebb éreztük magunkat Ceasareához, szinte Uri nyomában jártunk. Pedig Spiró saját elmondása szerint csak a könyv megírása után kereste fel a helyszíneket, mégis sokkal élőbbé tette számunkra az amúgy jelentős részben már feltárt romokat.
A romváros persze magában is lenyűgöző, és ahogy az errefelé szokásos, minden hódító nyoma megtalálható: a zsidó-görög eredeti várost a rómaiak továbbépítettek, erre bizánci és arab rétegek kerültek, a keresztesek hatalmas várfalakkal bővítették és a legutolsó épületeket a 20. század elején a törökök építették bosnyák menekültek számára…
2007-07-08
Táblaavatás a Jordánnál
Időrendben ez kicsit előbb történt, mint az utolsó pár bejegyzés, de mindenképpen akartam róla írni, mert ez is az olyanfajta események közé tartozik, amiről korábban nem gondoltam volna, hogy valaha is részese leszek.
A korábban valószínűtlen helyzet: én képviseltem a magyar nagykövetet és így a Magyar Köztársaságot, amikor egy magyar katolikus zarándokcsoport Jézus megkeresztelésének egyik feltételezett színhelyén táblát avatott.
Nem messze attól a helytől, ahol a Jordán kifolyik a Kinneret (Genezáreti) tó déli végéből, fekszik Jardenit, ahol zarándokok már több tucat nyelven állítottak emléktáblát a Márk Evangéliumából vett, a keresztelésről szóló idézettel. Horváth Zoltán terézvárosi plébános, aki sok zarándokcsoportot vezetett Izraelbe, elhatározta, hogy magyar nyelvű táblának is kell ott lennie és erre otthon gyűjtést is szervezett. Június közepén ezt a táblát avatta fel ő és Linde László budaörsi plébános, egy kisebb zarándokcsoport, valamint a táblaállítást segítő izraeliek kíséretében. Jardenitben nem csak a táblák találhatók, hanem egy keresztelő helyet is kialakítottak a folyóban, ahol sokan alámerüléssel keresztelik újra magukat. A magyar zarándokok ezt Jordánból merített vízzel tették meg.
Az ünnepség szép és méltóságteli volt és amikor a követség kis magnójáról a Jordán partján felhangzott a magyar himnusz, bevallom, meghatódtam.
Persze a Szentföldön semmi sem egyszerű és egyértelmű - különösen, ami a szent dolgokat illeti. Ez most abban nyilvánult meg, hogy a jeruzsálemi latin (katolikus) pátriárka visszautasította a részvételt az ünnepségen. Titkára ezt azzal indokolta nekem, hogy Jardenit inkább izraeli turisztikai látványosság, nem az igazi keresztelési hely, mivel az Jerikó mellett van, amit viszont az izraeli hadsereg zárt területként kezel és csak évente kétszer lehet látogatni. (Van egy keresztelési hely még Jordániában is!) Sabbah pátriárkáról azért azt lehet tudni, hogy enyhén szólva, nem szimpatizál Izraellel.
A korábban valószínűtlen helyzet: én képviseltem a magyar nagykövetet és így a Magyar Köztársaságot, amikor egy magyar katolikus zarándokcsoport Jézus megkeresztelésének egyik feltételezett színhelyén táblát avatott.
Nem messze attól a helytől, ahol a Jordán kifolyik a Kinneret (Genezáreti) tó déli végéből, fekszik Jardenit, ahol zarándokok már több tucat nyelven állítottak emléktáblát a Márk Evangéliumából vett, a keresztelésről szóló idézettel. Horváth Zoltán terézvárosi plébános, aki sok zarándokcsoportot vezetett Izraelbe, elhatározta, hogy magyar nyelvű táblának is kell ott lennie és erre otthon gyűjtést is szervezett. Június közepén ezt a táblát avatta fel ő és Linde László budaörsi plébános, egy kisebb zarándokcsoport, valamint a táblaállítást segítő izraeliek kíséretében. Jardenitben nem csak a táblák találhatók, hanem egy keresztelő helyet is kialakítottak a folyóban, ahol sokan alámerüléssel keresztelik újra magukat. A magyar zarándokok ezt Jordánból merített vízzel tették meg.
Az ünnepség szép és méltóságteli volt és amikor a követség kis magnójáról a Jordán partján felhangzott a magyar himnusz, bevallom, meghatódtam.
Persze a Szentföldön semmi sem egyszerű és egyértelmű - különösen, ami a szent dolgokat illeti. Ez most abban nyilvánult meg, hogy a jeruzsálemi latin (katolikus) pátriárka visszautasította a részvételt az ünnepségen. Titkára ezt azzal indokolta nekem, hogy Jardenit inkább izraeli turisztikai látványosság, nem az igazi keresztelési hely, mivel az Jerikó mellett van, amit viszont az izraeli hadsereg zárt területként kezel és csak évente kétszer lehet látogatni. (Van egy keresztelési hely még Jordániában is!) Sabbah pátriárkáról azért azt lehet tudni, hogy enyhén szólva, nem szimpatizál Izraellel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)