A jeruzsálemi Izrael fesztivál – Katona József Színház

Május végétől 2 hétig tart az Izrael Fesztivál, szervezőinek fő célja a minőség mellett erős nemzetközi kínálatot hozni a szent városba. (Azért van néhány esemény máshol is.) Pl. a színházi kínálat az izraeli előadásokon kívül svájci, kínai, német, magyar, üzbég, holland és spanyol produkciókat tartalmazott.
Ebből kettőt láttam, - mindkettő kulturális attaséi minőségemnek kellemes kötelezettsége volt. Kína volt a fesztivál díszvendége, abból az alkalomból is, hogy 15 éve vette fel Izrael és Kína a diplomáciai kapcsolatokat, meg láthatóan amiatt is, hogy az izraeli diplomácia nagy fontosságot tulajdonít a kínai kapcsolatoknak. Ez abból is látszott, hogy a fogadáson a megnyitó beszédet nem bízták csak az izraeli kulturális miniszterre, hanem az itt nagyon fontos külügyminiszter mondta a lényegi beszédet. Így a megnyitó előadás is persze kínai volt: a wuhani akrobatikus táncszínház elsöprő lendületű, látványos (csak ilyen újságírós leírás jutott eszembe), enyhén európaizált zenéjű műsora. (Ki tudja, hol van Wuhan? Én nem tudtam, pedig 9 millió lakosa van és a fotókiállítás alapján még nagyon szép is.)
Azért az izraeli helyzet is benne volt a megnyitóban: Mint ismeretes Izrael két éve kivonult a Gázai-övezetből de a Hamasz terrorszervezet által megnyert választások óta a Hamasz rendszeresen lövi - szerencsére meglehetősen pontatlan - rakétáival a határközeli Szderot izraeli várost. Májusban különösen intenzívek voltak a támadások, viszonylag sok sebesülés és 2 haláleset is volt, ezért a fesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy a helyek felére (kb. 1500 helyre) a kisváros idegileg kimerült lakosait hozzák el.

A Katona József Színház Médea előadását a fesztivál szervezői a színházi program egyik csúcsaként kezelték és az 5-i előadáson valóban teltház volt és izraeli színházi élet színe-java jelen volt. A darabról most nem írnék pót-kritikát, mindenestre nekem nagyon tetszett és úgy tűnt a közönségnek is, a főszereplő Fullajtár Andrea nagyon nagy tapsot kapott. Az előadás után volt egy kis fogadás, - amit részben a követség állt - együtt egy magyar (Krisztina deChatel, volt tihanyi telekszomszéd) vezette holland táncszínházzal, és az én feladatom volt egy kis köszöntő beszéd elmondása. Nem tudom mennyire volt érthető a nem-magyaroknak, mindenestre elmondtam, hogy különös, akkori álmaimban sem elképzelhető fordulata az életnek, hogy amíg a 70-es években Trabanttal Kaposvárra jártunk Zsámbéki Gábor rendezte darabokat nézni, most meg hivatalos minőségben feljöttem Jeruzsálembe – az akkori kis-sátán fővárosába - ugyanezért.
Azt hallottam (olvasni még nem tudom, sajnos), hogy másnap nagyon jó kritikákat kapott a darab.